Városi és nemvárosi közlekedés
Két nyári látogatás a Semmering-vasúton (2014/15)
Az 1848 és 54 közt épített Semmering-vasút a környék talán leglátványosabb vasútvonala - legalábbis abból a szempontból, hogy autóval kényelmesen el lehet érni Pestről. Párszor már átutaztam rajta vonattal, egyszer pedig a vele párhuzamos útról is megnéztem, de amikor kiálltunk a sínek mellé Ícével, soha nem volt szerencsénk. Míg egy 2012-es élményvonatozás alkalmával folyamatosan jöttek el mellettünk a tehervonatok, gépmenetek, toló- és előfogatoló gépek, amikor lett volna idő fotózni, egyszerűen alig volt téma. Lassan azt gondolom, hogy ezen a tájon inkább kirándulni kellene, a hegyek ormáról a többi hegy ormát nézegetni, és maximum egyet rákattintani, ha épp jön valami vonat :)
Gemeinfrei, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=276145
A fentebbi műholdképen az alapvetően kelet-nyugati irányú átjáró nyomvonala látszik: a keleti oldalon hosszan szlalomoznak fel a sínek Semmeringhez, ahol egy alagútban érik el a legnagyobb tengerszint feletti magasságot (898 méter). Innentől kezdve a vasút jóval egyenesebben ereszkedik le Mürzzuschlagba - igaz, ez a város vagy kétszázötven méterrel magasabban (681 méteren) fekszik a másik oldalon kiindulási pontnak számító Gloggnitznál (439 méter).
2014 nyarán a költői nevű Höllentalbahnt megnézni jöttünk ide, a nagyvasút csak mellékprogram volt.
A legbiztosabb témát aznap azok a járművek jelentették, melyek nem tudtak meglógni előlünk: baloldalt például egy "uerdingeni" sínbuszt láthatunk. A nyugatnémet mellékvonalak megmentőjéből az ÖBB is üzemeltetett néhány - többnyire hazai gyártású - példányt - ez a kettő a Schwarza-viadukt alatt pihent. A szerelvény eredetileg büfének kerülhetett ide, most viszont kicsit elhagyatott látványt nyújtott. Jobbra Payerbach-Reichenau állomásnál vagyunk, ahol a szabadtéri múzeum egyik exponátuma ez a 95-ös sorozatú szertartályos gőzös az 1920-as évekből. A Déli Vasútnál 82-es sorozatként ismert gépek annak idején többek közt itt is dolgoztak, előfogatoló mozdonyként.
A bal oldali "guruló fészer" eredetileg bányamozdony volt, és azért kapott ilyen magas tetőt, hogy elérje a Höllentalbahn felsővezetékét. Jobbra a közeli Rax tetejére vivő függővasút egyik régebbi fülkéjét láthatjuk (ma ilyenek közlekednek ott).
És ha már itt vagyunk, lássunk "rendes" vonatokat is! A bal oldali, nemzetközi (lengyel+cseh+osztrák) összeállítás jelentős változatosságot jelentett a jobbra látható Railjethez képest. Ahogy látható, a vonal balmenetes, kíváncsi vagyok, valaha megfordítják-e.
Balra: a Bécsből érkező emeletes ingavonatok az állomás szélén végállomásoznak. Jobbra: na végre egy vonali fotó! Két mozdony igyekszik vissza az emelkedő keleti végéhez, hogy onnan újabb tehervonatokat tolhasson fel a hágóra.
Az ezt megelőző alkalommal a vonal keleti felén, az északi rámpán helyezkedtünk el, most megpróbálkoztunk egy Spital am Semmering feletti hegyoldallal.
Gyönyörű volt a környezet, csodálatosan tiszta a levegő, de rég unatkoztam ennyire, ugyanis szinte semmi se jött! Ráadásul - ahogy a fentebbi képeken látható - a nap mindenütt sütött, csak ott nem, ahol fotótéma jöhetett volna. Persze az is igaz, hogy új fényképezőgéppel voltam, és a képeket amúgy is vagy alul-, vagy túlexponáltam :)
Másfél óra után feladtuk a tehervonatra várakozást, és visszamentünk a kocsihoz, ekkor persze hirtelen kettő is jött egyszerre... Nagy sebtiben csak videózni tudtam, a fentebbi filmecske első snittje az. Azért a nap végére láttunk pár vonatot, és gépmenetet, de ha nem lett volna a Höllentalbahn, akkor buktának éreztem volna az utat.
