Városi és nemvárosi közlekedés
A trencsénteplici villamos 110. születésnapja
Nosztalgiavillamosozás és -vonatozás Hőlakon
Az egykori Trencsén vármegyei Hőlakot (Trenčianska Teplá), azaz akkori nevén Trencsén-Teplát 1883 óta szolgálja ki a Pozsony - Zsolna vasútvonal, azonban az onnan pár kilométerre fekvő, gyógyvízéről már a középkor óta híres Trencsénteplicet (Trenčianske Teplice) továbbra is csak kocsikkal lehetett elérni. Legalábbis 1909-ig, amikor elindult a 760 mm nyomtávú Hőlak-Trencséntepliczi Villamos Vasút - ennek 110. születésnapi bulijára vonatoztunk el páran 2019 júniusában. Nem sok híja volt, hogy az immár Trenčianska elektrická ľeleznica néven üzemelő mini-vasút nem érte meg ezt a szép kort: gazdaságtalanság miatt már többször be akarták zárni. 2011-ben a szlovák államvasút, a ZSSK le is állította a forgalmat, az üzemeltetést ezután civilek vették át. Eleinte csak ritkán tudtak közlekedni, de ma már minden nyári hétvégén járnak, és igyekeznek egyéb programokkal is érdekessé tenni a vonalat. Szerintem működik a dolog, hiszen én is eljöttem idáig miattuk :)
A villamos a vasút mellől indul, így a kocsiszín is ott található. Nem teljesen megalapozatlan tippem szerint ez a vasbetontetős csarnok már a csehszlovák időkben épült. Előtte pihent az aznap közlekedő két motorkocsi; összesen három van belőlük, ami elég is a 6 kilométert se elérő hosszúságú vonal kiszolgálására.
Kezdjük az egyes számú négytengelyes motorkocsival, azaz a 411.901-2-vel! Eredetileg 1951-ben épült Studénkában, majd a nyolcvanas években korszerűsítették. Jókora batárok ezek a kocsik, legalábbis a 760 mm-es nyomtávhoz képest!
Hasonló pályafutást mondhat magáénak a 411.903-8 is.
A felújításkor mindent felhasználtak, amit találtak, így került a kontrollerkerék helyére Škoda-kormány.
Balra: a harmadik kocsi, a 411.902-0 a csarnokban pihent. Jobbra: a megnyitás korára emlékeztetett ez a tabló a falon.
Az üzemeltetők gyűjteményéhez tartozik ez az 1980-as gyártású Robur LO3000 is (balra), illetve ez a DH 100-as ipari mozdony, amit a ZTS Martin gyártott 1989-ben.
Marokcsapágyas motorok balra, különböző csehszlovák fékszelepek jobbra. Előbbi fotón érdemes a fakockás padlót is észrevenni.
Az ünnepi különvillamos délután ment, de addig is volt mit csinálni, ugyanis a nagyállomásról nosztalgiavonat indult a Nemsó - Lednicróna (Nemšová - Lednické Rovne) vonalra egy "itteni Bzmottal". Az 1910-ben megnyitott vicinális a Hőlak - Vláraszoros (Trenčianska Teplá - Vlársky priesmyk) vonalból ágazik ki, vágányát 2003 óta csak a teherszállítás koptatja - meg a mienkéhez hasonló különvonatok. A "motorka" egyébként nem államvasúti volt, hanem egy zsolnai egyesület, az SPD® tulajdona. Feltételezem, hogy a mögé csatolt mellékkocsi is az övék, de azt a nagy lelkesedés közepette elfelejtettem lefotózni. Az út egy irányba 1 euró volt, ami jelképesnek tűnt, pláne ahhoz képest, hogy két nap kedvéért kellett "feléleszteni" a vonalat. Mit tudnak a szlovákok, hogy ilyen áron tudnak közlekedni? Ingyen van a gázolaj?
Járművünk, az 1977-es gyártású M152.0160 eléggé fellelkesített, hiszen magyar szemmel nézve régi állapotú volt: 3+2-es elrendezésű, fejtámla nélküli ülésekkel. Jó szokásomnak megfelelően a vezetőfülkébe is be kellett nézzek. Hihetetlen szűk, ma már valószínűleg nem felelne meg semmilyen szabványnak se.
