Városi és nemvárosi közlekedés
Vasúti életképek 2025-ből
2025 érdekes év volt, mert ugyan végre elkezdődött a vontatójármű-állomány lecserélése, nem teljesen úgy ahogy gondoltuk: saját helyett bérelt francia, német és dán mozdonyok jelentek meg a magyar síneken, nagyjából a nyár közepétől már észrevehető mennyiségben kiszorítva a régi magyar mozdonyokat. A lecserélés olyan gyorsan indult el, hogy eleinte még a bérbeadó (sőt, talán még a francia államvasút?) színeit viselték a gépek, mint itt a fentebbi képen ez a francia masina, az "Astride" becenevű sorozat egyik tagja. Később aztán megkapták a MÁV színeit az újoncok is. Itt egy tartalomjegyzék, jelenleg csak az első fele elérhető az oldalnak, a második fele, kezdve a Balatonnal, hamarosan érkezik:
C50: Gyermekvasutazás a kis mozdonnyal
A francia kapcsolat: Astride
A dán kekszesdoboz
Kelenföldi várakozások
Balaton
Egy kis gőzösözés a hegyen
Henschel, folytatás
Még egy kis Kelenföld
A valószínűleg legrövidebb "vegyesfelvágott" fejezet az oldalaim történetében :)
Bár az első kép nagyvasutat ábrázolt, a visszatekintést kicsivel kezdeném:
Gyermekvasutazás a kis mozdonnyal
Erősen hullámzó, hogy milyen gyakran járok gyermekvasutazni. 2022-ben sokszor voltam, 2023-ban egyszer se, 2024-ben csak egyszer. 2025-ben hamar meglett az első alkalom, kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása (megjegyzés: lett). A látogatások száma attól is függ, hogy hányszor közlekedik valami tényleg érdekes masina - például ő:
A C50-es szerintem nagyon szerethető gép, még az én kérges, kisvasúthoz nem annyira vonzódó szívemből is képes lelkesedést csikarni :) Többször utaztam már ilyen mozdony által húzott vonattal itt, ezért csak utólag tűnt fel, hogy ez nem az a példány, amivel régebben találkoztam, hanem egy pár évvel fiatalabb, 1955-ben épített masina. Úgy sejtem, hogy félreállítva már láttam a vontatási telepen, de lehet, hogy az megint egy másik gép volt - nem bírom követni, akkora a budai hegyivasút flottája lassan...
A mozdonyka rendesen bejárta az országot pályafutása során, jelen állapotára 2023-ban újították fel. Most az egyik motormellékkocsit vontatta, ennél több lehet, hogy már ártana neki hegynek felfelé.
Az Északi Járműjavítóban, azaz a Közlekedési Múzeum mai ideiglenes kiállítóhelyén (azért van ott más is) épített masinákat nem dizájnolták túl, de ez érthető, hiszen munkagépekről van szó. Alapvető háromdobozos forma, a kisgyerekek az autókat rajzolják ilyennek.
A Széchenyi-hegyi körüljárást videón is megörökítettem. Jó a klasszikus MÁV szignált ("víz-veze-téék-szere-lő") hallani, lassan ez lesz az utolsó megmaradt eleme az egykori, szerintem remek MÁV corporate designnak. Valószínűleg ez az ország legtöbbet játszott zeneműve, mely ráadásul magasan kiemelkedik az európai vasutak elég egyforma csingilingijei közül. Itt egy link egy érdekes tanulmányhoz a szignálról.
Ha már ilyen jót kisvasutaztunk, lementünk a naggyal is utazni egyet Kelenföld és a Keleti közt. A pécsi IC-n tartampróbázó bérelt francia gépet akartuk megnézni. Abban reménykedtünk, hogy az első kocsiból megnézhetjük-hallgathatjuk menet közben közelről, de az első kocsi vezérlőkocsi volt, úgyhogy nem lehetett teljesen előremenni benne, szóval tulajdonképp bármi húzhatta volna a vonatot :)
A típus tehervonatokat közlekedtető magánvasutaknál már legalább 7 éve jelen van az országban, de (MÁV-os) személyvonatot január utolsó hetében vitt először. Tudtommal nem voltak gondok vele, bár érdekes volt, hogy ezen az úton milyen lassan álltak be vele a peronhoz a Keletiben.
Itt látható, hogy ezt a konkrét gépet már 2019-ben honosították - sajnos nem tudom, hogy a felújítás mit jelentett ebben az esetben. Az is látszik, hogy '98-ban az akkor még GEC-Alsthom névre hallgató Alstom (amit valamiért állandóan Alstromnak írtak-mondtak a metrókocsik érkezésekor) gyártotta.
Feltételezem, hogy a francia technika (jobbra) nem lett passzítva az ex-német vezérlőkocsikhoz (balra), ezért utóbbiak pusztán bicikliszállítóként funkcionálnak, menetiránytól függően a vonat elején vagy végén.
