Városi és nemvárosi közlekedés
Egyre ritkábban járok Pozsonyban. 2017 és '19 közt évente legalább egy tucat alkalommal átmentem rajta/megálltam/átszálltam/megnéztem valamit a szlovák fővárosban, de úgy tűnik, hogy 2024-ben ez az oldtimer mozdonyos találkozó lesz az egyetlen látogatásom. Na mindegy, a lényeg, hogy június 15-én megint ott voltam a főpályaudvaron, ahogy 2018-ban, 2019-ben, 2022-ben, 2023-ban, és kis társaságommal vártam a vasúti múzeumba induló ráhordó járatot.
Velünk együtt várakozott ez a Stadler KISS is - igaz, ő nem a múzeumba ment, hanem ki tudja, hova. Furcsa, hogy a szlovák államvasút ilyet is vett két Škoda villamos motorvonat sorozat (671-es és 661-es) közt.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ez a fura pofa vitt bennünket a múzeumba: egy váltóáramú "Pantográf". Csehszlovákia máig párhuzamosan használt kétfajta villamosítási rendszere (3 kV egyen- és 25 kV váltakozó feszültség) miatt villamos motorvonatokból kétfélét kellett gyártania a mi Bzmotjainkat is jegyző studénkai járműgyárnak. A mai nevén 460-as sorozat volt az egyen-, az 560-as pedig a váltakozó feszültséghez készült változat. Előbbieket a hetvenes, utóbbiakat pedig a hetvenes és nyolcvanas években építették; az utolsó példányok mostanában tűntek el a forgalomból mindkét utódállamban. Ez a szerelvény Csehországból jött, és retró festést viselt, illetve régi sorozatjelzést (SM 488). Nagyon csehszlovák kinézete van, de imádom!
Az utastér sajnos nem volt eredeti, ahogy a hajtásrendszer se, legalábbis valami szaggatóféleséget hallottam vinnyogni gyorsításkor.
Útközben mentünk el eme furcsa szerelvény mellett: ez egy tűzoltóvonat, melynek megléte kötelező minden gőzmozdonyos menetnél, itt ugyanis valamiért nem szeretik, ha a nosztalgiamenetek felgyújtják a töltésoldalt. Ültem már olyan szlovák nosztalgiavonaton, melyben túlmelegedett az egyik kocsi fékje; megnyugtató volt a mögöttünk jövő tűzoltóvonat felbukkanása. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudják még ezzel a plusz költséggel együtt is olcsóbbra - sőt, néha ingyenesre - kihozni a gőzmozdonyos menetek jegyárait, de sikerül nekik! Ráadásul általában a tűzoltóvonat mozdonya is érdekes: néha Búvár (mint itt), néha Bardotka, néha Szergej. Bónusz fotótéma!
Minden régi vontatójármű érdekes, de legérdekesebbek a gőzösök, úgyhogy velük kezdem a múzeumi beszámolót: a ČSD 475.1-es sorozat a Škoda gyártócsarnokából gördült ki a negyvenes évek második felében. A sorozat beceneve "Nemesasszony", ami találó, mert elegáns masina.
Mindig elhatározom, hogy nem fotózom végig az összes résztvevő gözöst, és ez most sikerült is - inkább hangulatokat próbáltam megörökíteni - meg elkerülni a napszúrást.
A 486.0-s sorozatot hegyvidéki gyorsvonatokhoz gyártották a harmincas években. A kilencvenes években Ruttkán (Vrútky) újra életre keltett 007-es a festése miatt a "Zöld Anton" becenevet viseli. Nem tudom, hogy más is így látja-e, de a csehszlovák gőzösök erőt sugárzóbbak, mint a mieink: ez a példány is hosszabb és nehezebb, mint mondjuk a mi 424-eseink. Feltételezem, hogy ennek az engedélyezett tengelynyomáshoz is köze lehet: a pályák, ahol ezek a járgányok közlekedtek, komolyabban ki voltak építve, mint az itthoniak?
