Városi és nemvárosi közlekedés
Ismételten csak rácsodálkozni tudok arra, hogy míg öt éve még megmosolyogtam a csehszlovák mozdonyokat és motorkocsikat, most időt és pénzt nem sajnálva fotózgatom őket. Még hogy negyven után nem változik az ember!
Megint Brnóval kezdem, mi mással :)
2018-ban bemutattam a brnói főpályaudvart, a 2019 augusztusi kiruccanás során azonban nem oda érkeztünk, és nem onnan indultunk vissza Pestre, hanem a helyi Kelenföldről, Brno-®idenice állomásról.
Erre azért került sor, mert a főpályaudvart éppen felújították. Az ott végződő vonatok két oldalról bementek a vágányok elejéig, az átmenők - mint a Budapest-Prága viszonylat is - viszont megkerülték, pótlásként két helyen megállva: a dolní nádraľín, azaz az alapvetően teherforgalmi célokat szolgáló "alsó pályaudvaron", és a már említett ®idenicén. Itt jegyzem meg, hogy nálunk szerintem nincs olyan nagyváros, ahol valami hasonlót lehetne csinálni, de persze Csehországban mindig is fejlettebb volt az infrastruktúra.
A terelés a hazafelé induló vonatukhoz túl hamar kiérő vasútbarátok számára azt jelentette, hogy várakozás közben a személyeket a főpályaudvart normál esetben elkerülő tehervonatokkal keveredve lehetett fotózni. Pontosabban inkább csak videózni, mert az erősen lefelé tartó nap miatt a fényviszonyok már nem voltak az igaziak. Balra egy Plehács által vontatott vontatot láthatunk. A jobbra látható vezérlő+betét+motor összeállítás erősen hasonlít kedvenc "bányászlámpás" motorkocsijaimra, ami természetesen nem véletlen: a 852-es és 853-as sorozatok az eredeti bányászlámpások - azaz a 850-esek és 851-esek - kicsit gyorsabb és komfortosabb változatai voltak. Aztán 854-essé korszerűsítették őket, hogy még egy sorozatszámot bedobhassak a szövegbe ;) Szerencsére az eredeti dizájnt többé-kevésbé megtartották!
Volt itt minden, mint a bazárban: dízel és villamos motorvonatok, Plehácsok, Kocúrok, Búvár..! A videó indexképén látható motorvonatot kiemelném a kínálatból: bár ránézésre olyan, mint az, amit Kassán mutattam nemrég, azzal ellentétben ez váltóáramról üzemel. Bővebben a videó szokásos feliratain olvasható, hogy épp mit látunk.
Ami nem látszik a filmecskén: a vonatunk jóelőre ki volt írva a monitorokon és kijelzőkön, aztán egyszercsak kiírták, hogy tíz percet késik. Pár perccel az eleve kései érkezés előtt aztán eltűnt a kiírás, és megjelent helyette egy helyi személyvonat. A biztonság kedvéért lementünk az aluljáróba (lásd balra), ahol a monitoron nem csak az éppen aktuális indulások látszottak, de ott se írták, hogy hova érkezik a miénk, vagy hogy mi a helyzet a nagyvilágban. Idegesítő volt nem tudni, hogy mi van! Aztán a személyvonat elment, mi pedig visszakaptuk a kiírásunkat ugyanarra a vágányra (a vonat végül húsz perc késéssel futott be). Jobbra egy kép erejéig a főpályaudvar nagycsarnoka. Durván kihalt volt!
Még egy kicsit a 854-es motorkocsik: bár ČKD gyártmányú helyett már Caterpillar V12-es pöfög bennük, a wikipedia szerint a hajtóművek maradtak az eredetiek, talán ezért is ilyen hangosak. Csak azt sajnálom, hogy utazni nem sikerült velük.
Kora reggel a prágai főpályaudvaron
Ahogy 2018 nyarán, úgy 2019 októberében is a nap első úticélja a főpályaudvar volt. Pontosabban októberben rögtön két napé is.
