Városi és nemvárosi közlekedés
A jelek szerint pesszimista alkat vagyok. Papíron már meg volt tervezve a Budai Fonódó, amikor én még mindig nem hittem, hogy valaha is villamossal fogok utazni a Bem rakparton a Batyitól északra. Ugyanígy azt gondoltam, hogy el fog "gáncsolódni" az Etele térre hosszabbítandó 1-es ügye. Aztán végül mégis mindkettő megvalósult. Így voltam a Szeged és Hódmezővásárhely közé tervezett vasút-villamossal is. Sokat beszéltek róla, eleinte szakmai fórumokon, később mindenütt, de valahogy nem kezdett el ténylegesen épülni, és nem voltam teljesen biztos abban se, hogy a vasúti szabályok közé be lehet erőltetni egy ilyen újszerű járművet, ami villamosnak vonat, vonatnak viszont eléggé villamos - pedig a nagyvasúton aggregátról megy.
Aztán mégis: 2020 decemberében egy szegedi munkakocsi próbázott a vásárhelyi síneken, 2021 januárjának elején pedig lerakták az első ide szánt járművet Szentesen. Márciusban ez a kocsi végiggördült Vásárhelyen, rengeteg próbamenetként megtett kilométer után novemberben pedig elindult az utasforgalmi próbaüzem is. És ezekről mind lemaradtam. 2022 áprilisában végül megelégeltem, hogy még mindig nem láttam élőben a vonalat, úgyhogy felültem egy szegedi hibrid-IC-re, és lementem a Napfény Városába.
Megjegyzés: Ez egy közlekedésbarát weboldala. Politizálásnak itt nincs helye, se fikázásnak, se bezzegezésnek. Ebben a bejegyzésben a hódmezővásárhelyi tram-train egy újszerű közlekedési eszköz, mely kötöttpályás jellege miatt történetesen közel áll a szerző szívéhez.
Megérkezésem után hamarosan be is gördült egy tram-train a szegedi pályaudvar előtti Indóház térre: a MÁV 406-os sorozatának egy példánya, azaz egy Stadler Citylink. A járműről érdemes tudni, hogy bár a svájci Stadler neve alatt fut, eredetileg az általuk felvásárolt német Vossloh spanyolországi leányvállalata fejlesztette ki és gyártja.
A város hagyományos villamosai (balra egy PESA, jobbra egy Tatra) mellett jól látszik, hogy ez egy kategóriával combosabb gépezet azoknál. Nem csak nagyobb (szélesebb, hosszabb), de robusztusabb is, hiszen meg kell felelnie a nagyvasúti szilárdsági/ütközésvédelmi előírásoknak. Amikor a modernkori tram-trainek elindultak, a járművek alapvetően villamosok voltak, amik rámehettek nagyvasúti pályákra, most azonban már inkább olyan vonatokról (könnyű motorkocsikról) beszélhetünk, melyek rágurulhatnak a városi villamoshálózatokra.
Hétvége lévén óránként csak egy indulás volt egy irányba, ezért nem volt lehetőség rettentő sok fotózgatásra, legalábbis ha utazni is akartam A városban fényképezés helyett NZA-val egyből Szeged-Rókus állomáshoz mentünk, ahol a tram-train a sima villamosok hurokvágányán átvágva indul tovább Hódmezővásárhely felé. Itt a peron mellett még van felsővezeték, de a jármű utascsere közben lehúzza az áramszedőt, beröffenti a dízelmotort, és utána madzag nélkül megy tovább. Jobbra a villamosüzem és a 135-ös vasútvonal közti összekötővágányt láthatjuk.
Jópofa hangulata van ennek a szakasznak: már nem villamos, de még nincs nagyvasúti érzése az embernek. Egyébként ezen a vágányon át közelíthető meg az SZKT trolitelepe is, ahová néhány éve villamosokat is be tudnak vontatni.
Az igazán érdekes rész persze a két város közti kb. 21 kilométer, ahol a tram-train a "rendes" vonatokkal osztozkodik a síneken. Ezen a két képen az algyői Tisza-hidat épp elhagyó vonatokat láthatunk: balra egy békéscsabai klasszikust Csörgővel, jobbra egy hódmezővásárhelyi modernet.
