életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Ahhoz képest, hogy Innsbruck nem egy kimondott "villamosmetropolisz", két tucatnál is több régi tuját őriznek a remizben, illetve a remiz melletti Stubaitalbahn-telepen. Ezek egy része a helyi közlekedési társaságok: az 1891-ben alapított Innsbruck-Hall in Tirol HÉV (Localbahn Innsbruck-Hall in Tirol - L.B.I.H.i.T.), az 1900-ban megindított Mittelgebirgsbahn (a mai 6-os villamos elődje), az 1904-ban megnyitott Stubaitalbahn, és az 1906-tól kiépített városi hálózat járműve, de őriznek egyéb, egykor Tirol területén működő vasutaktól is tárgyi emlékeket.

Ráadásul a múzeum nyitvatartási napjain nosztalgiaszerelvény közlekedik a belváros és a múzeum között. Három euróért (ez a felnőtt tarifa; a gyerekek félárúval utazhatnak) felszállhatunk az öreg, egykor Zürichből használtan vásárolt kocsikra, majd ugyanezzel a jeggyel megtekinthetjük a múzeumot is.

Sajnos a fentebbi videókon nem igazán látható, hogy milyen feltűnést keltett a turisták közt az öreg tuja. Csak úgy forogtak a fejek a piros járgány után! Szerény nyomott véleményem szerint igen nagy hiányosság, hogy a Budapestre látogató turistáknak nem sok esélyük van hasonlót látni!

A kocsi svájci származására amúgy nem sok jel utal - a jellegzetes homlokfalon, illetve a svjáci Oerlikon Gépgyár által készített menetkapcsolón kívül.

Mivel a telep vágányzatának átépítése miatt a Stubaitalbahn és a városi üzem kicsit össze volt keverve, a múzeumi kocsik nagy része a "nagy" villamosremizben pihent, úgyhogy a három eurós jegyért egy itteni vezetést is kaptunk. Az elülső csarnok a buszoké, korábban persze a trolik is járhattak erre. Láttunk egy pincelejárót is felsővezetékkel, szóval szerintem a garázs kétszintes. A telep sarkában meglepve fedeztem fel a Nordkettenbahn régi lanovka-fülkéit. Néhány éve még ezekkel utaztunk!

Ez pedig a hátsó csarnok, a villamosok lakhelye. Természetesen manapság már a városi üzem és a Stubaitalbahn közös üzemeltetőhöz, az IVB-hez tartozik, a kavarodásra azért volt szükség, hogy a városi hálózattól elzárt hegyi vonal járműveinek legyen hol pihennie: a múzeum csarnokaiban. Jobboldalt két nyolctengelyes DÜWAG-ot látunk.

És lássunk végre pár régi járgányt is: a Hall-i HÉV (az L.B.I.H.i.T.) két jókora, négytengelyes kocsija működőképes állapotban van. A jóval nagyobb Budapesten összesen nincs ekkora kapacitás ilyen korú (1909-es) járművekkel. No comment...

A baloldali fotón a Mittelgebirgsbahn egyik 1900-as gyártású pótkocsija látható, az 1930/40-es éveknek megfelelő állapotban. Jobboldalon a térkép a Tirol területén egykor üzemelt kis/városi/villamosvasutakat mutatja.

Elképesztő mennyiségű pótkocsi van ebben a gyűjteményben - ráadásul szinte mindenből több korszaknak megfelelő állapotban is van egy-egy példány. A baloldali kép jobb szélén például az előbb látott Mittelgebirgsbahn-pótkocsi egy testvérét látjuk, szállításkori állapotára helyreállítva. Jobboldalt a "Haller" (a Hall-i HÉV) egy 1891-es gyártású pótkocsija látható. Eredetileg ezt a kocsit gőzmozdonyok rángatták, majd a villamosítás után többször átalakították. Ja: ez a kocsi is közlekedik időnként.

Baloldalt az 53-as pályaszámú motorkocsi látható, ezt már a városi villamosvasúthoz szerezték be 1905-ben. Jobboldalt ismét egy ex-zürichi kocsit láthatunk, amit 1971-ben síncsiszolónak alakítottak át.

Az én szívemnek különösen kedves volt a baloldali, 61-es pályaszámú talicska: ezt a DÜWAG-licensz villamost 1960-ban rendelték a Lohnertől. Jobboldalt sérült/bontás alatt levő további DÜWAG-okat láthatunk.

Érdekességként néhány munkajármű is ki volt állítva. A jobboldali, 1909-es, nem önjáró hóseprőnél (ez azt jelenti, hogy egy motorkocsinak kellett tolnia, mert a gép saját motorja csak a seprűt hajtotta) mindig elgondolkoztat, hogy mennyire hasonlít a budapesti BKVT 1901/1902-es építésű hóseprőire.

Két DÜWAG-forgóváz, méteres nyomtávú kivitelben. Érdekes a baloldali, hajtott verzión a jókora hókotró ék. Mondjuk ezen a környéken szükség lehet az ilyesmire.

A remiz megtekintése után átmentünk a múzeum területére, közben megnézve azt a vágányépítést, ami miatt a hálózat szét volt szakadva. Jobboldalt már a Stubaitalbahnhof mellől nézünk vissza a remizre.

Sajnos ebben a csarnokban még rosszabbak voltak a fényviszonyok, ráadásul minden szorosan egymásra volt tolva, hogy beférjenek a mostani Stubaitalbahn járművek. Azt mindenesetre kiderítettem, hogy a baloldali, ajándékboltként (tényleg, ilyen miért nincsen Szentendrén? itt régi jegyektől kezdve a könyveken át selejtezett táblákig mindenfélét lehetett kapni) funkcionáló pótkocsi 1906-ban épült, az imént látott 54-es motorkocsi testvérei vontatták. Jobboldalt megint egy ex-Haller kocsit láthatunk, ...

... mely szintén igénybevehető különmenetek céljára. Á, nem is idegesítem magam a budapesti, nem létező nosztalgiaüzemmel (nem) vonható párhuzamok miatt, ...

... inkább ideteszek még két videót. Mindkettő a belváros főutcáján, a Maria-Theresien-Strasséban készült. A baloldalin szemből jön a nosztalgia, ez azt jelenti, hogy a főpályaudvartól halad a múzeum irányába. A jobboldalin az Anichstrasséból kanyarodik ki, ez a menet a múzeum felől tart a pályaudvarhoz. Érdemes megfigyelni az állandó fénnyel világító (nem villogó) indexlámpát.

Is.