A cseh K®C Doprava magánvasút működését ránézésre nem a profitmaximálás igénye vezérli, hanem a vasútmánia. Bár foglalkoznak menetrend szerinti személyszállítással, és van egy múzeumi vonaluk Česká Kamenice környékén, leginkább a fővárosban felbukkanó gépeik vannak szem előtt, májustól októberig ugyanis minden hétvégén több kirándulóvonatot is indítanak Prágából. Igaz, nem túl messzire, viszont régi mozdonyokkal/kocsikkal/motorkocsikkal. Kezdetnek itt van balra ez a Kocúr, avagy magyar nevén "Kandúr". Ő igazából nem öreg, hiszen 1980-ban épült, de azért 2019-ben már viszonylag szokatlan látványnak számított itt utassszállító vonattal. Pláne ezekkel a személykocsikkal! Jobbra: a reggel rangidőse ez az M262.1-es motorkocsi volt 1959-ből.
A 6-os Bardotka (balra) gömbölyű khm... orrával bemutatta, miért is nevezték Bardotkának a típust. Érdekes lenne tudni, hogy miért terveztek pont ilyen homlokfalat neki! Kicsit hátrébb álló rokona, a T478.2065 (jobbra) már egy későbbi sorozat tagja, az ő homlokfalát egyenes lemezekből rakták össze. A látszat ellenére a képen nem egyetlen vonatot látunk közbesorozott mozdonnyal, csak a két kirándulóvonatot egyszerre tolták be a peron mellé. Először elment az imént látott T478.1006 a saját két kocsijával, aztán kicsit később elment a második mozdony is a saját két kocsijával. Hiába, átmenő pályaudvaron spórolni kell a vágányokkal... meg a vágányok foglalásának költségével.
Bár az álmosságtól alig bírtam tartani a kamerát, természetesen videóztam. A Kandúr is zajongott kicsit, bár két személykocsi felgyorsításához nem volt nagy gázra szüksége, a két Bardotka viszont szinte zenélt!
Balra: a legérdekesebb fogás ez az új festésű Búvár volt, ami egy elromlott "Bzmotot" vontatott el. Nem terhelte túl a gépet a feladat, az biztos! Ez a festés szerintem kifejezetten jól áll a mozdonynak, ellentétben más színtervekkel. Merthogy ez a minta ugyan a České Dráhy "Najbrt" nevű egyenfestése, de nem az egyetlen, mert előtte volt egy első egyenfestés, majd annak egy "1.2-es" változata is. Hiába, a cseh vasútra a mindenkori aktuális egyenfestés létezésének ellenére kimondottan jellemző a festésminták tobzódása! Ez a Búvár itt jobb kéz felé például valamiért a hatvanas-hetvenes éveket idézi azzal a villám-mintával az oldalán, pedig a 754-es sorozat 1979-80-ban épült.
Ez a masina balra pedig - ha nem tévedek - a kilencvenes évek festését viseli, bár a csíkos gatyát idéző köténylemez szerintem öregíti kicsit. Jobbra egy más színű felsőrésszel díszelgő tesója: alapjában véve hasonló a festésminta, mint amit az előbb láttunk, csak a zöld helyett kék. És nem azért, mert másik típusról van szó: ezek a gépek mind ugyanahhoz a sorozathoz tartoznak! Egy cseh weboldal szerint legalább 15 különböző festésben találkozhatunk 754-es sorozatú Búvárokkal a személyszállításnál, úgyhogy nem unatkozik az a vasútbarát, aki mindegyikről akar fotót a gyűjteményébe. És akkor még ott van a ČD Cargo, a magánvasutak, és a többi altípus is!
Ezek a jópofa mozdonyok megérdemelnek egy saját videót!
Amikor a 2019 októberi túrát terveztem, két dolgot mindenképpen szerettem volna. Az egyik az, hogy utazzak az előbb említett K®C Doprava valamelyik vonatával, a másik az, hogy eljussak a cseh vasúttársaság múzeumába. Végül sikerült a kettőt összeszervezni, bár a kirándulóvonat pontosan egy állomással a múzeum előtt végállomásozott, úgyhogy onnan még tovább kellett jutni valahogy.
