Városi és nemvárosi közlekedés
Pirkadattól alkonyatig Délkelet-Szlovákiában (1)
avagy a kassai vasúti parádé "melléktermékei"
Már 2017 márciusában elkezdtem ráérezni a szlovák vasút ízére, de az április volt az, amikor elég kemény adagot kaptam belőle, amikor is egy hét alatt háromszor rándultunk át északi szomszédunkhoz Ícével. Most e bizonyos hét utolsó napjáról mutatnék néhány képet és benyomást, a mostanában szokásoshoz képest kevesebb videóval.
Nem vagyok egy hajnalban kelő típus (ötkor indultunk), úgyhogy az ilyen kora reggeli utak mindig esztétikai élményt is jelentenek számomra, ilyenkor minden másképp néz ki, mint látni szoktam - de ez a párás látkép itt fent minden ilyesmit überelt! Miglécnémeti (Milhos») nevét eddig nem ismertem, de mostantól emlékezni fogok rá, hogy az az a hely, ahol azt a mesebeli reggelt láttam.
Az út alapvetően egy kassai vasutas rendezvény kapcsán szerveződött, de eredetileg inkább csak a várost különböző irányokból megközelítő régi járműveket terveztük elcsípni, például a "Hurvínek" becenevű kéttengelyes motorkocsit, mely gyártója, a Vagonka Studénka révén valahol a mi Bzmotjaink őse. Itt éppen Margitfalvát (Margecany) hagyja el.
A kis piros csak Gölnicbányáig (Gelnica) rohant ki, és onnan vissza. Eközben két nagyobb motorkocsi (M262+M240) másfele kolbászolt, csak ugye mi nem tudtunk egyszerre két helyen lenni.
Érdekes kontrasztot ad a régi, de remek állapotú állomásépület, és a tárolóvágányok mögötti lakótelep.
A bőség zavara miatt nem tudtuk az összes régi gépet elcsípni, úgyhogy inkább nem is feszültünk rá a témára túlságosan; helyette próbáltuk élvezni a szép tájat, a jó levegőt.
Balra: a piros cipősdoboz Margitfalva közelében már visszafele jövet. Jobbra: egyenfeszültségű (Szlovákiának ebben a felében az van a madzagban) Pantográf, ami tulajdonképpen az ő Hernyójuk - csak majdnem húsz évvel korábban elkészültek vele...
Az előbbi Pantográf a régebbi színeket viselte, de nemsokára jött egy újabb festésű - ahogy látható, sajnos itt is vannak problémák a graffitisekkel. Egyébként Terebő (Trebejov) környékén járunk.
Természetesen alapvetően nem a hetvenes évek csodáit akartuk elcsípni, hanem a Papagáj becenevű gőzös által vontatott különvonatot, melynek végén egy dízel duruzsolt.
Egy ikermozdonyos tehervonat, illetve egy Gorillás IC Hernádszokoly (Sokoµ) közelében, ahol bevártuk a gőzöst.
És itt is van a szép színes madár, még a nap is kisütött örömében :) A Papagájt, pontosabban a ČSD 477.0 sorozatú szertartályos mozdonyait az 1950-es évek első felében gyártották, az elővárosi forgalom számára. Nem csak nagyok voltak, hanem erősek is: 2100 lóerejükkel ma sem számítanának gyengének (a 424-es csak 1350 LE körül volt, körülbelül azonos indító vonóerő mellett). Ami érdekes lehet még, az a gépi tüzelés: fűtő helyett gép adagolta a szenet a tüzelőtérbe - ilyen nálunk tudtommal csak a két példányban épült 303-ason volt. Nekem nagyon tetszett a mozdony festése: a MÁV legtöbb gőzöse (kevés kivételtől eltekintve) csak egy fekete tömb, amin nem látni, mi az, ami festve van, és mi az, ami szenes, olajos vagy koszos. Ezt a gépet viszont öröm fotózni: az oldallemezei szép kékek, a gépezetet, sőt, a kerekeket is szépen meg lehet figyelni. Nem tudom, mennyivel nehezebb egy ilyet tisztán tartani, és hogy egyátalán mennyire voltak ilyen patent állapotban akkor, amikor még élesben használták őket, de remek látvány!
A szerelvény végén lógó dízelről is érdemes néhány szót ejteni: a T466-os sorozatot a Túrócszentmártoni Gépgyárban építették a hetvenes években. Míg a többi csehszlovák dízel csehszlovák motorral készült, ebbe ugyanaz az SEMT Pielstick fejlesztésű 12 PA 4-185 került, mint ami a mi Csörgőinket hajtja - csak itt nem hidraulikus, hanem villamos az erőátvitel.
A videón nem csak egy régi motorvonattal párhuzamosan haladást figyelhetünk meg, hanem azt is, hogy a mozdonyon is voltak utasok. Mondanám, hogy nem irigylem őket, de nem szeretnék hazudni :)
Folytatás: normál nyomtávú vonatok a széles nyomtávú vonal mentén