Alapvetően nem különösebben érdekes ez a viszonylat: síkvidékinek mondható, annak ellenére, hogy a Vág völgyének oldalában fut, két oldalról hegyek által szegélyezve. Az állomások az itthoni mellékvonalakra emlékeztettek (köszönet KZsocinak az épülettípus azonosításáért), csak a pályaállapotok voltak kicsit jobbak.
Lednicrónán egy nagy gyár mellett végződtek a sínek, itt körbe lehetett fotózni a járműveket.
Hát, jártam már fotogénebb helyeken :)
A MÁV már a nyolcvanas években Rába-MAN-okra cserélte a Škoda/LIAZ erőforrást a Bzmotokban, ebben a kocsiban viszont még az eredeti pöfögött. Meg is próbáltam örökíteni a hangját a végállomási körüljárás közben
Az ünnepi hétvége fő attrakciója az volt, hogy az eseményre érkező régi Karosa buszok a villamossal párhuzamosan pöfögtek fel Teplicre, majdnem végig látótávolságban maradva. A különleges utazás biztos nem kis szervezést igényelt, ennek ellenére csak 1 euró (gyerekeknek 50 cent) volt a jegy, úgy a villamosra, mint a buszokra. Nem akarok bezzegezni, de ilyen olcsó programot itthon rég nem láttam: 1 euró volt egy útra a jegy, 1 euróért ittam sört, 1 euró volt a sült krumpli, és 20 centért lehetett a vasútállomáson a tiszta vécét (itthon nem nagyon van ennek kultúrája, de ez egy nagyon fontos szolgáltatás) használni. Talán a családbarát áraknak köszönhető, hogy hatalmas tolongás volt minden járművön, nyugodtan mehettek volna több kört is!
A jellegzetes kinézetű Karosa Š sorozat nagy kedvencem. 2018-ban sikerült utaznom a városi változattal, az ŠM 11-gyel, most pedig végre... hát, sajnos nem, nem sikerült utaznom a balra látható, 1980-as gyártású ŠL 11-essel, de legalább szép napfényben fotózhattam. Tényleg, miért nincs ilyen nosztalgiakocsija a Volánnak? Szerintem biztos lehetne hozzá alapot találni, legalábbis utazásaim során a zólyomi országút mellett több Karosát is láttam egy minden jel szerint ilyesmire szakosodott szerviz udvarán. Jobbra: ugyancsak jelen volt egy - szintén 1980-as gyártású - ŠD 11 is, ő a távolsági (dálkový) változat: több ülés, kézzel nyíló ajtók, de ugyanaz a kicsit szottyadtan vicsorgó "arc". Sajnos vele se sikerült utaznom, mert választani kellett, hogy vagy villamosozom, vagy buszozom.
Balra: a sor végén ez a '92-es Karosa B 732 várakozott, a villamost üzemeltető egyesület tulajdona. Ő is jellegzetes darab, de még nem nemesedett klasszikussá, talán soha nem is fog. Jobbra egy Karosa LC 937 "GT 11" '95-ből - ilyet most láttam először. Nem egy szép darab...
Maga a villamosvonal nem egy óriási attrakció: régen ugyan volt rajta egy kitérő, de ma már egyetlen vágányon halad fel-alá az éppen közlekedő jármű. Talán egy érdekesség tűnt fel, hogy a felsővezetéktartó oszlopok fából voltak. A közút majdnem végig párhuzamosan halad a sínekkel, úgyhogy volt időm gyönyörködni a Karosákban :)
Hamar felértünk a nehezen fotózható felső végállomásra. Ha mentek volna még egy kört, kívülről is szívesen fotóztam volna a tuját, így be kellett érni ennyivel.
Sajnos nem sikerült rendesen elkapnom a buszsort vezető, 1952-es gyártású Praga RND-t, ami egy teherautóalvázra épített típus volt, de azért a videón egyszer ő is felbukkan.
A szerelvény visszaérkezése után a vasútállomás felé vettük az irányt: ez az egyenfestésű 361-es vontatott bennünket Pozsonyig. Ja igen, balra meg egy 742-es sorozatú "Kocúrt" láthatunk, hogy ebben a sorban is két kép legyen :) Egy Bardotkával együtt ez a mozdony alkotta a kerítést a villamos telepe és a nagyvasúti vágányok közt. Jó kis körítés (hú, ez de rossz) volt egy jó kis programhoz!