Tulajdonképpen nem csúnyák ezek a gépek. Nincs bennük semmi extravagáns, de nem is a német nyelvterület egyenformatervének újabb megnyilvánulásai, mint a DB 101, Traxx, DB 152, DB 189.
A metró fele gyalogolva csodálkoztunk rá a vonatok nélküli csarnokra. Így üresen valahogy nagyobbnak tűnik, mint amikor tele van.
Áprilisban megkezdte személyforgalmi szolgálatát a svéd cégtől bérelt, amerikai motorral Németországban gyártott, majd Dániában használt dízelmozdonyok első példánya. A vasútbarátok számára ez nagy esemény, egyrészt hogy végre van új fotótéma, másrészt pedig elindult a verseny, hogy ki tud olyan becenevet adni neki, ami ráragad :) Egyelőre a szerény nyomott véleményem szerint kimondottan fantáziátlan "Viking" vetélkedik egy csomó - ismét csak szerény véleményem szerint - rettentő erőltetett megoldással. Ha komolyan kérdeznének, azt mondanám, hogy nem kell neki becenév: legyen a gyártó után egyszerűen "Henschel"! A Nohabokat se Svédasztalnak vagy Surströmmingnek nevezték el, hanem a gyártó nevét használták...
Megjegyzés: a bekezdés címe ("dán kekszesdoboz") azokra a kék bádogdobozokra utal, melyek minden jel szerint az egész világon elterjedtek, és arról híresek, hogy a lehető legritkábban van keksz bennük, mert általában varrókészletet tárolnak bennük.
Ahogy elmentem megnézni az első francia bérmozdonyt, úgy ezt a németamerikaidánsvéd csodát is le akartam kapni a nyár elején. Nehezítette a dolgot, hogy Balatonfüred és Tapolca közt dolgozott, ami messzebb van, mint Kelenföld, de azért csak eljutottam Révfülöpre, ahol már csak meg kellett várni. A minimalista formaterv ellenére egész jól nézett ki, ahogy az áramvonalas kék doboz kigurult az ívből! Ahogy látható, mögötte még ott lobogott vésztartaléknak egy remot Csörgő is.
Az igazi megoldás vadiúj mozdonyok vásárlása lenne, de addig is járnia kell valaminek, szóval örülnék, ha beválnának ezek a masinák. Túlságosan válogatósak nem lehetünk, nem túl nagy a second hand piac ebben a kategóriában.
A nyáron állandóan a Balatonon lógtam, de heteken át csak az 1535-ast sikerült elkapnom, akkor is, amikor elvileg már járt másik példány is.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Nem kis gép, se méretre, se teljesítményre! Hattengelyes, 3300 lóerős, és arra tervezték, hogy akár 175 km/h-val húzza vonatát, ami itthon még a villanymozdonyok nagy részének is sok lenne, tehát minden szempontból komolyabb szerkezet, mint a Csörgő. Utóbbi fő vonzereje annak idején az volt, hogy el tudta villamos energiával látni a mögé csatolt kocsikat, ellentétben a Nohabbal (és a Púpossal), aminek gőzkazánja volt - vagy a Szergejjel, aminek semmilyen fűtőberendezése sincs. A tapasztalat mára az lett, hogy a Csörgő - erős túlzással - vagy vontat, vagy a klímának termel áramot, már akkor, amikor épp nem esik-kel. És nem csak a Balatonnál, mert északkeletről is lehetett problémákról hallani. Erre kellene megoldást jelentenie ennek a masinának, mely nagysága (tengelyterhelése) miatt sok másod- és sokadrangú vonalra be se teheti a lábát, úgyhogy oda valami mást kell találni.
Természetesen videóztam is. Nem igazán hallottam a motort menet közben, szerintem ez a szerelvény kevés volt ahhoz, hogy rendesen üvölteni kezdjen. A fülsüketítő kürt mellett van egy kis autódudája is: szerintem aranyos, amikor egy ekkora böszme nagy gép hirtelen azt mondja, hogy "bip bip" :)
Az egyik forgóváz a gyártók tábláival. A "BBC" itt természtesen nem az angol állami médiaszolgáltatót jelenti, hanem egy svájci céget (vagy annak valamelyik érdekeltségét). Érdekes, hogy laikusként a forgóvázat egyszerre látom egyszerűnek (mintha egy nagy I-gerendára lenne minden rászerelve) és bonyolultnak.
Ahogy említettem, a motor amerikai, de a mozdony sokkal korszerűbb, mint a hasonló, de régebbi motorral épült Nohabok, úgyhogy nem csak arról van szó, hogy más a kasztnijuk.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Fonyódon is elkaptam többször, az első alkalommal meg is lepődtem, mert nem tudtam, hogy a Tapolca és Pécs közt közlekedő Fenyves expresszre ráteszik.
