Városi és nemvárosi közlekedés
Rušňoparáda 2018, Kassa
A 2017-es kassai fűtőházi nyílt nap annyira tetszett, hogy rákövetkező évben is el akartam menni rá. Nem is akárhogy: a MÁV Nosztalgia Kft. különvonatával, ami ebben az esetben az Árpád sínbuszt jelentette, lásd jobbra. Utólag azt mondom, talán jobb lett volna "közönséges" vonattal menni, mert elég lassan haladtunk, másrészt viszont ilyen rendezvényre frappáns dolog különleges járművel érkezni. Ráadásul a különvonatnak annyi előnye is volt, hogy közvetlenül a rendezvény színhelyén rakott le bennünket, és még belépőjegyért se kellett sorba állni. Egyébként nem először jártam itt az Árpáddal: 2003-ban egy szlovákiai körúton vettem részt vele, akkor az első hosszabb megállásunk itt volt.
Az ilyen nyílt napokra elsősorban a mindenféle régi gépek miatt szoktam járni, pedig ezek a rendezvények nem kimondottan a nosztalgiázásról szólnak. Ezt jelezte az is, hogy az egyik első mozdony, amit láttam, egy Vectron volt, lásd balra. A szlovák személyszállító vasút, a ZSSK tíz ilyet lízingel, ezek a 383 101-110 pályaszámot viselik. Másik tízet a teherszállítás, a ZSSK Cargo bérel, ők a 383 200-as sorozatba kerültek. A különbség köztük tudtommal az, hogy utóbbiak valamivel több országban való közlekedéshez fel vannak szerelve. Jobbra: ez a Škoda 1202-esből kialakított sínautó pontosan ugyanott állt, mint tavaly, és pontosan ugyanannyira tetszett, mint tavaly.
A bejárat közelében állt ez a "Békapofa" (®abotlam) becenevű, 451-es (eredetileg EM475.1) sorozatú villamos motorvonat. Az ötvenes évek végén tervezett, majd '64-től '68-ig gyártott típus 55 centis peronok mellett gyakorlatilag alacsonypadlós beszállást és utasteret biztosított, lásd jobbra.
Persze a forgóvázak és a kocsivégek fölött magaspadlós volt, ahogy az baloldalt hátul sejthető, de így is évtizedekkel megelőzte a korát, hiszen a mai elővárosi motorvonatok nagy része hasonló kialakítással épül. Jobbra a vezetőfülkét láthatjuk. Utazni sajnos idén sem sikerült ezzel a szokatlan kinézetű vonattal, viszont néhány hónappal később Prágában ismét összefutottam vele.
És akkor lássunk végre pár régimódi dízelt! Balra egy Bardotka, konkrétan a T478.1201 1970-ből. Jobbra a mellben bő típus újragondolása, azaz egy Búvár, egészen pontosan a 757 010-4 pályaszámú. A 757-esek "helyi" korszerűsítések: a 2010-es évek elején épültek át Zólyomban 750-es sorozatú mozdonyokból, melyek viszont a 753-as sorozatú (eredetileg T478.3) mozdonyok korszerűsítései voltak. A mi remot Szergejeinkéhez hasonló Caterpillar motor morog bennük - de csak kicsit, mert a vontatómotorokat gyakorlatilag jobban lehet hallani menet közben, mint a dízelt. Már biztos írtam, de még engem is meglep, hogy mennyire megszerettem ezt a két típust, holott tíz éve még röhögtem rajtuk, hogy hogy lehetett ilyen béna kinézetű mozdonyokat kitalálni. Igaz, hogy én Nohabon nőttem fel, azokhoz képest meg tényleg teljesen más formatervezési iskolához tartoznak. Persze hozzáteszem, hogy én speciel a Csörgőt se szerettem :)
A nagyok után két zöld apróság: balra a dízel-mechanikus T212.1600, jobbra pedig a méteres nyomtávú U29.101 "Krutwig" (ČKD 900 BS200, 1957). Ha jól tévedek, mindkettő a Kassai Gyermekvasút tulajdona.
A nap folyamán több felvonulást is tartottak a fordítókorongon, ezek során a gőzösök feltűnése hozta a leginkább lázba a látogatókat. Az egyik sztár a "Papagáj" becenevű gőzös volt (balra): a ČSD 477.0 sorozatú szertartályos mozdonyait az 1950-es évek első felében gyártották, az elővárosi forgalom számára. Nem csak nagyok voltak, hanem erősek is: 2100 lóerejükkel ma se számítanának gyengének (a 424-es csak 1350 LE körül volt, körülbelül azonos indító vonóerő mellett). Ami még érdekes lehet, az a gépi tüzelés: fűtő helyett gép adagolta a szenet a tüzelőtérbe - ilyen nálunk tudtommal csak a két példányban épült 303-ason volt. Jobbra: erről a feketeségről első látásra azt gondoltam, hogy valami osztrák gép, valószínűleg a két gőzdóm közti cső, a "gatyaszárító" miatt. Később aztán kigugliztam, hogy nem tévedtem nagyot: a ČSD 434-es sorozata a császári és királyi Államvasutak és a Déli Vasút 170-es sorozatának átépítéseként jött létre. Hosszú életút adatott meg a típusnak: ezt az 1917-ben épített gépet több korszerűsítés után végül 1979-ben vonták ki a forgalomból!
