Városi és nemvárosi közlekedés
Rendez 2018: parádé a Szlovák Vasúti Múzeumban (2)
Az M260-as "sorozat" egyetlen gépből állt, az M 260.001-es motorkocsiból. Ezt a ČKD építette a Csehszlovák Államvasutaknak 1938/39-ben a Tatra cég "Szlovák Nyíl" sínbuszainak vetélytársaként. Rossz pillanatban született: előbb az ország, ahol gyártották, szűnt meg, aztán a világháború miatt nem volt üzemanyag, aztán annyi gond volt vele, hogy már 1953-ban leállították. Ezután gyakorlatilag eltűnt, a hetvenes években "mentették ki" a šumperki járműjavítóból, ahol az állapota addigra jelentősen leromlott. Végül a 2010-es években újították fel, működőképesen. Nem mondom, hogy szép, de kimondottan érdekesnek tűnik. És azok a kürtök a homlokfal bal oldalán..!
Másféle érdekességeket is lehetett a múzeum területén látni, például gőzdarut és valószínűleg csillék mozgatásához használt mini fordítókorongot.
Egy vasúti múzeumból nem hiányozhatnak a sínautók: balra egy lépcsőshátú Warszawát, jobbra egy Škoda 1202-est láthatunk.
Ez a két gőzös talán a feltámadásra vár, talán csak tartalék alkatrésznek tartották meg őket. Állt még néhány további is hátul, kevésbé szem előtt.
Gyerekkoromban csak unokatesóm modellvasútján láttam emeletes kocsikat, úgyhogy amikor '87-ben valahol Rostock és Warnemünde közt egy sorompónál várakozva elment előttünk egy ilyenekből álló szerelvény, nagyon tetszett. Addig el se tudtam képzelni, hogy tényleg beférnek a hidak és a felsővezeték alá, de akkor látnom kellett, hogy nem a PIKO tervezői találták ki a magyar szemnek szokatlan járműveket :) Egy-két évtizeddel később aztán sokat utaztam különböző európai vasutak emeletes kocsijain, de azok már kifinomultabb jószágok voltak, nem olyan régi zöld batárok. Sose gondoltam, hogy valaha is esélyem lesz olyannal utazni, ...
... aztán a terület egyik végében felfedeztük ezt a négykocsis emeletes szerelvényt. Mi több, kiderült, hogy az időközben a jármű ismerete nélkül vásárolt nosztalgiavonatos jegyünk ("mindegy, mi lesz, biztos érdekes lesz!") pont erre szól! Persze a felirata nem Deutsche Reichsbahn volt, mint anno a modellvasúton, hanem Československé státní dráhy, de ugyanúgy Görlitzben gyártották, mint az NDK "birodalmi" vasútjának emeleteseit:
Kezdetnek nézzünk be a kocsik alá! A manapság közlekedő emeletesek általában két forgóvázon nyugszanak, Görlitzben azonban az ötvenes évektől a hetvenesekig Jakobs-forgóvázas szerelvényeket gyártottak, azaz az állandóra összekapcsolt 4 vagy 5 kocsi egymás közt közös forgóvázra támaszkodott:
[======]|[=====]|[=====]|[======]
oo ooo ooo ooo oo
Ráadásul - ahogy az a jobb oldali képen is látható - ezek a "közös" forgóvázak háromtengelyesek, a tengelyterhelést csökkentendő.
Balra a felső utasteret láthatjuk, jobbra az alsót. Természetesen mi a felsőt választottuk, ennek volt igazi hangulata. Értelemszerűen ez a szerelvény már nem közlekedik normál forgalomban, bár tulajdonképpen megtehetné, mert nem volt kényelmetlenebb a magyarországi műbőrüléses kocsiknál.
A fenti ablakoknak csak az alsó része nyitható. Egy jópofa részlet: a kurbli hatása a végállásokban megfordul, azaz ha teljesen letekertük, nem kell visszafele tekerni, hogy ismét emelkedjen, mehetünk tovább ugyanabba az irányba (huh... érthető ez így?). Ráadásul könnyen is mozgott, nem kellett úgy erőlködni, mint az UV-knál. Jobbra a menet egyik érdekes pontja látható: a kétszintes Kikötői híd (Prístavný most). Itt a felső pályán gyorsforgalmi út megy, alul két vágányon pedig a vasút - ez az 1985-ben átadott dunai átkelő szép bizonyítéka annak, hogy Csehszlovákiában mennyivel progresszívebben álltak hozzá az infrastruktúra fejlesztéséhez, mint az akkori (vagy mai) Magyarországon...
És a fejezet végén egy megjegyzés: a 3 eurós jegyért cserébe 1 óra 40 percet vonatoztunk Pozsony különböző pályaudvarai közt, érintve Račát, Vajnoryt, Nové Mestót, a déli rendezőpályaudvart és Petržalkát úgy, hogy a vonat egyik végén az Albatrosz, a másikon pedig a MÁV Nosztalgia 424-ese dolgozott. Ismét csak felmerül a kérdés, hogy nálunk miért olyan drága a nosztalgia vonatozás?
Néhány öreg kocsi is díszelgett a múzeum egyik sarkában, a szocializmus idejének rendvédelmi erőit megidézve. Ez a Volga M24 például a Veřejná bezpečnost, azaz a csehszlovák rendőrség hetvenes-nyolcvanas évekbeli színeiben virított, ...
... míg a balra látható Volga M21-es az eggyel korábbiban. Vajon véletlen, hogy ez a festés azonos a magyar rendőrség hasonló Volgáin látottal? Jobbra egy újabb festésű kombi Lada.
És ezekszerint Škoda 105L rendőrautók is voltak :O Jobbra az elég jellegzetes sziréna+villogó egység látható; annak idején tetszett, hogy ezek egyátalán nem hasonlítanak az itthon használtakra.
Lassan sajnos indulnunk kellett hazafelé, de kifele menet még nézegettük kicsit a dolgokat, például ezt a fura kinézetű, hattyúnyak-tartós forgóvázú mérőkocsit itt balra, vagy a jobbra látható tűzoltóvonatot, egy régi kivitelű Búvárral az elején (vagy végén - minden relatív).
Az esemény weboldalán azt írták, hogy nosztalgiabusz szállítja a látogatókat a legközelebbi villamosmegállóig, úgyhogy nem vonattal mentünk vissza a városba. Előre találgattam, hogy Karosa Š11-es lesz? Vagy RTO? Esetleg valami Ikarus? Aztán kiderült, hogy az itt látható TAM 232 A 116 M. Én eddig nem is tudtam, hogy a szlovák fővárosban jártak szlovén buszok, most viszont már utaztam is eggyel :)
És itt a vége, fuss el véle!