A meleg megérkeztével a mozdonyok hangja is mintha megjött volna: erőt sugárzó dübörgés, de nem olyan csörömpölősen, mint a Csörgő. Engem nem zavar, csak meglepett, hogy néha álló helyzetben is milyen hangos tudott lenni, lehet, hogy a hűtés miatt.
A Balatonra vezető utazás mindig Kelenföldön kezdődik, úgyhogy ipari mennyiségben nézegethettem az ottani forgalmat, amikor a biztonság kedvéért mindig 20-30 perccel hamarabb kimentem.
A francia mozdonynál írtam, hogy nem egyenmozdony, hát most itt van három "Transnational Railway Applications with eXtreme fleXibility", alias Traxx, hogy azt a bizonyos "egyenformát" is lássuk. A legtávolabbi egy újabb generáció, de úgy néz ki, mintha csak ugyanarra a vázra ráraktak volna egy kicsit nagyobb energiaelnyelő cellát. Feltételezem, hogy a technika a kasztniban és alatta azért fejlődött.
A Laminátkát az elmúlt tizenegynéhány éveben nagyon megszerettem, de ez a példány kicsit lehangoló volt ezzel a festéssel a szürkeségben.
Sebaj, volt klasszikus színekben is: ez itt konkrétan a 240-es alsorozat (ČSD S 499.0) első példánya. Egész jól bírja a teherszolgálatot ahhoz képest, hogy 57 éves! Pár héttel korábban a pozsonyi vasúti múzeumban láttam, de még nem nyugdíjas.
A Keleti kipofozása miatt egy ideig sokkal több vonat fordult itt, mint szokott, többek közt a GySEV IC-i.
Ha már állandóan megjegyzéseket teszek a vonatok festésére: a "gyesev" színtervei nem a kedvenceim, valahogy gyerekesnek tűnnek. De persze nem mindenkinek kell rideg-hideg eleganciába öltözni :)
Néha videózgattam is, hátha egyszer valaki arra lesz kíváncsi, milyen volt a peronokon várakozva nézelődni 2025 közepén. Idén egyébként kevés késéssel találkoztam tavalyhoz képest, és olyan se volt, hogy nem volt a vonatban a kocsi, ahová a jegyem szólt. 2024 nyarának végén ez elég jellemző probléma volt, rendszeresen találkoztam ilyennel. És ha már tapasztalatok: a tavaly még IC-ként használt kocsik nyáron nem akként közlekedtek a déli parton, az emeltdíjas helyjegyek olyan kocsikba szóltak, amikkel errefelé nem találkoztam eddig. Talán ezek azok? A kocsitípusokat nem vágom, nem is érdekelnek, csak más volt. Azért problémák ezekkel is voltak: a klíma néha gyenge volt, a vécék néha zárva voltak (néha mindkét végükön), az ajtók néha nem nyíltak, egyszer pedig a világítás minden egyes indulás után elment, szegény jegyvizsgáló rohanhatott visszakapcsolni. A nyár végétől aztán visszajöttek a korábbi IC kocsik. Az északi parton néha CAF kocsikkal is találkoztam, kevesebb IC+-szal, mint előző évben - ősszel aztán eltűnt onnan az összes IC kocsi, a vonatok túlnyomórészt elővárosi kocsikkal közlekedtek.
A Gyesev Flirtjei is rendeszeresen felbukkantak, őket a MÁV Budapest-környéki elővárosi vonataira vezényelték át. Ez könnyen ment, mert a magyar állam előző évben gyakorlatilag megszerezte az osztrák-magyar társaságot, idén bizonyos vonalakat át is adtak neki.
Tehermozdonyok egymás közt: balra egy román Sulzer, jobbra a Rail Cargo Hungaria egyik új kínai mozdonya. Előbbinek vicces traktorhangja van, utóbbi aksival felsővezeték nélkül is tud mozogni.
A kínai mozdonyt még sose láttam közelről, most is takarásban volt, a Sulzert viszont alaposan meg lehetett nézni.
Bevallom, a magánvasutak szövevényét nem látom át, de úgy tudom, hogy a Budamar alapvetően szlovák cég, bár a jobbra látható Vectront német cégtől bérlik.
A konkrét üzemeltetőt nem ismerem, de ez a mozdony a francia Akiemé, és Németországban van regisztrálva. A MÁV is ugyanettől a francia cégtől bérli az "új" mozdonyok egy részét (de vannak másikak is).
No, öblítsük le a bérmozdonyokat egy újabb videóval!
Néha egy-egy régi ismerős is felbukkant a mindenféle magánmozdonyok közt, hogy valami szépet is lássunk :)
Egyébként már magán-Szili is van!
Őt elég sokat láttam a késő nyár és az ősz során, néha a mögötte látható Szergej is vele volt.