Városi és nemvárosi közlekedés
2019 augusztusában végre sikerült utaznom néhány olyan szlovák vasútvonalon, ami addig kimaradt, jelesül Ipolyság (Šahy) és Zólyom (Zvolen), Besztercebánya (Banská Bystrica) és Ruttka (Vrútky), illetve - a "felső körön" - Ruttka és Pozsony közt. Ezek közül az első vonal IC-t is érdekelte volna, de akkor nem tudott eljönni, én meg még szívesen beutaztam volna az "alsó kört" is Zólyom és Kassa közt, úgyhogy azt találtam ki, hogy összekötjük a kettőt egy újabb kirándulás során még szeptemberben. A jegyvásárlás természetesen a neten történt, bár egyben nem lehetett beklikkelni egy ennyi törésponttal rendelkező útvonalat. Sajnos még mindig nem vasútmániásokhoz igazítják a technikát :)
Éééés ismét egy hajnal, ami a Nyugatiban ért! Balra egy mobil pénztárat láthatunk, mely természetesen még nem üzemelt ilyen korai órán. Igazából nem is értettem, mit keresett itt. Lehet, hogy nem működtek az automaták a pályaudvarnak ezen a fertályán, és csúcsban szükség volt a humán erőforrás általi jegyeladásra? Mindegy, jópofán nézett ki, bár talán nem egy zárt jellegű főpályaudvaron lenne a helye az ilyesminek. Jobbra a Metropolitan EuroCity kocsija, amivel Párkányig (Štúrovo) utaztunk. Ahogy látható, nem volt tolongás.
Bal oldali fotó: jobbra a vonat, amivel eddig jöttünk, balra az, amivel továbbmentünk Csata (Čata) felé. 1884-ben ez utóbbi vonal volt a most beutazni szándékozott útvonal első szakasza; a folytatás Ipolyságig 1886-ban épült meg, az onnan Korponáig (Krupina) vezető rész pedig 1899-ben. Az utolsó hiányzó láncszem Korponától Zólyomig 1925-ben nyílt meg. Jobbra: az átszállás nem volt feszes, volt időnk nézelődni; ez a Laminátka is kapott egy kattintást. Komolyan furcsa, hogy húsz évvel ezelőtt még milyen mókásnak találtam ezt a gépet, most meg szinte tetszik :)
Csatán leszálltunk, hogy egy másik "bézével" menjünk tovább Ipolyság felé. Balra az eddigi szerelvényünk látható továbbindulás előtt, jobbra pedig a mi szóló kocsink immár az ipolysági állomáson.
A következő etapot Zólyomig ezzel a "Hangyával" tettük meg.
A jármű magaspadlós része nagyon kellemes, az alacsonypadlós szakaszt viszont elég kicsinek találom. Volt némi késésünk útközben, de férfiasan bevallom, én pár megálló után elaludtam, így nem figyeltem. Emiatt aztán a korponai vonatkeresztezésnél se fotóztam, pedig az lett volna az egyetlen alkalom ilyesmire a vonalon.
Egyfajta "bézé"-találkozó volt a személypályaudvaron (ugyanis van külön teherpályaudvar is Zólyomban: eredetileg az volt a vasútállomás), amikor a mi Hangyánk (balra piros-fehérben) mellé beállt a sorozat prototípusa (jobbra sárgában). A zólyomi vasúti járműjavító (®OS Zvolen) 2012-ben két ilyen csuklós, részben alacsonypadlós ikerkocsit épített a cseh GW Train Regio számára. Ezek aztán néhány évvel később visszakerültek Zólyomba, miután a magánvasútnak nem volt többé szüksége rájuk; a jelek szerint a járműjavító most személyvonatokként közlekedteti őket. Jobbra egy szép Búvárt is láthatunk, és most nem csak úgy általában mondom, hogy szép, mert tetszik a típus, hanem mert ennek tényleg szép festése volt :)
Még két kép a GW Train színeit és a ®OS Zvolen logóját viselő elő-Hangyáról. Valahol érteni vélem, hogy miért kaptak új homlokfalat a tulajdonképpeni sorozat tagjai.
Volt sima "bézé" is, lásd balra. Meg egyenfestésű 754-es Búvár, lásd jobbra.