A kirándulóvonat vonóerejét a T478.1215 pályaszámú Bardotka szolgáltatta. A Cseh Államvasutak 1971-ben vette át a gépet a gyártó ČKD-tól, még gőzfűtéssel. A kazánt később kiszerelték, még később pedig fűtőgenerátort raktak a helyére, hogy szélesebb körben bevethető legyen a mozdony. A K®C Doprava 2015-ben vásárolta meg, ezt a látványos festést és a régi pályaszámtáblát már náluk kapta a gép. A Bardotka lelke egy hathengeres dízelmotor, ami lassú járása miatt feltűnően másképp "énekel", mint a gyors járású V12-es motoros Búvároké. Ráadásul a hangtompítást se vitték túlzásba a típuson, úgyhogy az ilyesmire fogékonyak a hideg ellenére is résre nyitották az ablakokat, hogy hallják az erőforrás bömbölését. A fentebbi videó utolsó jelenetében hallható, hogyan szólt induláskor, ezt tessék élőben még több basszussal elképzelni :)
Prága-Smíchovtól fővonalon mentünk Berounig, ahol irányt kellett váltanunk. A mozdony körbejárása jó fotólehetőség volt!
A vonatunk kocsijai se voltak mindennapiak: a Bmx jelzésű négytengelyeseket eredetileg kedvenc "bányászlámpás" motorkocsijaimhoz tervezték a hatvanas évek elején, de persze mással is lehetett húzni őket.
A kellemes futású jószágok közül az egyik műbőr üléses volt, a másik textiles, ezt az egyetlen elsőosztályú prototípus tiszteletére nem is Bmx-nek, hanem Amx-nek feliratozták. Ahogy látható, a belső dizájn is megegyezik a Bányászlámpáséval vagy a Pantográféval. Tudom, talán túl sokat lelkendezem a csehszlovák ipari formatervezésről, de jellegzetesen más, mint amihez itthon szokva vagyunk. Ahogy a jobbra látható CityElefant is.
Még egy kis bögyösmozdony, valaki? Tudom, a két filmecskét akár egybe is szerkeszthettem volna, de valamiért nehezemre esik két percnél hosszabb mozdonyos videót csinálni. Egyszerűen nem kötnek le az ennél hosszabb videók, ezért én is ilyen rövideket készítek. Ti hogy vagytok ezzel, csináljak inkább hosszabb videókat, vagy úgyse kattintotok rá, szóval mindegy? :)
Rakovník volt a végállomás - volt egyfajta hangulata a helynek!
Felhívnám a figyelmet arra, hogy azok a szürke, ledöngölt kavicskupacok a peronok!
Még Berounnál bukkant fel egy gőzmozdonyos vonat mellettünk. Én ugyan az út szervezésekor direkt megnéztem, nincs-e nosztalgiajárat, de a weboldalak szerint egy héttel hamarabb ment el az utolsó abban a szezonban. Ehhez képest itt volt ez a "Nemesasszony" az ódon kocsijaival, és a múzeumba ment. Soha rosszabb meglepetést!
Természetesen ha már egyszer volt egy ilyen lehetőség, akkor nem vártuk meg a menetrend szerinti "Bézét", hanem a nosztalgiavonattal tettük meg a múzeumig hátralevő távot. Bár majd lefagyott a fülem a lehúzott ablakban lógva, óriási élmény volt!
Többek közt azért, mert nem modern kocsik lobogtak mögötte, hanem ilyen szó szerint fapados régiségek!
Jókora szél volt, fújta mindenfelé a füstöt!
És ez már Luľná u Rakovníka egy érdekes, vakolat helyett kőborítású állomásépülettel. A nosztalgiavonat itt tolatgatott egy sort, ...
... majd beállt a múzeumba szenet és vizet vételezni.
Magáról a múzeumról külön weboldalt készítettem, szerintem érdemes azt is megnézni!
Még egy videó, ezúttal a luľnai mozgásokról.
