Városi és nemvárosi közlekedés
Jártamban-keltemben vasúti fotók 11 (2)
2014 decemberében, menetrendváltás előtt egyrészt a nagy változások előtt álló bécsi Westbahnhofot, másrészt az adventi időszakban oda közlekedő magyar különvonatokat megnézni indultunk el Ícével. Míg utóbbiakra vártunk valahol Ács közelében, jött ez a CFR Marfás "Elektroputri", ...
... meg egy tehervonatos Nohab, szóval nem unatkoztunk. Jobbra a Gábor Áron tiszteletére felmatricázott Traxxot láthatjuk a Keletiben csak azért, hogy ebben a sorban is két kép legyen :)
Az ácsi várakozás melléktermékei: Taurus, Gigant, Traxx - aztán átugrunk a bécsi vonal osztrák végére, még több Taurus-t látni, néhány Talent kíséretében.
És ez már két 2015-ös kép, egy miskolci kirándulás végéről: balra egy fordított szedőkkel szerelt Szili (plusz némi "hivatásos graffiti") a Tiszain, jobbra pedig nemzetközi találkozó a Keletiben, egy "Coca-cola festésű" román géppel, és egy bordás falú cseh Taurus-utánzattal (elnézést kérek a típus rajongóitól, de nekem nagyon nem jött be szegény - ettől még lehet remek mozdony).
Egy szegedi villamosos túráról hazafelé sikerült elkapni ezt a kocsit:
Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben a nénik és bácsik luxusnak tűnő körülmények közt utaztak: pincér szolgálta ki őket, és tévét néztek. Naná, hogy szívesen kipróbáltam volna, és naná, hogy nem volt alkalmam rá... Most végre sikerült, igaz, se házimozi nem volt, se pincér :) Ha jól sejtem, az ajtó feletti keretben lehetett a tévé; az utastér egyik végében ruhatárszerűség található, a balra látható, üvegezett tolóajtóval lezárható kuckó pedig telefonfülke volt egykor. Nagy dolog lehetett az az elérhető árú mobilok előtti időkben!
A retró-érzet és az utólag belebarkácsolt klíma ellenére ezek a kocsik szerintem még most is a legkényelmesebb belföldi járművek (az IC+-hoz még nem volt szerencsém), elsősorban a fotel jellegű ülések miatt, melyek nem csak dönthetők, hanem el is forgathatók. Ha valaki nem akar, nem kell menetiránynak háttal ülnie - vagy akár hátat is fordíthatunk az ellenszenves utastársaknak :) Az üléstávolság pedig imádnivaló, még nekem is jut elég lábtér!
A fali csatlakozókból a tévén látható adás hangját lehetett levenni, a másik csatornán zene ment. Amikor a blogomban szerepelt ez a videó, sok emlék előjött az egykori felhasználókból - persze a vasúti utazásnak ez a komfortszintje máig nem jellemző itthon, nem csoda, ha mindenkiben megragadt.
Koporsót követve a Mátra aljáig, és tovább a Tisza-tóhoz
2015 egy áprilisi hajnalán úgy döntöttem, az álmatlanságomat úgy fogom hasznossá tenni, hogy kimegyek a Nyugatiba, az onnan hatkor Kassára induló különvonat indulását megnézni. Aztán kiderült, hogy Ícé is ott lesz, de ő utána - pontosabban elé - is menne a vonatnak még két helyen, úgyhogy a hajnali nézelődésből délelőtti kirándulás lett :)
Tizenöt évvel korábban még jó pár gőzmozdony működött itthon, a 2010-es évekre viszont alig egy-kettő maradt üzemképes közülük. Ráadásul ami megvan, az is gyakran meghibásodik, mérsékelt teherbírásuk okán pedig leggyakrabban úgy közlekednek, hogy elöl egy gőzös húzza, hátul pedig valami dízel tolja a vonatot. Ehhez képest ez a vonat viszonylag kisméretű volt, nem volt szükség tológépre. A "Koporsó" becenévre hallgató masinából összesen négy épült a harmincas évek második felében; kevés kocsit húztak, de azokat gyorsan: engedélyezett maximális sebességük 150 km/h körül volt, de egy rekordkísérlet során 161-re is felgyorsították az egyik példányt.
A gőzösök indulása mindig élményszámba megy: amikor kétoldalt fehér pamacsok fedik a kerekeket, az olyan, mintha nem is sínen gurulna, hanem felhőkön :) De persze az se volt rossz, ahogy Hatvan előtt a füstoszlop miatt előre tudtuk, hogy közeledik. Az 1:30-tól kezdődő "elsötétítés" pedig maga volt az őrület!
A 242,001-est a kilencvenes évek végén lezajlott felújításkor nem eredeti állapotára állították helyre: szén- helyett gázolajtüzelésű lett, ami akkor jó ötletnek tűnhetett, de kicsit később már valószínűleg bánták, mert emiatt drága lett az üzemeltetése. Már hosszú évek óta nem lehetett látni, úgyhogy duplán meg kellett becsülni a fotó- és videólehetőséget!
A gőzösre várakozás közben még csak épp elkezdtem azon gondolkodni, hogy hova álljak, amikor valami feltűnt a távolban. Egy Nohab volt az, gépmenetben - én meg világrekordot döntöttem állványelőszedésben és -felállításban :)
Balra: ma már a kiskörei átkelő az egyetlen közös (értelemszerűen felváltva használt) közúti-nagyvasúti híd itthon - legalábbis hirtelen nem jutott eszembe másik; tessék szólni, ha mégis van! Nem egy új darab, ráadásul elég szerencsétlen történetű: nem csak a második világháborúban, hanem már az elsőt követően is felrobbantották! Ennek ellenére a mederhíd két szélső nyílása nagyrészt még mindig az 1906-ban elkészült inkarnáció maradványaiból áll, és naponta így is átcsattog rajta párszor egy-egy Bzmot. Jobbra: kedvenc magyarországi vasúti szakaszom az, ahol a Füzesabony - Debrecen vonal átcsattog a Tisza-tavon. Sajnos ide eleve késve érkeztünk, úgyhogy csak egy ilyen kattintásra futotta a "rendes" Tisza hídja előtt. Hogy szebb legyen, két másodperccel az előtt ment el a nap, hogy elég közel ért a mozdony - és miután elment, természetesen megint kisütött :)
Még egy kicsit a kiskörei hídról, ezúttal mozgóképen: a Kál-Kápolna - Kisújszállás vicinális nem túl nagy forgalmú mellékvonal, de azért a 20 km/h-s áthaladásnál jobbat érdemelne. Gondolom, előbb-utóbb szükség lesz az átkelő újjáépítésére - kíváncsi vagyok, ez hogy fog történni: a mérete miatt nem két fillér lenne dupla szélésségűre cserélésére! Aki arra jár, ne hagyja ki ezt a "2 in 1" jellegű hidat, hiszen ki tudja, meddig lesz még meg ebben a formában!
És mára ennyi, köszönöm a figyelmet!