Balra: az imént látott 754-es hamarosan mozgolódni kezdett, eközben elhaladt egy felújított (757-es sorozatú) példány mellett - meg lehet keresni a különbségeket a két sorozat homlokfala közt :) Jobbra: a továbbiakban a már látott 754-es vontatott bennünket Kassáig. Az "alsó köri" gyorsvonatok Pozsonytól Galántán és Léván (Levice) át idáig villamos vontatással jönnek, majd innen dízellel mennek tovább. A gépcsere elég gyors: megjön a vonat, a villanymozdony egy személykocsival együtt távozik, és már érkezik is a Búvár. Sajnos a leakasztott volt az egyetlen nyitható ablakú kocsi a vonatban, így maradtak nekünk a nem nyithatóak, amelyekből nem nagyon lehetett kifelé fotózni útközben.
És most lássunk egy kis mozgást! Sajnos a szomszéd peront éppen bontották, így nem nagyon lehetett hallani az éppen induló Búvár hangját.
Már nem emlékszem, hogy mi volt a terv, mit fogunk Kassán a pesti vonat indulásáig csinálni. Talán felmerült, hogy meg lehetne nézni a repülőmúzeumot, vagy villamosozni egy kiadósat, de végül nem hagytuk el a vasútállomást. Balra azt láthatjuk, hogy milyen furcsa elrendezésűek a peronok: a jobb oldalira aluljáró vezet, a nekünk távolabbi pereme ráadásul magasítva van, a közelebbi széle viszont alacsony, az utána következő peronokra (nekünk balra) pedig a vágányokat szintben keresztezve lehet eljutni. Jobbra: a cseh vasút Prágába tartó Pendolinója indulás előtt, az egyik "fapados" peron mellett.
Nyilván itt is videóztam egy sort. Sőt, többet is, mint amennyit fotóztam, ezért a filmecskén láthatunk kocsikkal tolató Nagy Hektort, Jánoąíkra szlovákosított CityElefantot, meg még két villanymozdonyos indulást!
Bármit is terveztünk, az félre lett dobva, amikor megláttam, hogy egy ilyen villamos motorvonat indul nemsokára Eperjesre (Prešov):
Ez az amolyan csehszlovákosan érdekes arcú típus a "Pantográf" becenevet viseli. Egy évvel korábban egy rövid kassai tartózkodás során már felmerült bennem, hogy menni kellene vele egyet, de féltem attól, hogy nem érünk vissza az utolsó pesti vonatig, úgyhogy inkább hagytam. Most viszont bőven volt időnk, úgyhogy csak jegyet kellett varázsolnunk az útra. Baloldalt még Kassán vagyunk, jobbra már Eperjesen.
Kellemes bónusz volt ez a kis utazás, csak a villamosberendezést hűtő ventilátorok felpörgését felejtettem el levideózni, pedig az volt a legjellegzetesebb zaj az út során. Jobbra az utasteret láthatjuk, mely elővárosi jellegű.
Balra a jármű egyik forgóváza, jobbra pedig az egyik dupla ajtó. Kívülről teljesen újszerű állapotban volt a szerelvény két betétkocsija!
A videót most se ússzátok meg :) Különösen felhívnám a figyelmet a kassai vasútállomás néhány másodperc után felhangzó csingilingi szignáljára, ami meglehetősen jellegzetes.
Az eperjesi vasútállomáson nem volt nagy élet, pedig reméltem, hogy fotózhatok valami érdekeset. Ehelyett ott volt ez a klasszikus (nem iker, nem alacsonypadlós) "bézé". Tudom, 812-es sorozatnak kellene írnom, de nekem ez így is csak egy Bézé.
A Pantográf ablakai szerencsére lehúzhatóak voltak, így kicsit fotózgattam útközben. Balra egy 731-es sorozatú dízel-villamos mozdonyt láthatunk, jobbra pedig egy a ®OS Zvolen tulajdonú 140-est, avagy E 499.0-t. Utóbbi típust még az ötvenes években gyártották, szóval nem minden nap találkozni velük manapság (legalábbis Szlovákiában). Mindkét kép Sároskőszeg (Kysak) állomásán készült, ahol az eperjesi vonal lekanyarodik a Magas-Tátra, Zsolna, és végül Pozsony felé menőről.
És a hazaindulás előtt láttuk még ezt a magánvasúti tehervonatot is, az élén egy lengyel lajstromú 182-es villamos-, és egy 771-es sorozatú dízel-villamos mozdonnyal. Vajon a dízellel csak a rendezgetést csinálják útközben, netán egy idő után azzal megy tovább a vonat, vagy ezeken túl be is segít a vontatásba?
Hazafelé jövet Hatvanban buszra kellett szállnunk a 80a vasútvonal felújítása miatt, de ettől eltekintve eseménymentes volt az út. Habár ez nem volt egy kimondottan fotózásban dúskáló kirándulás, én nagyon élveztem!