Városi és nemvárosi közlekedés
Búvárok, ikermozdonyok és egyéb érdekes szerzetek északi szomszédunknál
Ahogy az az elmúlt időkben készült vonatos oldalaimon talán látszik is, 2017-ben többet jártam Szlovákiában, mint Budapesten kívül bárhol. Már többen megkérdezték, hogy honnan ez a lelkesedés, de igazából véletlen az egész: egy túra során Csehország felé kanyarodtunk, és tetszett, amit láttam, aztán Szlovákia felé kanyarodtunk, és még jobban tetszett, amit láttam. Innentől kezdve bármilyen felvidéki kirándulásra rá lehetett beszélni, egy idő után pedig én javasoltam mindig azt az útirányt. A most következő oldalon több túra képei láthatók, melyek nem alkotnak logikai egységet... azaz csapongani fogok. Ez itt jobbra például egy szobor jelleggel kiállított páncélvonat a zólyomi vár előterében.
Balra: a nulla-nulla-hetes Búvárt a szélesnyomtávú túráról hazafelé tartva láttuk Kövecses (Štrkovec) közelében. A pályaszámához illő logója volt :) Jobbra: egy másik kiránduláson, a Magas-Tatrából hazafelé utazva fotóztam ezt a szép kétszekciós mozdonyt Védfalu (Vydrník) állomásán. Vélhetően a következő szolgálatára várakozott, azaz egy tehervonatra, amit át kellett segítenie a Magas-Tátra aljának emelkedőin.
Balra: két kollégája továbbindulásra várakozott Igló (Spišská Nová Ves) állomásán. Jobbra: ZSSK Cargós 746-os (modernizált 742-es) Sároskőszegen (ma Kysak, de a vasútállomás a magyar időkben a közeli Abos (Obišovce) nevét viselte).
Legyen némi villamos is az oldalon: a kassai átszállásnál nem volt időnk bemenni a városba, így csak a pályaudvar előtti téren fotóztunk. Balra egy alacsonypadlós középrésszel ellátott KT8-as Tatra, azaz KT8D5R.N2, jobbra pedig hattengelyes VarioLF-ek láthatók. Az év során átmentünk néhányszor a városon, de mindig csak ezeket láttuk, nem is tudom, vajon közlekednek-e még klasszikus Tatrák itt.
Egy forró augusztusi napon keveredtünk Stubnyafürdőre (Turčianske Teplice). Az egykori Budapest-Salgótarján-Ruttka MÁV-vonalnak ez a szakasza kétvágányos, de nincs villamosítva, ami itthoni szemmel nézve nagyon tetszik nekem, akárcsak a retró festést viselő Búvár.
A kocsik maguk már nem voltak annyira jó állapotban, érdekes volt viszont a vonat végén lógó ikresített "Bézé".
És most nézzünk meg néhány Búvárt mozgás közben!
Az előbbi helyszíntől nem messze, Felsőstubnya (Horná Štubňa) megállóhelyen (ami nem azonos a másik vonalon fekvő felsőstubnyai "nagyállomással") kaptuk el ezt a szép, egységes kinézetű Besztercebánya - Ostrava gyorsvonatot. A látványosan modernizált kocsik ismerősek lehetnek számunkra, mert eredetileg a MÁV által is használt bautzeni és győri kocsik testvérei voltak.
Most pedig ugorjunk egy nagyot: két személyvonatot látunk az őszi szürkeségben a zólyomi kisállomáson. A bal oldali hagyományos mozdonyos, jobbra pedig a "Hangya" becenevű, részben alacsonypadlós "Bézé"-átépítés látható.
Ezért a vonatért akartam eljönni ide, mert elvileg két modernizált Búvár húzta volna - a valóságban viszont négy mozdony pöfögött az elején!
Kellemes meglepetés volt a duplázás, bár a gépek értelemszerűen nem erőlködtek túlságosan.
Kicsivel később eleredt az eső, de ekkor már (ismét) Stubnyafürdőnél jártunk, ahol egy északnak tartó Búváros személyt sikerült megörökítenem. Még mindig tetszett a kétvágányos "dízelvonal", akárcsak az áttört számjegyekkel díszelgő szelvénytábla.
Az imént látottak mozgóképen.
