Városi és nemvárosi közlekedés
A Nohab nyara (2)
Persze a két hosszú várakozás közt eltelt egy fél nap, amibe belefért Nemesgulács-Kisapátinál egy nohabos snitt (balra), Csopakon pedig megint egy Csörgő.
Hazafele kicsit eltérültünk Siófok felé, hogy villanygépet is lássunk. Balra egy Szili ereszkedik a déli part felé (miközben mi egy gyalogátkelőhelynél várakozunk), jobbra az elég megalapozatlannak tűnő becenevű ("Ász") cseh gép egyik példánya látható várakozás közben Siófok állomáson. Ezt a mozdonyt két helyen is elszalasztottuk, úgyhogy csak ilyen vacak képem lett róla.
Újabb KZSocis túra: a Füle előtti ívben még egy álló vonat is lendületes hatást keltene :)
Balra: szintén Fülénél talált Zsoci egy öreg felüljárót. Ha villamosítanák a vonalat, biztos el kéne bontani, így viszont jó közel érezhettük magunkat a vonatokhoz. Jobbra Polgárdi, ahol már csak egy vágányt használnak - régen keresztek is voltak itt.
Balra: ami nekem Szemes, az Zsocinak Arács. Külön érdekes volt úgy itt állni, hogy nem sokkal korábban láttam Geoffrey Tribe itt készült képeit 1969-ből. Jobbra: Szepezdfürdőnél.
Eddig fel se tűnt, hogy mennyire kanyargós ez az vonal - nem csoda, hogy lassan halad rajta a vonat!
A sok kanyargás után két egyenes a Badacsony mellől.
Ahogy a többi túrán, most is csak 2-3 alkalommal tudtuk elcsípni a Nohabot, a többi lekapott vonat Csörgős volt.
Balra: eddig sose időztem Balatonkenese-Üdülőtelep megállóhelyen, de nagyon kellemes volt, elsősorban a számomra a Balatonhoz eddig nem nagyon köthető fenyőillat miatt. Amúgy igazi mozdonypróbáló hely: ívben, emelkedőben, amitől még gyermekvasutasabb az egész. Jobbra: az utolsó utáni kép a Fűzfői-öböl partján szinte kötelező program.
A vonat közlekedtetésének utolsó hétvégéjén édesapám volt az útitársam, ami már csak azért is érdekes volt, mert anno valószínűleg tőle hallottam először azt a nevet, hogy Nohab. Sajnos az időjárás nem volt kimondottan szép, de azért hangulatos képeket lehetett csinálni Csopak és Arács közt (balra), illetve Tapolca előtt (jobbra). A Tapolcai-medence tanúhegy-koszorúja a Balaton-felvidék leglátványosabb része; egész nyáron azért rágtam a vasútfotós haverok fülét, hogy olyan fotóhelyet keressünk, ahol képbe lehet komponálni ezeket, de sose jött össze, mert mindig rossz irányból sütött a nap - ez viszont most nem számított.
Balra: Badacsonytördemic előtt egy átjárónál, jobbra Badacsonytomaj állomáson.
A Balaton-felvidék az ország egyik legszebb része, és a vulkáni tanúhegyekkel teli Tapolcai-medence mindennek a csúcsa. Ha még mozdonyból is az egyik legszebb jár erre, akkor igazán nem gond még az se, ha esik az eső! A második snitt persze kicsit kakukktojás, mert maga a Badacsony nem a képben, látszik viszont a szomszéd vágányon egy lerohadt Csörgő, ami szintén majdnem annyira jellemző erre a tájra, mint a bazalt :-/
Az utolsó és az utolsó utáni "17-eses" képem: balra az utolsó napi vonat épp továbbindulni készül Kelenföldről a Délibe, jobbra pedig véletlenül elkapva a frissen felúíjtott Albertfalva megállóhelyen. Ez a mozdony igazi munkája: a mérőkocsi vontatása.
Eredetileg csináltam egy majdnem-naplementei videót Kenesén egy késésben levő Nohabos vonat indulásáról, de a nyamvadt kamera elfelejtette elmenteni (a nyáron még öt másik alkalommal csinált olyat, hogy kifagyott és eldobta a videót, de egyik se idegesített annyira, mint itt), úgyhogy megpróbáltam pótolni az utolsó meneten. Sajnos a körülmények nagyon nem ugyanolyanok, de a szándékot értékelni kell, nem? ;)
Remélem, idén is lesz valami ilyen különleges mozdonyos akció, mert én rettentően élveztem a "vadászatot"!