A két város közt elég rendesen belenyúltak a vasútvonalba: két hosszabb kétvágányú szakasz is épült, ahol a vonatok elkerülhetik egymást (a vonal eredetileg végig egyvágányos volt). Ez itt az egyik ilyen szakasz eleje, Sártó elágazás. Árvízveszélyes hely lévén a vasúti töltés itt nem csak egy kis hupli némi zúzottkővel, hanem egy elég komoly építmény.
Lássunk egy Szeged felé tartó tram-traint is! A vasúti híd egyébként 1935 és 1974 közt a közúti forgalmat is szolgálta, a műút itt kanyarodott a sínek mellé (aztán rájuk).
A vásárhelyi városi szakasz elején, Hódmezővásárhelyi Népkert állomásnál tudják kikerülni egymást a szembejövő villamosok, utána legközelebb pedig az Andrássy úton a Kossuth téri megállóban, lásd balra. Jobbra a hódmezővásárhelyi nagyállomás felé továbbinduló kocsit láthatjuk.
A Kossuth tér és a Hősök tere közti szintkülönbség annak köszönhető, hogy utóbbi annak idején a Hód-tó medre volt. A fentebbi képek hátterében kivehető egy téglafal: ez az árvízvédelmi fal ("Kőfal"), amit az 1879-es szegedi árvíz után építettek, nehogy ezt a várost is elvigye a Tisza. Ma már mókásan hat a szárazföld közepén egy árvízvédelmi gát, pedig Petőfinek köszönhetően ("Mint az őrült, ki letépte láncát / Vágtatott a Tisza a rónán át / Zúgva, bőgve törte át a gátot / El akarta nyelni a világot!") tudhatjuk, hogy a Tisza a szabályzás előtt nem volt tréfadolog.
Visszafelé jövet Szegeden bementünk egészen az Anna-kútig, de a fotózás istenei nem álltak mellém: egyik irányban árnyék volt, a másikban egy teherautó haladt a vasútvillamossal párhuzamosan, hogy ne legyen az igazi a kompozíció :)
A járművek éppen ekkoriban kezdtek átköltözni a Szeged-Rendezőn számukra épült új telepre, de ez az egy még az SZKT trolitelepén pihent (este lehet, hogy több is). Az ajtós kép érdekessége, hogy a járműnek kétféle ajtaja van: az egyik a villamosok megállóperonja mellett használható (360 mm magas), a másik, magasabban levő a vasútállomások peronjához van igazítva (600 mm). A városban mind a négy ajtó használható a kitolódó lépcsőfokoknak köszönhetően, de Algyő vasútállomáson csak a "magaspadlósok" nyílnak.
Balra az első ajtó és a vezetőfülke közti részt látjuk, a magasítás alatt egy forgóváz rejtőzik. Jobbra a másik irányba nézünk, a többfunkciós térből. Itt a lehajtható székeknél támasztják le kerékpárjaikat az azzal utazók. Hódmezővásárhely és környéke "biciklis terület", többször is láttuk, hogy valaki biciklivel együtt jött-ment Szegedre-Szegedről.
A középső rész meglepően nagy: 10 méteres, ajtók nélküli hosszával olyan, mint egy vasúti személykocsi - és hát tulajdonképpen az is. A konnektorok mellett USB töltőportok is vannak, valamint WiFi is, bár ezeket nem próbáltam. Azért kocsiszíni képeket mutatok a kocsi belsejéről, mert a vonalon közlekedők meglehetősen tele voltak, álló utasokkal. Eléggé meglepett, hogy szombat délután mennyien utaztak a vonalon!
Balra: vezetőfülke, jobbra: az egyik utastájékoztató monitor. Utóbbin a magyar mellett angolul és németül is megjelennek a tudnivalók.
Mint már írtam, hétvége (és tesztüzem) lévén nem volt túl sok fotólehetőség, de itt van még két fénykép. Az egyik Rókusnál készült, ahol a tram-train egyenesen halad át ott, ahol a villamos lekanyarodik oldalra a hurokvágányra. Jobbra pedig ismét a szegedi vasútállomás előtt vagyunk, csak már napsütés nélkül. Rám kimondottan jó benyomást tett az üzem; nem csak Magyarországhoz képest új szint a tömegközlekedésben!
Ide még vissza kell mennem akkor, amikor már sűrűbben járnak :)