Balra: a Szergejt mi is jól ismerjük. A csehszlovák államvasút hatszázegynéhány példányt vásárolt belőle, de már a kilencvenes években kivonták a forgalomból az összeset (míg mi a sajátjainkat részben remotorizáltuk, részben megtartottuk úgy, ahogy volt). Jobbra a korábban már látott Búvár.
Igyekeztem az első sorban állni, hogy jól lássak mindent, aminek az volt a hátránya, hogy túl közel voltam: a gépek nem fértek bele a képbe :) A kompakt kinézetű 464-es sorozatú szertartályos mozdonyokat a harmincas években építették, az utolsó példányok mégis egészen 1980-ig üzemeltek. A típus beceneve "Füles" (Ušatá) volt, állítólag a szélterelő lemezek miatt - bár akkor szerintem majdnem minden gőzöst így kellett volna hívniuk. Jobbra egy direkt túlexponált kép a vezérműről, vagy legalábbis arról a részéről, ami kilátszott.
Balra: ha az előbbi gőzös nem fért bele a képbe, akkor az Albatrosz végképp esélytelen volt - az ötvenes években épített csúcsmozdony a szerkocsival együtt 25 méter hosszú! Jobbra: a parádé sztárja szerintem a MÁV 220-as sorozatú gőzöse volt: még a füstje is szép volt! Annyian fotózták, mintha ő lett volna Tom Cruise és Brad Pitt egyben :)
Balra: a 735-ös (eredetileg T466.0) sorozatot a turócszentmártoni Turčianske strojarne gyártotta, mely inkább traktorairól és tankjairól volt híres. A mozdonyt nem is teljesen saját erőből építették, hanem lelicenszelték hozzá ugyanazt az SEMT Pielstick 12 PA 4-185 jelzésű motort, mint amit a Ganz a Csörgőkbe rakott - innen a sorozat beceneve, a "Pilštyk". Az erőátvitel viszont itt nem hidraulikus, hanem villamos. Jobbra két kis tolatómozdony: a háromtengelyes 710-eseket (eredetileg T334.0) eredeti festésük miatt "Levelibékának" (Rosnička) hívták, a kéttengelyes T212-est (később 703-as sorozat) pedig "Malackának" (Prasátko).
A csehszlovák ipar annyifajta mozdonyt gyártott, hogy még mindig meg tudnak lepni egy-egy típussal. Itt balra egy 726-ost (eredetileg T444.1) láthatunk; a sorozatot a ČKD tervezte a hatvanas évek elején, de a gyártás az imént említett turócszentmártoni gépgyárban folyt. Mivel a csehek mindennek adnak becenevet, neki is jutott: "Piroska" (Karkulka). Jobbra: a 712-es sorozat az imént látott 710-esek átépítésével jött létre; a korszerűsítés során - egyebek mellett - a hidrodinamikus hajtást elektromosra cserélték. Természetesen benne is Caterpillar motor dolgozik - úgy tűnik, remotorizációban Szlovákiában is ők a legjobbak.
Egy másik Vectron is jelen volt, ami azért érdekes, mert ez a telephely dízel része volt, így tolatómozdonnyal kellett a fordítókorongra állítani. Ahogy balra látható, tényleg jó közel álltam hozzá :)
Lóerőileg a másik véglet a mi Bzmotunk "eredetije", a 810-es (korábban M152) sorozat, ebből többféle festésű is felvonult. Balra egy szokásos ČSD kivitelűt, jobbra pedig egy számomra ismeretlen, ám szintén csehszlovák festésűt láthatunk. Egyébként nekik is van becenevük: valamiért "Orchestrion" néven emlegetik őket.
2006-tól a zólyomi járműjavítóban (®OS Zvolen) egy sor 810-es motor- és 011-es mellékkocsit ikresítettek 813/913 sorozatszámmal; a csuklós jószágokat "Bagettnek" nevezik. Egyébként szerintem nem rosszak, bár 2019-ben már kár lenne folytatni a nálunk is beindult, majd egyetlen jármű legyártása után leállt ikresítési programot. Jobbra a "nézőteret" láthatjuk a MÁV egyik megmaradt ABbmotjával.
Videóztam is. Naná, majd nem! Elég hosszú, tele magyarázószöveggel. Még hiba is van benne, aki megtalálja, hazaviheti ;)
A telep félreeső vágányain néhány további járművet is meg lehetett nézni, például a 812-es sorozatot, ami a 810-es korszerűsítése a 2000-es évek első feléből, MAN D 2866 LUH motorral. Érdekes, hogy a ráncfelvarrt utastérben megtartották az eredeti 3+2 elrendezést!
Balra: a 861-es sorozatot a ruttkai járműjavító, a ®OS Vrútky építette a 2010-es években. A szándék nemes volt, de én kicsit szűknek érzem az utasterét, ráadásul a netet olvasgatva az derült ki számomra, hogy sok gond volt velük. Ja, az ő becenevük "Hernyó" (Húsenica). Jobbra egy "Nagy Hektor" látható.
Még mindenféle régi kocsikat is lehetett látni, de ezekről sajnos semmit sem tudok. És ezzel el is érkeztünk az oldal végére. A nap második fele sztrapacska-evéssel és fagyizással folytatódott, de arról már nincs képem :)