Városi és nemvárosi közlekedés
A tapolcai Ikarus-találkozót elvileg kétévente rendezik meg. Én csak 2018-ban jártam itt (már hogy kimondottan a buszok miatt), 2020-at elmosta a Covid, 2022-ben pedig valószínűleg lusta voltam leutazni, úgyhogy 2024-ban jött el a második alkalom, hogy ott voltam. Jazzcoollal felszálltunk a vonatra, és már ott is voltunk. Pontosabban mivel csak sebesvonat volt (a Kék Hullám expressz egy nappal később indult, az IC szolgáltatás pedig csak asszem júniusban), neki korán ki kellett mennie a Délibe, hogy legyen ülőhelyünk, utána pedig embertelen tömegben zötyögtünk a Balaton felé.
Sose fogom megérteni, hogy a vasút hogy tud mindig pont annyival kevesebb vonatot/kocsit közlekedtetni az északi partra, mint amennyi ahhoz kellene, hogy kellemes legyen az út. Egyetlen IC kocsit elbírnának a vonatok már tavasszal is, nem hogy május-júniusban. Szerintem. Ráadásul nem is az ezen konkrét út során használt halberstadti kocsik a legkellemetlenebbek az előszezoni forgalomban, hanem az elővárosi forgalomra tervezett "posta" Bhv-k, melyekkel szintén volt szerencsém néhányszor utazni később. Annak a típusnak nem szabadna 50 kilométernél messzebb mennie a kiindulási állomástól a kemény buszüléseivel, a szűk lábterével és az elégtelen szellőzésével, erre leküldik a Balatonra kánikulában. Persze túlélhető, de 2024-ben jó lenne, ha nem a "túlélhető" lenne az elvárt minőség távolsági utazásoknál...
De mindegy, vissza a buszokhoz! :)
Nem akarok negatív lenni, de hazudni se: a vasútállomásról a belvárosba begyaloglás közben szembejövő buszok, meg a nap végi felvonulás voltak a legizgalmasabbak aznap, a statikus bemutatót valahogy nem tudtam élvezni. Annál jobban tetszett, ahogy szembejött ez a 66-os! Persze ha ünneprontó akarnék lenni, megjegyezném, hogy tulajdonképpen nem igazán régi járműről van szó: 1972-ben gyártották az NDK számára. Mi az ötvenes évek ikonikus termékeként gondolunk a Farosra, de bizony a ma közlekedő nosztalgiakocsik egy része csak alig öregebb nálam :)
Ez az 55-ös se sokkal idősebb: '69-ben gyártották. Viszont szinte cukiság kategória; gyerekkoromban volt egy Faros játék a bölcsödében (talán valami ilyesmi), az jutott eszembe róla.
Ha minden igaz, ő végre tényleg öreg: 1956-ban helyezték üzembe. Vajon mekkora műszaki különbség volt egy ilyen korú, és egy hetvenes években épített 55-ös közt?
A 311-es szerethető gép a gondterhelt kis arcával :) Ez a példány '64-es, de a típust '72-ig gyártották.
Az elején azt írtam, hogy a statikus kiállítás nem fogott meg, de ez csak félig igaz, mert ezt a "Kázmért" (Csepel D705) imádtam!
A nyergesvontatóhoz tartozó pótkocsi is egy költemény! A "Vigyázz légfék!" felirat szerintem az egyik első betűsor volt, amit megjegyeztem, mert nagyjából minden tehergépjárműre fel volt festve.
A 266-os típus a 66-os leszármazottja volt: a "panorámabusz" kasztnihoz laprugós futómű és farmotor járt. Az ország kétharmada ilyen buszokkal nőtt fel, ezért biztos sokakban kellemes emlékeket kelt, ahogy pattog az országúton. Én is nagyon élveztem tavaly az Aeroparkba menet :)
Nem tudom, hogy az én érzékelésem volt szelektív, vagy tényleg így volt, de a 211-esek mintha nagyobb arányban képviseltették volna magukat, mint más busztalálkozókon.
Ami persze nem gond, hiszen az osztálykirándulásokról az ország nagy részének ismerős lehet a típus. Persze én inkább téeszbusznak hívom, pontosan nem tudom, hogy miért.
Ha minden igaz, ez a gép 1988-ban épült. A "casco" matrica még tökéletesebb lenne, ha szétvágták volna, és "csao" sorrendbe rendezték volna a betűket :)
Ennek a példánynak ideiglenes rendszáma volt, szóval nem tudom, hogyan lehetne rákeresni, mikor gyártották. A dísztárcsái mindenesetre jobban hasonlítottak az emlékeimben megragadtakra, mint az előzőé.
A találkozó sztárja ez az 1971-es 180-as volt Karl-Marx-Stadtból. Nem kis fegyvertény lehetett ezzel idáig eljönni!
Helyköziben elmehetett ez az utastér, de azért már 1971-ben se számíthatott komfortosnak. Persze 1987-ben a saját szememmel láttam az NDK-ban, hogy IFA-ra épített "fakaruszokkal" vitték a gyerekeket iskolába, szóval ott más volt az elképzelés a kényelemről...
A városlakó énemnek ismerősebb 260-asok is felbukkantak, ...
... többek közt BKV színekben, lásd jobbra. Balra pedig egy 250-est látunk.
A korábban látott 250-ös egyszerűbb kivitelű tesója volt a 256-os.
Ez a keletnémet gép még egy régi rendszámot is viselt. Meg sok kis lógó zászlócskát. Anno sok ilyet lehetett látni, de nem tudom, mik voltak.
Ez itt egy 2000-es gyártású Ikarus EAG E13-as. Ezekről a midikről semmit se tudok, csak gondoltam, legyen itt egy belőlük is :)
Ez a 260-as 1989-től 2020-ig dolgozott a BKV-nál. Őszintén szólva még nem bírok múltként gondolni a 200-asokra, pláne, ha úgy ki vannak polírozva, mint ez a példány :)
Ez pedig egy BKV-kék 280-as, 2022 végén vonták ki a forgalomból.
Az Ikarus 481-es egy Nagy-Britanniának szánt alacsony belépési szintű (tehát nem alacsonypadlós) típus volt a kilencvenes évek végén. A sorozatból két példánynak mindkét oldalára került ajtó: az egyikre kettő, a másikra egy.
A Heathrow-i reptéren használt két ilyen buszból lelkes rajongóknak sikerült egyet megmenteniük, ez volt szerintem a legérdekesebb gép a rendezvényen.
Ha már ott voltunk, a szokásos felvonulást is megnéztük: a nap sütött, a Rába hátsó hidak pedig perceken át huhogtak, ahogy elhaladt a konvoj. Mi kellhetett volna még? Nos, esetleg kicsit több árnyék a járdára, ahol álltunk :)
Hazafelé egy ilyen mocskos ablakú halberstadti kocsiban utaztunk. Bónusz volt, hogy vagy húsz perccel indulás előtt odaértünk és leültünk valahova, majd öt perccel az indulás előtt megjelent a jegyvizsgáló, és khm, filterezetlen felszólító módban közölte, hogy üljünk el innen, mert ez a rész le van foglalva. Ez természetesen nem volt kiírva sehol, a többi kocsi helyeinek nagy részét meg eddigre már elfoglalták az emberek, szóval csodálatos élmény volt új helyet keresni a háromezerakárhányszáz forintos jegyért cserébe. Nem is értem, miért kerüli a vonatokat az, aki tud mással is menni...