Ő itt ismerős lehet, mert a MÁV egyik nosztalgiamozdonya: a 220-as sorozat az 1870-es és 80-as évek fordulóján született, ez a konkrét példány pedig 1900-ban a MÁV Gépgyárban.
A kék festésű "Papagáj" az egyik legkedvencebb gőzmozdonyom. Sajnos a fotó nem mutatja meg, hogy milyen érzés, amikor az embertől 2-3 méterre elgördül egy ekkora vasdarab :)
Elhatároztam, hogy idén nem videózom a fordítókorongos parádét se, de néhány oda tartó, illetve onnan távozó mozdonyt azért csak megörökítettem...
Újabb rétegfelvétel. Klassz egyszerre ennyi befűtött gőzöst látni!
Természetesen dízelek is voltak, itt például egy 753-as sorozatú Búvár forgolódik a korongon.
A másik véglet ez a 710-es sorozatú "Levelibéka". Néhány példány tudtommal Magyarországon is dolgozott, az iparvasúti A26-os sorozatba számozva.
Az előbb azt írtam, hogy az ilyen rendezvények főszereplői a gőzösök, de ez csak addig igaz, amíg fel nem bukkan egy Nohab :) Nem tudok szlovákul, de azt azért értettem, amikor a vasútbarátok izgatottan sugdolózni kezdtek, hogy jön a magyar mozdony. Ami igazából svéd :) de a keleti blokkban csak nekünk voltak ilyenjeink, úgyhogy az ide születetteknek a típus Magyarországhoz kötődik.
A T458.1-es - később 721-es - sorozat beceneve "Nagy Hektor". Kimondottan szeretem a típust, pedig nekem se ez a tili-toli kategória a kedvencem, viszont irtó aranyos pöfőgős hangja van :)
Ez itt egy Pomaranč, azaz "Narancs". A T678-as sorozat története kicsit hasonlít a mi Nohabjainkéhoz: viszonylag keveset építettek belőlük (tehát ők nem vették, hanem gyártották őket), aztán "fentebbről" szóltak nekik, hogy inkább Szergejeket akarnak vásárolni. A "Narancsok" valószínűleg emiatt (is) egyfajta kultikus státuszt élveznek.
Amíg a fordítókorongos felvonulásra vártam, megörökítettem pár dízelmozdony alapjáratát, plusz egy Bardotka beindítását is. Irtóra élvezem, hogy a szlovák vasúti rendezvényeken teljesen oda lehet szinte mindenhez menni, meg lehet érinteni, fel lehet rá mászni.
Nem vett részt a programban, de lekaptam: ez itt egy "Piroska" (Karkulka). A csehszlovák ipar annyifajta mozdonyt gyártott, hogy azt nem lehet megjegyezni - ha minden igaz, ez a típus azért érdekes, mert az errefelé nem túl gyakran használt dízelhidraulikus meghajtással épült.
A "mi" 204-esünk itt éppen elengedte a gőzt, miközben kifele sétálva elmentünk mellette.
Hazainduláskor még találkoztunk a folyamatosan fel-alá rohangászó múzeumi járattal a főpályaudvaron. Ez általában meglehetősen tarka szerelvény szokott lenni, most viszont egy tisztán "Bézé" kocsikból összerakott vonatocska volt. Itthon is találkoztam már hatkocsis Bézé anakondával, de a MÁV-os példányok távvezérelhetőek, ezek viszont tudtommal nem, úgyhogy nehezebb közlekedni velük ilyen hosszban csatolva. Nyugodtan javíthattok, ha nem így van!
És az oldalt egy videóval fejezném be: felbukkan az előbb látott hatos "Bzmot" szerelvény, a cseh váltóáramú Pantográf, és egy gőzmozdonyos különvonat, amint épp befelé tolat a vasúti múzeumba. Nem tudom, hogy pusztán az egzotikusabb járművek miatt-e, de szívesebben jövök ide, mint a Füstibe, itt valahogy mindig jól érzem magam. Pedig a Füsti sokkal komolyabban indult, és a mai napig komolyabban ki van építve, egy ideje mégse az igazi...