Városi és nemvárosi közlekedés
Összegyűlt pár maréknyi kép 2020/21-ből; témánként nem elég ahhoz, hogy külön oldalakat csináljak belőlük, de így halomba rakva azért megmutatnám őket:
424-váróban Rákosrendezőn
Púpossal Somoskőújfaluba
Már madzaggal, de még dízellel az északi parton
Peronspotterkedés Kelenföldön
Egy kis KISS
Villanyvasúttal a Balcsira
Egy kis Pest
Négy kép Buda különbejáratú hegyivasútjáról
Ez+az
Gőzmozdonyból ugyan soha nem elég, de az azért saját magamnak is furcsa volt, hogy a balatoni retró hétvége után pár nappal megint egy 424-est üldöztem, ezúttal Budapest és Vác közt. Igaz, nem ugyanarról a 424-esről volt szó: ez az újabb menet ugyanis a 424,009 pályaszámú szépség hatósági futópróbája volt a többéves helyreállítás végén. Ha valakit csak a végeredmény érdekel: átment :)
Szóval ott várakoztunk a hírhedt rákosrendezői "tíz percnél is tovább zárva tartható" sorompó mellett egy borús nyári reggelen, hogy kijöjjön a gőzös a Füstiből, és ha már ott voltam, lekaptam, ami épp jött. Például a nemzetközi vonatot "Messerschmittel", lásd balra, vagy ezt a cseh kocsikból álló nemzetközi vonatot Szilivel.
A szokásosnál érdekesebbé tette a helyzetet, hogy a Nyugati pályaudvar felújítása miatt számos szerelvényt Rákosrendezőn tároltak: a normális forgalom mellett ezek néha áthaladtak, vagy éppen kiálltak Zugló felé - vagy esetleg a másik vágánycsoportra. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy a V43-asok hosszú életébe még hányféle ingavonat fér bele. Csak az elmúlt kb. húsz évben volt a sima, a kétféle "postavonat": a szürke és a kék, a "cirmoshoz való", aztán lett ez a "Fecske". Tudom, hogy ezek nem csak festésükben különböznek egymástól, de akkor is el tudtam volna nagyobb fejlődést képzelni :)
Érdekes volt minden vágányon valami mozgást látni, de talán még érdekesebb volt a jobbra látható vezérlőkocsit az előbb említett "Fecske" színekben látni. Ez a kocsi jó irányba változott, legalábbis szerintem: az előző festés rendkívül előnytelenül állt neki. Közben amúgy a nap is elkezdett kisütni.
Mozgásban is megörökítettem a történéseket.
Aztán végre megjelent a nap főszereplője - a nap meg elment. A retró hétvégén látott 247-eshez képest képest a 424,009 egy korai darab 1924-ből, füstterelők nélkül. Ráadásul szénnel fűtik, tehát sokkal kellemesebb illatot hagy maga után.
A futópróba a Rákosrendező - 70-es vonal - Vác - 71-es vonal - Rákosrendező útvonalon zajlott, Váctól visszafelé fordított állásban, azaz szerkocsival előre. Mivel nem fotómenetről volt szó, nem tudtuk túl sok helyen elcsípni, ráadásul a fényviszonyok se voltak ideálisak, ...
... de azért egy majd' kétperces videó is így összejött róla. Csodálatos hangja volt elinduláskor, 00:19-nél szinte emberi a zihálása, nem?
Ez itt fent pedig a gőzösvárás mellékterméke. Gyerekkoromban a mainál sokkal több helyen lehetett a fény- és félsorompók helyett teljes szélességű tekerőseket látni (általában szakállasakat). Már úgy értve, hogy még bent Budapesten is: ilyen volt a lajosmizsei sorompónál, vagy éppen a pécsi és balatoni vonalakon is azon a környéken, ahol az Egér út ma aluljáróban keresztezi a pályát. Pár éve emiatt nagyon megörültem, amikor fotóhely-keresgélés közben megláttam Máriaudvar megállóhelyet: ez a hely szerintem nem csak a csapórudas sorompók miatt különleges, hanem mert a vágány nagyon hegyes szögben keresztezi az utat, emiatt a két sorompó elég távol van egymástól. A peron viszont nem itt van, hanem az állomásépülettől délkeletre. Jó volt kicsit megint megállni itt!