Nem akartam ugyanarra visszamenni, amerről jöttünk, úgyhogy egy közvetlen prágai vonatot néztem ki magamnak (a cseh vasúthálózat jelentősen sűrűbb, mint a miénk, úgyhogy voltak lehetőségek). Szerencsére a Búvár által vontatott szerelvényen bőven volt szabad hely, pedig mit összeaggódtam, hogy állnunk kell majd :) Útközben kaptunk egy kis képet a cseh állomásépítészetről is: balra Nové Straąecí, jobbra Hostivice. Kimondottan örültem, hogy a mi vonatunk nem "Bzmot" volt, hanem rendes mozdonyos.
Sőt, nem is akármilyen vonat volt, hanem egy ingavonat! A cseh(szlovák) vasúton messze nem terjedt el úgy a vezérlőkocsis közlekedés, mint nálunk: gyakorlatilag csak a motorvonatok voltak kétirányúak. Végül a közelmúltban kezdtek el a mozdonyokhoz vezérlőkocsikat építeni - az itt láthatót például egy postakocsiból alakították át. A képek helyszíne Praha-Bubny Vltavská, mely egy ideiglenesen használt csonkavágány volt Vltavská metrómegálló közelében. Azért végződtek itt a vonatok, mert a Masarykovo nádraľíhoz vezető Negrelli-viaduktot épp felújították. A viadukt azóta elkészült, ezért - ha minden igaz - ez a végállomás már a múlté.
Ha már ott volt, levideóztam az inga indulását.
A második nap is nosztalgiavonatozni akartam, de akkor már csak Prágán belül, ezzel a jószággal:
A Csehszlovák Államvasutak M262-es sorozatú motorkocsijai 1949 és 1960 közt épültek: az első 52 példány a brnói Královopolskánál, a maradék Studénkában. A típus érdekessége, hogy a dízelmotor egy dinamót hajt meg, melynek árama az egyik forgóvázban található vonatómotorokat táplálja (a nálunk használt motorkocsikban inkább dízel-mechanikus vagy dízel-hidraulikus erőátvitelt használtak). A V12-es motor jellegzetes hangja miatt az NDK-ba is átjáró sorozat a németeknél a "Varrógép" becenevet kapta - otthon Csotrogánynak és Kredencnek is hívták. A jármű belső tere a gyártás időszakának esztétikáját tükrözi: elég puritán, de még a fa, illetve fa jellegű felületek dominálnak benne a később elterjedt műanyag és alumínium helyett. A világítás természetesen izzólámpás, az ablak pedig tekerős. Egyébként aki összehasonlítja a bal oldali képet az oldal elején látható M262-esével, láthatja, hogy másképp néz ki a kocsiszekrény: az évek során az egyes gyártók módosítottak a részleteken.
Az utazás helyszíne a "prágai Semmering" volt, mely egy kanyargós, viaduktokkal tűzdelt, egy helyütt látványos sziklafal tövében elhaladó vonal a város délnyugati csücskében. Kicsit olyan funkciót tölt be, mint nálunk a Gyermekvasút. Bár van rajta rendes utasszállítás, a Bardotkás különvonat kapcsán már említett K®C Doprava hétvégéken közlekedteti rajta ezt az öreg motorkocsit a főpályaudvar és Zličín közt. A szűk félórás utazásra érvényesek a prágai tömegközlekedési jegyek és bérletek, tehát adta magát, hogy menjünk egyet vele! A hegyi szakaszon nem videóztam, inkább csak nézelődtem, úgyhogy aki "prágai semmeringes" látványra vágyik, az ne kattintson a lejátszásra - a többiek viszont kapcsolják be a feliratokat a "CC" gombra kattintva :)
Balra: Zličínben állt ez a "Bzmot", a "semmeringi" (ejj, de utálom, hogy Közép-Európában mindent semmeringnek hívnak, ami hegyi jellegű: szász semmering, érchegységi semmering, bánáti semmering, teplicei semmering, sziléziai semmering, prágai semmering...) vonal rendes járműve. Jobbra már újra a prágai főpályaudvaron vagyunk: a második reggelen az előző nap még hátulról induló Bardotka volt elöl. Hátul látszik, hogy rendesen ráépítkeznek a pályaudvarra - vajon jó lesz ott lakni? A panoráma klassz, na de a zaj?
Balra: egy 362-as sorozatú, kétáramnemű (3 kV egyen és 25 kV váltakozó) mozdonyt láthatunk a vonatával. Jobbra: egy "Banán", mely a hozzánk is bejáró "Gorilla" egyenáramú kistesója.
Balra az imént látott Banán a másik irányból, mellette a szintén látott 362-as. Jobbra egy 162-es, mely ugyan ránézésre ugyanolyan, mint a 362-es, de a számjelzésének megfelelően csak egyenárammal tud üzemelni.
Nem tudom, ki hogy van vele, én kicsit unom a kék színt, úgyhogy jöjjön egy kis sárga! Balra: a távolban a korábban látott Kredenc készül indulni, jobbra a RegioJet 162-ese kicsit közelebbről. Mondjuk annyival nem közelebbről, de nem volt szívem kidobni ezt a képet :)
Vegyesfelvágott videó. A képeken látottak mellett felbukkan rajta Búvár, Kocúr, CityElefant, Vectron és magánvasúti 628-as is, szóval a kora reggeli/késő délutáni (mert a második nap délutánján visszamentem még egy kicsit fotózgatni) szürkeség ellenére egész színes a felhozatal :)
Mivel még mindig volt egy kis időm a repülő indulásáig, kimentem a Masarykovo nádraľíra, ahol rögtön három különböző festésben is láttam CityElefantot. Mondom én, hogy a cseh vasútnál színesebb nem nagyon van! (Oké, a háromból az egyik Elefánt eleve más kivitelű is volt, mint a másik kettő...)
Jópofa kis épület ez a házak közé beszorítva, de mindig ilyen üresnek látom, élettelennek, kicsit barátságtalannak. Pedig egy ideig ez volt a város nemzetközi pályaudvara, amíg a főpályaudvar megközelítése nehézkes volt!
2019 decemberében egy elsősorban villamosos túra keretében útba ejtettük Liberecet, és ha már úgyis ott voltunk, bekukucskáltunk a főpályaudvarra, melynek peronjai érdekes módon a vágányrengeteg közepén voltak egy szigetszerű képződményben. Ugyan az utca felől van a fogadóépület, onnan be kell menni középre aluljárón, és ott lehet vonatra szállni. Plzeň is hasonló, de nem jártam elég cseh pályaudvaron ahhoz, hogy meg tudjam mondani, hogy általánosan szerettek így építkezni, vagy ezek a kivételek :) Német területeken gyakrabban találkozni hasonló "Inselbahnhofokkal", például Halléban, Dürenben, Neussban, Magdeburgban, vagy éppen a vasútépítések idején Poroszországhoz tartozó Poznanban.
Balra egy 840-as sorozatú dízel motorkocsit, azaz egy RegioShuttle 1-est láthatunk. Jobbra: cargós Búvárok az esőben.
Balra: a 714-es sorozat az eredetileg Pielstick-motoros 735-ösök (korábban: T466.0 sorozat) modernizálásával jött létre. Jobbra egy Kocúrt láthatunk, mögötte egy önjáró hóekével. Érdemes megnézni a tipikus csehszlovák kivitelű jelzőket is.
2020 nyarán egy újabb villamosos túrára indultam egy kisebb társasággal, és véletlenül úgy esett, hogy egy kicsit vonatoztunk Olomoucon belül. A járművünk egy Stadler GTW volt: a cseh vasút 2019-ben 12 ilyen 646-os sorozatú motorkocsit vásárolt a Deutsche Bahntól. Őszintén szólva erről a beszerzésről nem is tudtam, úgyhogy ennyivel nagyobb poén volt a röpke vonatozás. Ahogy jobbra látható, tágas kis jószágok ezek!
Balra: az üvegajtón át a vezetőfülkébe is benéztem. Jobbra: az út vége a városi pályaudvar, azaz a Nádraľí město volt.
És sajnos ennyi is volt arra az évre a cseh vasút számomra...