"Osztálykirándulás": Class 56-tal Észak-Dunántúlon
2013. szeptember 8.

2013 nyarán annyira rákattantam a dízelmozdonyokra, hogy amikor lehetőségem támadt részt venni egy (nagyrészt) angol vasútbarátok számára szervezett túrán, ahol a Floyd Zrt. egy brit eredetű mozdonya vontatta a különvonatot, éltem vele. Valószínűleg még egy Nohab miatt se mentem volna el, na de ezek a mozdonyok alapesetben nem vontatnak személyvonatot, ráadásul meglehetősen egzotikusak is magyar szemmel! Az 56-os sorozatot ("Class 56") a hetvenes évek második felében kezdte beszerezni a British Rail. A gyártás eredetileg Romániában történt volna, de annyi baj volt a minőséggel, hogy túlnyomó részük végül a BREL (British Rail Engineering Limited) Crewe-i és doncasteri üzemében készült. Hattengelyes dízel-villamos gépekről van szó, 2424 kW-os (3200 lóerő) névleges teljesítménnyel - ez valamivel több, mint az M63-é, és jóval több, mint a Szergejé vagy Nohabé.

A Keletitől Veszprémig végigkómáztam az utat, éa sajnos ott se sütött igazán jól a nap a masina fotózásához - de azért meg kellett próbálkozni vele. Egy karcsú fekete dögről van szó, ami minden szempontból elütött a kicsit arrébb indulásra várakozó Csörgőtől.

A szerelvény a Nosztalgia Kft. vonatain megszokott Schlierenekből (két darab) és egy étkezőből állt. Nem egy jellemző látvány a magyar síneken, de pont ez tetszett benne! Jobbra (azt hiszem) Herenden várakozunk.

Fotómegállás Városlőd előtt. Végre veszélytelenül lehetett közelről lőni egyet a mozdonyról!

Sok megállásra nem volt idő, Boba, Ukk (milyen nyelven írok már?:), Zalaszentiván töréspontokkal robogtunk fel Szombathelyre, ahol viszont megint kényelmesen lehetett fotózni, például ezt az osztrák eredetű GySEV iker-motorkocsit. Ezeket a Jenbacher Werke által épített járműveket vannak, akik Turbónak, és vannak, akik Berényinek hívják, megint mások egyszerűen Jenbachernek nevezik... úgyhogy én inkább az ÖBB által használt 5047-es (szóló) és 5147-es (iker) számokon emlegetném őket - a magyar jelzést meg se próbálom jegyezni.

Az egy ideje GySEV fennhatóság alatt álló állomáson persze voltak magyar eredetű gépek is, például V43-as (bár ugye az se magyar tervezésű) és V46-os...

... de az igazi sztár az ideiglenesen hazánkban állomásozó Ludmilla volt - szerencsére ez a példány a napra is kibújt!

És naná, hogy videózni is kellett!

Utunk innen a kőszegi zsákvonalra vitt, melyet 2011 decembere óta szintén a GySEV üzemeltet...

... azóta a Bzmotok helyett itt is 5047-esek járnak - nem hiszem, hogy bárki visszasírja a régi állapotokat! Jobbra: amíg a többiek fotózkodtak, lekaptam a vezetüfülkét, melyben - a hazai mozdonyoktól eltérően - a bal oldalon ül a gépész. Vicces, hogy autóban pont fordítva csinálják az angolok - a jelek szerint csak az a lényeg, hogy másképp legyen, mint másutt :)

Szombathelyre visszaérve újabb körüljárás következett, mert ezúttal Győr felé akartunk távozni...

... ahol azonban nem az ismert nagyállomásra álltunk be, hanem Győr GySEV-re, ami alapvetően egy teherpályaudvar; maximum sztrájkok idején lát személyforgalmat.

Túl sok élet nem volt itt, úgyhogy újabb körüljárás után visszaindultunk Pestre, az 1-es vonalon. Jobbra egy kép az ülőhelyemről, ami az étkezőkocsiban volt egész úton. Jó kis út volt, na :)

Audiovizuális összefoglaló a túráról. A gép nem kimondottan hangos (ennyi kocsival/üresen)...

... viszont füstöl, mint a megveszekedett hercehurca. És most nem arra gondolok, hogy induláskor vagy erőlködés közben kormot dob, hanem hogy folyamatosan jön belőle a kékesszürkeség. Rákerestem a neten, és már eredeti helyükön is ilyenek voltak - igaz, főként szenet szállítottak hőerőművekbe, szóval senki se várt tőlük svájci szintű tisztaságot :)

És a bónusz: a Keleti fűtőház

A Keletibe érkezéssel még nem volt vége a túrának, mert az érdeklődőket körbevezették a Keleti fűtőházában is. Kiskoromban ez volt az egyetlen hely, ahol működő gőzmozdonyt láttam Budapesten, most viszont leginkább a Floyd gépei népesítik be.

Balra egy "Nagyonnagydácsia". Pár éve még Romániában csodálkoztam rá, hogy vannak a mi Dácsiáinknál komolyabb gépek is hasonló kinézettel, most tele van velük az ország a különböző magánvasutaknál. Igaz, én nem tudok különbséget tenni a dízel-hidraulikus és a dízel-villamosos változatok közt :) Jobbra: a Keleti hátsó fertálya, hátulról.

Nocsak: balra egy metrós TVG? Jobbra: a fűtőházat üzemeltető G.Tim-Co Kft. tolatómozdonykája, ami régen az A26-es sorozatba volt sorolva, és az NDK eredetű (Lokomotivbau Karl Marx Babelsberg) V10/15/23 típushoz tartozik. Érdekes, hogy gyerekkoromban (amikor még volt NDK és komoly iparvasúti élet is) egy ilyet se láttam, azóta viszont mindenhonnan előkerülnek. Persze egy részük valószínűleg pont azért került elő, mert eredeti helyük már bezárt.

És itt van a fő attrakció: a műemlék jellegű csarnoknak eleve van egy különleges hangulata, amit tovább tud fokozni...

... az angol mozdonyok látványa! A "kétablakosak" (természetesen a szélvédőre gondolok) a Class 56-osok, a "háromablakosak" a 86-os sorozatba tartoznak, ezek villanymozdonyok. A felső képekkel összehasonlítva látható, hogy a homlokfalakon volt némi átalakítanivaló; nem igazán ismerem a brit szabályokat, de a jelek szerint ott a pályaszám feltüntetése és a zárfény a legfontosabb, fényszóróból elég egy is.

Kicsit arrébb pihentek a GM-Nohab Alapítvány mozdonyai: a működőképes 10-eske, és az alkatrészraktárnak használt, de azért a szétvágástól megmentett 2-es. Gondolom, ha pénz lenne, utóbbi is vígan szaladgálna - de vélhetően jó sok pénzről van szó.

Az oldalt két (három? négy?) dízellel fejezném be: baloldalt egy kék, magánvasúti Szergej látható - pontosabban csak sejthető, mert a nátriumlámpák teljesen elnyomták a színét (mellette pedig vagy a Kádár-vonat, vagy annak előfutója). Jobbra a Floyd két 060DA (vagy ilyesmi) típusú gépe látható - ezeket a román gépeket a licenszet adó svájci cég alapján Sulzerként szokták emlegetni.

Hazamenetel után meg moshattam ki a ruhámat, olyan dízelszaga volt ;)

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez