Városi és nemvárosi közlekedés
Nyolc Nohab Tapolcára. Kell több? Nem mond ez eleget? (2)
A 2016. december 30-i különvonat
Gyerekkoromban ugyan még láttam néhány "csíkos orrú" Nohabot, de a többség már úgy nézett ki, mint most a Tizenkilences, lásd balra. A MÁV Nosztalgia Kft. legtöbbször anyagolós vonatok élén használja; néha szoktam is találkozni vele: leggyakrabban Kelenföldön, máskor pedig a semmi közepén. Jobbra: néhány évvel ezelőttig a Húszas volt az utolsó magyar Nohab. Ő is Nosztalgiás gép, és nemrég újrafesthették, mert pár éve még kopottabb volt.
És balra itt van az első magyar Nohab is, mely múzeumi jellege miatt tarthatta meg az orrát díszítő vörös csillagot. Néhány évvel ezelőttig őt láttam legtöbbször különvonatok elején, manapság mintha kímélnék - vagy legalábbis a Tizenhetes és a Tízes mindig elviszi előle a melót. Jobbra: a sor végén - és a különvonat elején - a Hatos futott, mely egyrészt nemrég lett felújítva, aminek örülök, másrészt viszont becsíkozódott, aminek nem örülök, hiszen ez a gép egészen eddig megmaradt narancsnak. Értem én, hogy a csíkos festés izgalmasabb, de az egyszerűbb kinézet is pont ugyanannyira a magyar vasúttörténet része, mint a csíkos - nem kellene teljesen kiretusálni az emlékeinkből! Ráadásul sikerült egy újabb orrdíszt kitalálni az eddigi verziók mellé: nem vörös csillag (amit egyébként méltányolhatunk, hiszen ez nem múzeumi példány, hanem munkagép), de nem is címer, mint a Tizenhetesen, és nem is Nohab-logó, mint a Tízesen és a Húszason, hanem egy inverz, "amerikai" csillag, aminek semmi jelentése vagy értelme sincsen ebben a kontextusban.
Miután végre mindenki kiment a képből, és elkészültek a fotók, ismét össze kellett állnia a fogatnak; megint volt mit nézni. És persze hallani: gyönyörűen duruzsoltak-röfögtek a motorok!
A tili-toli mozgásban, hanggal.
Persze nem csak a nyolc "Kutyafejűt" volt érdemes fotózni, ...
... hanem például az állomásépületet is, melyet 2017-ben elkezdtek felújítani. Jobbra: az 1999-ben balesetet szenvedett Négyes torzója 2001-től 2015-ig a Közlekedési Múzeum előtt állt, azóta itt pihen.
Csörgők és Bézé emberekkel és nélkülük. Mennyit számít a beállítás, mi? :)
Eszement fotófények voltak, ennél jobbat kívánni se lehetett volna!
Egyszer minden jónak vége szakad, úgyhogy elkezdtünk a Pestre vezető vágányok mellé rendeződni. Ugyan csak három helyen tudtuk elcsípni a szerelvényt, de mindegyiken eggyel sötétebb volt, mint az előzőn, ami jó volt, mert az elején, még épp csak szürkületben nem igazán sikerült szépet fotóznom a mozgásban levő vonatról. Jobbra a második megállás színhelyén, Badacsonytomázson vagyunk (igen, egy újabb elferdített név, tedd túl magad rajta).
Alsóörsön már teljesen sötét volt, jól is nézett ki a szerelvény. Aztán elindult, és innentől nem is erőltettük nagyon az üldözését, inkább csak épségben haza akartunk érni.
A hangsávot kicsit feltoltam, mert olyan szépen röfögtek a GM motorok, és olyan szépen szóltak a kürtök, hogy vétek lett volna elveszni hagyni őket a tömörítésben. Remélem, tetszik :)
Így a végén nem lehet mást írni, mint hogy köszönük szépen a szervezőknek az élményt!