Városi és nemvárosi közlekedés
Na, most valami olyasmiről fogok oldalt csinálni, amihez még annyira se értek, mint az eddigiekhez :) Buszokról lesz szó, méghozzá régiekről. Mivel a kedvenc UV villamosaim forgalomból való kivonása óta kevesebbszer van kedvem csak úgy fotózgatni menni Budapesten, egy szép őszi délelőttön úgy döntöttem, hogy leugrom Tatára, megnézni a veterán buszok találkozóját.
Mire odaértem (vonattal és gyalog), a nap már pont rossz szögből sütötte a korábban fotózáshoz felsorakoztatott buszokat. Sebaj, azért elkezdtem kattogtatni, mindig azt, ami előtt éppen a legkevesebben álltak. A fentebbi képeken balról jobbra természetesen Ikarusok láthatók: egy 55-ös ("Faros", avagy néha "Bözsi"), és három 311-es. Utóbbiakból évről-évre több lesz, ami elég megdöbbentő, de nagyon klassz fejlemény :)
A baloldali képen látható jármű létezéséről eddig nem is tudtam: ezt a városnéző buszt a MÁVAUT az Ikarustól függetlenül építette a hatvanas években, Finta László tervei alapján. Jobboldalt egy Ikarus 31-es látható (legalábbis azt hiszem, mert nekem nem teljesen világos a 31-es és a 311-es közti különbség), melyet - ahogy azt az oldalán tátongó nyílások is mutatják - kaptárként használtak sok éven át. Ehhez képest ide a saját lábán jött!
Gyerekkoromban még nem volt ritkaság a Faros (Ikarus 55/66), aztán teljesen eltűnt a típus. Most pedig megint egyre több van belőlük, ahogy a volt NDK-ból hazahozatal után felújítgatják őket (legalábbis tudtommal a régi buszok jó része onnan kerül Magyarországra). Szerintem ennél karakteresebb buszt nem látott a világ, úgyhogy minél több van belőlük, annál jobb.
Retródizájn, az ergonómiai követelmények tökéletes figyelmen kívül hagyásával. De azért szép, különösen az a beépített rádió :)
Ugyan ez a járgány abszolút nappal szemben állt fotózásilag, le kellett kapnom, mert ő kivételesen nem Ikarus 55-ös, hanem 66-os, azaz a városi változat volt. Ő is az NDK-ból jött haza.
Motorok. Meg nem mondom, hogy Csepel vagy más (az NDK-ban a gyenge és hangos Csepel motorokat egy idő után másra cserélték), de talán mindegy is.
Baloldalt: több Volán-cégnek van saját farosa, így a Nógrád Volánnak is. Jobboldalt: a BKV Ikarus 180-asa. Ő több kört is ment a találkozó tóparti színhelye és a vasútállomás közt, de amikor ott voltam, épp pihent :(
Volt népkonyha meg rezesbanda, meg "csőrös" (én nevezem így, a hivatalos megnevezése biztos más, talán D450?) Csepel is.
Most így hirtelen meg nem mondom, hány Faros volt jelen, de jó sok! Jó részük magántulajdonban van, sőt, még Németországból is jött egy (amiről nem sikerült igazán jó külső képet csinálnom, pedig nagyon csilli-villi volt).
Variációk műbőr ülésre.
További belső terek. A jobboldali képen látható szembefordított padok - no meg a köztük levő kisasztal, dizájn-lámpával - valami zseniális, lehetett kártyázni utazás közben :)
A jelek szerint ez volt a kedvenc buszom a találkozón - legalábbis erről készítettem a legtöbb képet :)
Néhány egyéb oldtimer is jelen volt, például ez a Pancsi, hozzá illő oldalkocsival, illetve két állólámpás Polski Fiat is.
Számomra - annek ellenére, hogy nem villamosokról van szó - igen nagy öröm, hogy egyre több régi járgány újul meg. Reméljük egyszer a villamosok működőképes felújítását és közlekedtetését is rá merik bízni külsősökre a villamosüzemek, mert úgy tűnik, nekik (már hogy a villamosüzemeknek) nincs kapacitásuk erre. A gyűjtők viszont szemmel láthatóan képesek gyönyörű munkát végezni. Tudom, a vasútüzem más, mint a közúti, de ha magánemberek és alapítványok felújíthatnak és üzemeltethetnek repülőgépeket és hajókat (melyek azért szintén bonyolult és drága szerkentyűk), akkor nem tudom, a villamosnak miért kellene kivételnek maradnia...