Városi és nemvárosi közlekedés
Sajnos mostanában korántsem tudtam vasútilag annyit járni-kelni, mint korábban, vagy mint amennyi jól esett volna. Igazából persze csak arról van szó, hogy az elmúlt másfél évben inkább valós utazásra - értsd: konkrét célokhoz odaérésre - vettem igénybe vonatokat, és csak ritkán l'art pour l'art...
A baloldali, Csörgős vonattal például Nagyváradra mentünk, de olyan hangulatos ködös-napsütéses fények voltak Püspökladányban, hogy meg kellett indulás előtt örökítenem. Gyakorlatilag az eddigi legkedvencebb saját vonatos képem, azért tettem ilyen prominens helyre :) Jobboldalt Mezőtúron kiállított sín-Warszawa. Egyszer egy ilyennel is utazni kéne végre! Egyátalán meddig közlekedtek ezek? Halvány emlékem van arról, hogy 1979/80 körül Balatonszemesen megáll egy sínutó a kitérő vágányon, én meg csodálkozva nézem a peronról, de meg nem mondom, milyen típus volt.
Baloldalt: Lugano, Svájc. Na, ez egy másik világ, de még Svájc többi részéhez képest is, pedig az már eleve egy másik világ :) Konkrétan az ember még magához sem tért a Gotthard-hágón való átkelésből, aztán kiszáll itt, ezerméteres hegyek közt, egy tó felett, a hegyoldalban. A nagyvasúti pályaudvar előtt rögtön egy másik vasút (a Lugano-Ponte Tresa vicinális) indul, a város pedig innen lefelé kezdődik csak igazából. Felszállsz hát a szintén innen induló siklóra, mely levisz egy valószínűtlenül jó állapotban levő mediterrán városkába, melynek tóparti sétányán aztán pálmák tövébe ülhetsz le napozni, a kabátot ledobva - október végén! Mint egy tündésmese, de tényleg! Jobboldalt: Siemens gyártmányú emeletes motorvonat (RABe 514) Zürich Tiefenbrunnen állomáson. Bárcsak ilyeneket látnék már itthon is (természetesen 25kV 50 Hz kivitelben), nem ezeréves Bhv kocsik foltozgatását...
Rövid videócska egy ilyen vonat indulásáról.
Régebben már röviden említettem az Ütlibergbahnt, most viszont találtam egy videót is róla, amit régebben feltöltöttem, de aztán valamiért nem élesítettem be. Mivel ezen a snitten elég jól látszik az oldalra eltolt felsővezetékhez illeszkedő áramszedő, talán érdekes lehet.
Svájc után ugorjunk át gyorsan Somogyországba: baloldalt egy Bz hűsöl a kaposvári nagyállomás árnyékában (hátul egy remot Púpost is látni), jobboldalt egy kollégája napozik Fonyódon. Bár mint említém vala, mostanában kevesebbet vonatoztam, azért pár száz kilométernyi Bézézés így is belement a kilométerórámba.
Paloták egymás közt: a Keleti indulási oldalának bejárati csarnokát belülről visszaállították eredeti dicsőségébe (balra), közben a járműjavítás fellegvárát, az Északit (jobbra) meg kiürítik, mert eladják. Itt jegyzem meg, érdekesen nézne ki, ha a hozzánk közelebbi Szili megmaradna ebben a színben :)
2009 téllel indult, téllel végződött, és ezt végre nem csak a naptárból tudhattuk, hanem az időjáráson is észrevehettük!
A kecskeméti kisvasút kiskőrösi ágához menet Bhv-ztunk egy jóízűt a 150-es vonalon, eközben készültek ezek a képek. A jobboldali képen látható Hernyó motorvonat számomra valahogy idegen itt, de lehet, hogy csak én vagyok régimódi :)
És ismét Bz-re váltunk: színárnyalatok Mezőtúron és Kisszénásnál.
Nem lehetett kihagyni, hogy utazzunk egyet a Kisszénás-Kondoros nagysebességű vasúton, melyen egy-egy vonat átlagos utasszáma nem érte el az egy főt. Ez volt az a vonal, aminek még a vasútbarátok többsége szerint se volt már értelme. 2009 decemberében be is zárták.
Újra Kisszénáson, (balra). Jobbra: nem is tűnt fel, hogy a Bz-k egy ideje már foncsorozott ablakokat kapnak. Igazából ez utasszempontból jó dolog (nem forrósodik úgy fel az utastér a napfénytől), a vasútbarátok viszont utálják, mert kevesebbet lehet a kinti dolgokból látni.
Az orosz államadósság kapcsán hozzánk került, a gyártó okán a régi budapesti metrókra emlékeztető, "Usgyi" becenevű motorvonatok két példánya. Valaki meg tudja mondani, miért van a jobboldalinak sarokütközője (is), illetve a baloldaliról miért hiányzik?
Baloldalt: Magyarcsanád, megálló a puszta szélén. Jobbra: Taurus a Keletiben.
Nos, igen: sztrájkból is volt jópár. Néha nem csak egy-másfél napokig, hanem folyamatosan hosszabb ideig.
Keleti: üresség a táblán, üresség a peronok mellett.
Nyugati: ez a cseh kocsi a jelek szerint utasokkal ragadt itt (balra). Ürességből pedig akkor sem volt hiány, amikor épp indultak vonatok innen (jobbra).
Kelenföld: baloldalt az egyes és kettes vágány újonnan kiépített peronja. Színes-szagos, csak épp vonat nem volt hozzá aznap :) A kép baloldalán a fák mögött egy ház kontúrjai látszanak. Ez volt az az épület, amit lebontottak, aztán botrány lett belőle, mert állítólag az volt az eredeti indóház. Később ellenben azt olvastam, hogy a Közlekedési Múzeum illetékes munkatársa utánanézett, és kiderítette, hogy az nem utasforgalmi épület volt. Jobbra: egy, a Németországból vett (halberstadti) vezérlőkocsikkal való együttműködésre átépített Szili, alias "Cirmos", csak úgy.
A vonatok jó része csak idáig tudott a sztrájkok alkalmával bejönni, mivel tovább nem mehettek. Ilyenkor érdekes kavalkádot lehetett látni, különféle korú és típusú személy- és tehervonatokból/mozdonyokból.
A Siófok-Kaposvár vicinális se egy egyszerű eset: száz kilométeres útját komótosan, három és fél, majdnem négy óra alatt teszi meg. Igaz,ennek egy részét Tabon állja végig, de szerintem így is elég ráérős módja az utazásnak. Ugyanakkor szép tájakon halad, bár azt pont nem nagyon fényképeztem...
Ahem... De tényleg, komolyan szép környékeken megy, csak a megállók koptak el egy hangyányit!
Tab, KZsoci kedvéért :)
Pár snitt erről a vonalról, illetve a korábban látott kondorosi TGV-ről. Sebességmámor nélkül, jegyvizsgáló által tekert sorompóval!
És ezzel a két külföldi képpel zárnám is rövid kitekintésünket a tudomány és a technika világába: baloldalt egy "bányászlámpás" cseh motorvonat Brnó főpályaudvarán, jobboldalt pedig egy svájci Schlieren kocsi Baselén. Sajnos egyikkel se utaztam, mindkettőt csak lekattintani tudtam.