Hazafelé beugrottunk Bécsbe, és megnéztük a metróépítés miatt megcsonkított 67-es villamost. Ez akkor egy ideiglenes hurokban fordult, amit balra láthatunk. Még érdekesebb volt a jobb oldali jószág a hurok közepén: ahogy felirata is elárulja, ez egy egyenirányító kocsi: a betáphálózat váltakozó áramát a villamos által fogyasztható egyenárammá alakítja; azért van rá szükség, mert a vonal eddigi áramátalakítóját a metróépítés miatt lekapcsolták. A kocsit 1944-ben építették, még higanygőzös átalakítókkal, melyeket a hatvanas években cseréltek szilíciumdiódásra. A hálózat olyan pontjain használtak ilyen kocsikat, ahol a normál forgalomhoz ugyan elég volt a meglevő áramellátás, de néha kellett a plusz teljesítmény: például halottak napja környékén a temetőknél. A kocsi jelenlegi helyén egyébként nem a villamossínen, hanem egy külön erre épített talapzat vágányán áll, de azért így is érdekes látvány.
Kicsivel több mint egy év múlva egy rendszeresen közlekedő nosztalgia vonatot akartunk elkapni, no meg úgy gondoltuk, hogy ha szombaton a Balatonnál nohaboztunk és szergejeztünk, akkor vasárnap igazán csinálhatunk valami mást is. Ez a terv egyébként kudarcba fulladt, mert ezt a napot is a Balatonnál zártuk ;)
Ha előző évben zavart, hogy a személyvonatok jobbára Railjetek voltak, akkor most már tényleg minden távolsági vonat az volt. Maximum a kocsik színeiben különböztek, ...
... mert némelyik cseh volt. Hogy a mozdony miért osztrák, pontosabban hogy miért nem cseh festésű volt ennél a másodiknál, azt nem tudom; képtelen voltam követni a történetet, hogy nincs elég mozdony a ČD-nél, vagy csak simán üzemképtelenség miatt ugrott be egy "hagyományos" 1216-os. Fotótémának persze jó volt... pontosabban lett volna, ha egy másodperccel hamarabb nyomom a gombot. A fények egyébként most se tetszettek, elég kemény, éles napfény volt - igaz, hogy viszont nem volt 40 fok, mint a Balatonnál :) Jobbra egy másik szerelvény kocsijai Eichberg állomáson.
Balra: a helyi személyek 4020-as motorvonatokkal közlekednek - szerencsére, mert ezek is lehettek volna Talentek, és akkor tényleg értelmetlen lett volna fotózni :) Jobbra: a jelek szerint az íveket alaposan kenik, hogy csak annyira csikorogjanak a vonatok, amennyire csikorognak, és nem kétszer annyira. Vajon egy ennyire kent vágányon nem pördülnek meg a kerekek? És ha megállna rajta valamiért egy mozdony, el tudna újra indulni? Vagy rosszul értelmeztem a látványt, és ez mégse kenés? A kép erős zoommal készült, értelemszerűen nem mehettem közel hozzá.
Egy kis tingli-tangli videó, hogy ilyen is legyen.
Na, és itt van az a vonat, amiért jöttünk. Elég nagy csalódás volt, mert a mozdony se volt igazán régi, a három kocsi meg három különböző festést viselt, szintén nem igazán nyújtva nosztalgikus látványt - pedig lehetett volna ilyen is! Egyébként jó látni, hogy nem csak a budapesti városképben nem találni függőleges felsővezetéktartó oszlopot, hanem itt is mindegyik másfelé dől :)
A nap termésének a java mozgásban.
És végezetül még két kép, a hegyi szakasz leendő "vesztéről": 2014-ben elkezdték építeni a 27 kilométeres Semmering-bázisalagutat, mely a sok kanyargás helyett elegánsan ívelve fog átszüttyögni a hegyek alatt. A bal oldali, 2014-es képen a Gloggnitz közelében már jóelőre megépült híd látszik, amin ekkor még talán át lehetett volna gyalog is menni. Jobbra már 2015-ben vagyunk: immár aktív építési terület lett az alagút leendő keleti kapuja. Kicsit viccesen néz ki, ahogy a híd egyenesen nekivezet egy betonfalnak, de már fel van festve, hogy hol lesznek rajta a lyukak :) Egyébként nem kell sietni az ideutazással, mert a tervek szerint csak 2026-ra kell készen lennie a föld alatti összeköttetésnek; ráadásul a hegyi szakasz ezután is megmarad, a helyi forgalomnak, illetve tartaléknak.