életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
Londonba nem közlekedési múzeumot nézni megy az ember, első ott töltött teljes napunkon mégis oda vezetett utunk, mivel vendéglátónk, Rianna nagynénje meglepetésként oda vitt el bennünket. A Trafalgar Square, a National Gallery, a Parliament és a többi turistalátványosság csak ezután jött - pedig tényleg nem én kértem így :) Igazából azt se tudtam, hogy hol van ilyen múzeum. Csak leszálltunk a metróról a Covent Garden megállónál, fellifteztünk onnan - ez az egyik a kevés megmaradt olyan belvárosi megállóból, ahol nincsen mozgólépcső! -, mentünk pár száz métert, és egyszercsak ott voltunk.
Vendéglátónk tudta, hogy ezzel mekkora örömöt fog okozni nekem, pedig nekem Londonban nekem minden örömet okozott... de ez az öröm így csak még jobban nőtt. Ott álltunk a csarnokban, mely egykor a virágpiac részét képezte, és csak bámultuk a sok emeletes cuccot. Londonban a helyszűke miatt ugyanis az utcai közlekedési eszközök nagy része nagyon hamar emeletes lett.
Például a lóvasút. Igaz, ebből nálunk is volt emeletes (részben a londoni példa miatt). Ez a zöld kocsi baloldalt 1882-ben épült. A háttérben egy piros jószág is látszik, ami már villamos, konkrétan egy E/1-es 1910-ből. Mellette egy, az angol közlekedésbarátoknak ugyancsak kultikus jármű, egy "Feltham". Ezt a kocsit az UCC 1931-ben építette. A típus kocsijai a londoni villamos 1952-es megszüntetésekor még nem futották ki magukat, ezért egy részük Leedsben is járt. Nekik körülbelül olyan kultikus járgány, mint nekünk a "Bukfenc".
Ez a más színű emeletes tuja 1910-ből származik. A mai London területén már csak a város méretéből adódóan is kismillió közlekedési társaság létezett, ez a West Ham-ieké volt (a helyi cég 1933-ban tagozódott bele az akkor alakult London Passenger Transport Board-ba). Jobboldalt a tuja emeleti utasterét láthatjuk.
Baloldalt: míg nálunk az alsóvezetékes áramellátást az egyik futó sínszál alatti "alagúttal" oldották meg, az itteni módi a két vágány közé helyezte az alsóvezetéket. A jobboldali képpel kicsit visszatérünk a buszokhoz: baloldalt egy 1923-as, jobboldalt pedig egy 1931-es modellt láthatunk.
A baloldai busz már tulajdonképpen az, ahogy a "londoni piros emeletes busz" a képzeletünkben él. Ő '54-es gyártású, és vélhetően a később "Routemaster" néven elhíresült AEC gyártmány egy közeli rokona (a buszokhoz nem sokat értek, a neten ennyit bírtam erről a darabról megtudni). Jobboldalt egy londoni trolit láthatunk (Leyland K2, 1939), mely persze szinte csak az áramszedőkben tér el a "büdösbuszoktól".
Az evolúciónak ugyan nem "ő" lett a vége, de azért ő vált klasszikussá: az RM sorozat, azaz a "Routemaster". 1956 és '68 között gyártották őket, de az utolsó "rendes" járat szerinti csak 2005-ben pöfögött el. Tipikus módon azért még mindig maradt szolgálatban egy pár darab, melyek ugyanúgy nap mint nap közlekednek a "heritage" 9-es és 15-ös vonalon, bár nem a Transport for London, hanem más cégek üzemeltetésében. Ezen felül külön-, városnéző és mittudoménmilyen buszként is találkozni velük. És persze az újabb emeletes típusok is megmaradtak, bár azok tényleg mások, mint ezek a nyitott hátsó peronú, szűk, de mégis kedves csotrogányok voltak :) Tulajdonképpen még "anti-buszosként" is örülök, hogy 2002-ben sikerült velük normál vonali forgalomban is utazgatni.
Egy londoni közlekedési múzeum persze nem elégedhet meg buszokkal és villamosokkal, hiszen ott van még a város leghíresebb közlekedési eszköze a Tube, azaz a metró. Jópár fajta jármű/járműrészlet ki volt állítva, plusz egy szimulátor is, de ezeket csak felületesen fotóztam, mivel tartalékolni akartam a tárhelyet a gépben. Ráadásul a fő metrómúzeum nem is ez, hanem az Acton-i kocsiszín, ahová nem jutottam el. Azért négy képet ideteszek: baloldalt a "gumiszoba" látható, az első igazi mélyvezetésű, villamosüzemű földalatti vasút, a C&SLR (City&South London Railway) kocsitípusa. A kocsik zárt csövek voltak, peronnal a két végén, melyekre csak állomásokon lehetett kimenni. Mivel sok néznivaló odakint nem volt, ablakok helyett csak vékony üvegcsíkokon lehetett megpróbálni kikukucskálni. Elég nyomasztó lehetett! A jobboldali már egy korszerűbb járműszerkesztési gyakorlat eredménye, az "1938-as stokk" egy példánya. Érdemes megfigyelni a zavarbaejtően valóságos bábukat, melyek nem csak bambán ülnek, hanem tényleg mintha egy megfagyott életkép részei lennének!
És két "nagyprofilú" jármű: baloldalt a Metropolitan Railway egy faborítású kocsija 1900-ból, jobboldalt pedig egy 1923-as kocsi belseje (legalábbis ha jól következtettem ki, mivel anno nem jegyzeteltem). Egyszerű, de mégis elegánsnak hat, nem?
Remélem tetszett ez a pár kép. A múzeum ezen sorok írásakor nem látogatható, mert 2005-ben elkezdték átépíteni. Pedig már 2002-ben is épp elég modernnek és látogatóbarátnak találtam, de az üzemeltetők szeretnék még jobbá tenni - és a jelek szerint nekik pénzük is van rá. Elvileg 2007 őszén fognak újra kinyitni - remélhetőleg sikerül majd új állapotában is megnéznem ezt a helyet :)
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