Az előbbi felvételek elkészítése után a Vág völgye felé vettük az irányt: Vágratkóra (Ratkovo) tartottunk, ahol a kerpelényi víztározó medencéjénél tervezem fotózni. Az idő erősen szuboptimális volt a fotózáshoz, vonat se nagyon jött, viszont valami csodálatos hangulata volt a helynek! Balra egy 131-es kétszekcióst, jobbra pedig egy 362-est láthatunk.
Balra: felhőben eltűnő hegycsúcs az iménti helyszín környékén, jobbra: kora reggeli fények Pozsony felett.
December vége felé Pozsonyban volt dolgom (át akartam menni Bécsbe, hogy aztán visszajöhessek onnan), és ha már ott voltam, vonatokat szerettem volna fotózni a főpályaudvaron. Igencsak korai megérkezésemkor aztán arccal hárítottam a díszkövet (póriasan szólva: pofára estem), mert a havazás miatt a szokásosnál jelentősen kevesebb látnivaló fogadott. Igaz, ennyi hó és jég mellett örülhetek, hogy csak képletesen estem pofára :)
Pár megérkezett vonatot még kivontattak, az enyém is továbbment, utána viszont szinte csak azt nézegethettem, ahogy a ráfagyott, majd lassan felengedő hó időnként lehullik a felsővezetékről. Mit mondjak, nem így terveztem: én mindenféle átmenő tehervonatokra számítottam a reggeli hivatásforgalmi csúcs utáni lyukban!
A témahiány miatt megbecsültem a lencse elé kerülő Laminátkákat, hiszen ki tudja meddig használják még őket.
Balra: a kevés indulásra várakozó vonat egyikének elején állt ez a 381-es, mely a csehek 380-asának "szlovákosított" változata. Összesen kettő van belőle: 200 helyett csak 160-at tudnak, és nemzetközi expresszek helyett ingavonatok élén/végén látni őket. Jobbra: egy másik emeletes ingavonat, ezúttal 263-assal.
Valahol Dévényújfalunál lehetett a gond, mert nem csak Csehország (+Jókút, Malacka) felől nem érkeztek meg a vonatok, hanem Bécs felől se. A késésről szóló bemondások az angolon kívül a bécsi vonat esetében németül is elhangzottak, így mindenki a főépületben melegedett a peronon várakozás helyett. Már úgy értve, hogy rajtam kívül, mert én nem adtam fel a reményt, hogy esetleg jön valami mentesítő dízelmozdony :)
Ott-tartózkodásom végére aztán beindult az élet: megjött a bécsi inga, és hamar vissza is indult, egyre több lett a foglalt vágány, nekem viszont sajnos mennem kellett, így nem figyelhettem a forgalmi akadály elhárulása után átzubogó tehervonatokat.
Néhány éve csak kívülről láttam Pozsony fényvillamosát, most Bécs felől átutazóban menni is akartam egyet vele. A 2017-es szezon fénybe öltöztetett Tatrája ugyan csak egy T6-os volt, ami sokkal kevésbé volt érdekes, mint a 2014-ben látott T2-es, de igazából ő is elég jól nézett ki a régi Nemzeti Színház oldalában
Miután kifotóztam magam, mentem egy kört vele, majd rámjött, hogy le kellene egy másik helyen is kapni, ha már itt vagyok. Úgy döntöttem, ez a másik hely a Kapucínska megálló (jobbra) lesz, ahová a belvároson keresztül gyalogoltam fel.
Rendes videóra nem volt időm, de pár Tatrát, egy Skodát, illetve a várhegy alatti alagutat így is megörökítettem, hogy valamit feltölthessek (mert ha valamiről nem töltök fel videót, akkor ott nem is jártam;).
A hazautat kerülővel szerveztem meg: néhány héttel korábban indították újra a személyforgalmat Hegyeshalom - Rajka - Pozsonyligetfalu (Petržalka) viszonylatban, én pedig ki akartam próbálni azt. A szóló gyeseves Jenbacher motorkocsival közlekedő vonaton kellemes meleg volt, ami nagyon jól esett az átfagyoskodott nap után! Utasból nem volt sok, és azok többsége is leszállt a határ előtt, rajtam kívül csak ketten utazták végig a teljes utat. Végül sikeresen elértem a csatlakozó Railjetet, és már úton is voltam hazafelé. Jó kis túra volt ez is!