Bár a most következő képek még 2020-asok, és ezeket a sorokat már 2022-ben írom, ebben a témában talán nem volt nagy változás: nincs már túl sok működőképes M40-es! Hogy jelen pillanatban mi a helyzet, azt nem tudom, de a közelmúltban Záhonyban dolgozott három vagy négy példány, volt két modernizáltja a GySEV-nek, volt a MÁV Nosztalgiának négy, és végül megvolt Hatvanban a 224-es és a néhány évvel ezelőtti balatoni fürdős vonatok sztárja, a 235-ös. Utóbbi kettő inkább csak egyfajta tartalékként szolgált, ha épp nem volt más; esetleg kisebb tehervonatokkal volt látható. 2020 nyarán viszont rendszeres beugró szerepben tündökölt a típus: mivel nem volt elég bevethető Usgyi, ezért hétköznapokon egy Hatvan - Somoskőújfalu személyvonatpárt Púpos + klasszik Bhv összeállításban adtak ki.
A Púpos lehet, hogy nem a legerősebb dízelmozdony a világon, de szerintem az egyik legszebb hangú és legszerethetőbb: gyönyörűen morogva-fütyülve küzdötte fel magát egyre magasabbra a Zagyva völgyében! És nem csak a magyar vasútbarátok érdeklődését keltette fel a régimódi vonat, hanem több angol fotós is velünk utazott!
Somoskőújfalu volt a végállomás, ahol kisebb fotóshad vonult egyik sarokból a másikba, majd onnan a harmadikba és negyedikbe, minél több irányból megörökíteni az egyetlen kocsit körbejáró mozdonyt :)
És ha már itt tartunk, ezt az egy szem kocsit is érdemes megnézni, hiszen nagyjából ugyanúgy nézett ki, mint gyerekkorom nem túl gyakori vonatútjainak szereplői: egy Bhv-ról volt szó.
Salgótarján vasútilag elég érdekes: a (szerintem egyébként jópofa) modern városközpontban, a buszpályaudvar szomszédságában csak egy megállóhelyet találunk, mely elég jól ellátja szerepét, kicsit délebbre viszont ott van Salgótarján-Külső, ami egy komolyabb vasútállomás képét mutatja - a bal oldali fotó itt készült. Jobbra már az út végén, azaz ismét Hatvanban vagyunk.
A lehetőségekhez képest most is megpróbáltam videózni.
Ez a két kép már a pesti vonatból készült, ahogy eltolatott mellettünk-mögöttünk iménti szerelvényünk. Imádom ezt a mozdonyt!
És ha már itt tartunk, hazafelé is Bhv kocsival jöttünk, csak modernizálttal: balra a somoskőújfalui forduló szekerét láthatjuk, jobbra azt a Fecskét, amivel Pestig jöttünk. A két kép a kocsiknak nem ugyanazt a részét ábrázolja, de az talán látszik, hogy olyan rettentő nagy fejlődés nem történt.
Már madzaggal, de még dízellel az északi parton
A Balatonfüredig villamos vontatással közlekedő vonatok megindulása előtt leugrottunk IC-vel (aki nem vonat, hanem egy vasútbarát) az északi part érintett szakaszára, menetrend szerinti dízeleket látni egy utolsó alkalommal.
Kenese állomása (balra) csinos, és használhatónak tűnik (konkrétan teljesen "nyugati" érzetem volt, ahogy a peronon várakozás közben elment mellettem egy meg nem álló gyors), Fűzfőn viszont furcsa, hogy csak két sínpár van, és nincs több vágány.
Balra: almásláda Almádiban. Ez mindig komoly állomásnak tűnt számomra, a portálszerű felsővezetéktartók tovább erősítik azt az érzést. Jobbra: Káptalanfüred. Itt életemben egyszer jártam, egy osztálykirándulás során, úgyhogy kitaláltam, hogy itt is akarok fotózni egyet. A felsővezeték oszlopait ugyan "fényképészetileg" nem a jó oldalra rakták, de azért így is lett egy ilyen Bzmotos fotóm. Pardon: 117-es sorozatos fotóm.
A villamos vontatás elindulása óta Balatonfüred az új Fehérvár, ahol a gépcsere (villanyról dízelre és vice versa) zajlik, de ekkor még csak belsőégésű motorok duruzsoltak az állomáson.
A további fotóhely-keresgélés során egyszercsak azt mutatta az EMIG, hogy Székesfehérvár felől lefelé vágtat egy magányos remot Szergej. Könnyen kitalálható volt, hogy egy korábban látott lerobbant Desirót jön elvontatni, és lám: a mozdony elején rá volt szerelve a Desiróhoz szükséges Scharfenberg szükségcsatlás a hagyományos csavarkapocsra. Szerintem ilyet még nem láttam élőben!