Városi és nemvárosi közlekedés
A Cavinton-ügyirat, avagy egy elfelejtett válogatás
Városi Tömegközlekedési Múzeum, Szentendre, 2008 körül
Öregszem, vagy mi a szösz. Épp átméreteztem és feltöltöttem a szentendrei múzeumban 2013-ban készített képeimet, és elkezdtem volna megírni hozzájuk a szöveget, amikor azt vettem észre, hogy fel van töltve egy másik könyvtár is, jóval több képpel, 2008 májusi dátummal. Úgy tűnik, hogy akkoriban - hosszabb kihagyás után, hiszen azt megelőzően 2002-ben írtam a múzeumról - akartam csinálni egy hosszabb oldalt, az akkortájt érkezett "újdonságokkal" (Csufival, az Ikarus 260-as trolival, és persze az UV motor- és pótkocsival), aztán valahogy elfeledkeztem erről. Kicsit jobban megnézve nem is egy, hanem rögtön két látogatás képei voltak összeválogatva; sajnálnám eldobni ezeket - még akkor is, ha nem teljesen aktuális az, amit látni fogunk -, úgyhogy most visszautazunk hat és fél évet az időben!
Akit a bevezetés esetleg nem érdekel, in medias res jelleggel tartalomjegyzéket kap:
... mindenki más pedig betekintést nyerhet abba, hogy egy közlekedési weboldalnak is lehet dramaturgiája!
Extra használati utasítás: a kék és/vagy aláhúzott szavak linkek, tessék őket bátran megkattintani, további magyarázatokhoz vezetnek.
Abból kiindulva, hogy a képek közt Szentendre "közlekedésturisztikailag" irreleváns részeiről is volt kettő, úgy vélem, hogy ez a beszámoló elsősorban az oldalaim angol és német változatához* készült volna.
* igen, egy időben annyi energiám volt, hogy ilyet is készítettem - számos külföldi fotóstól származó régi kép köszönhető ennek a plusz munkának, ugyanis az ilyesmiket nem csak úgy randomban küldték el készítőik**, hanem először azért írtak, hogy megköszönjék, hogy a saját/ismerős nyelvükön olvashattak régi emlékeik színhelyéről
** ma sokkal egyszerűbben megy a dolog: a régi képek a facebookon születnek, esetleg a "google image search " vagy a "forrás: internet" nevű ember készíti őket
A városnézésből észrevétlenül vezettem volna át az olvasót a HÉV végállomás melletti múzeumhoz, ahol egy Combinónak festett műanyag tehén üdvözöl bennünket a...
...-ban. Persze minket, nagyobb gyerekeket inkább a valódi síndöcögények érdekelnek, mint például a 4-es pályaszámú BHÉV gőztramway, a 418-as pályaszámú D ›-> Q típusú kéttengelyes, vagy...
... a lőrinci ikerkocsi, a BLVV "béka", a 7060-as Muki...
... vagy a miskolci 147-es Bengáli - amit viszonylag ritkán lehet belülről is megnézni, legtöbbször le van zárva.
Valós előfordulásukhoz képest viszonylag nagy számban képviseltetik magukat a HÉV tehermozdonyok (az okát persze tudom, de akkor is kicsit vicces, ha eközben a múzeum neve VÁROSI és TÖMEGKÖZLEKEDÉSI), mint például az L.III-as és az itt MÁV-BEV (a HÉV egy időben az államvasút Budapesti Elővárosi Vasútjaként funkcionált) pályaszámával - V25,001 - szereplő L.IV-es, a BBVV 2-es. Mögöttük viszont ott van két Füzesi-kasztnis tuja is gyerekkoromból: az 1000-es és az 1625-ös. Eltérő magasságukon jól látható, hogy bár hasonló kocsiszekrényt kaptak, eltérő járművekről van szó.
Balra: egy teherkocsi és egy nyíregyházi pótkocsi közé szorítva még egy szombathelyi tuja is látható. Jobbra: domború oldalfal, homorú oldalfal...
... kicsit behúzott oldalfal - egy nyitott teherkocsi mögött pedig az azóta szerencsére a fővárosban nosztalgia meneteket végző 1074-es is látható.
"HÉV-vel a szabadba" - szólt a BHÉV (ejtsd: böhév) reklámszövege, de mi itt gyalog is megtehetjük ezt, amennyiben kimegyünk az udvarra.
A 3750-es pályaszámú csuklóst a BKV maga építette 87/88-ban. Bár a Combinók érkezéséig a legfiatalabb budapesti villamos volt, nem csupán esztétikailag küszködött kihívásokkal*, de a megbízhatósága se volt az igazi. Utolsó évei mesések voltak: hol volt, hol nem volt (működőképes). Végül inkább nem költöttek az ipari csuklósok és Ikarus 400-asok darabjaiból összerakott egyedi kocsi nagyjavítására, inkább felfrissítették a fényezését, és kivitték a múzeumba.
* manapság Csufinak nevezik, de régebben Szörnyellaként vagy "hát ez meg mi a ..."-ként ismerték
Kiskoromban mit meg nem adtam volna egy ilyen múzeumért - igaz, akkoriban ezen járművek egy része még dolgozott :) Baloldalt láthatunk P.XV-ös HÉV kocsit, a Boros Béni mellékkocsiját, Mukiból épített síncsiszolót, és pécsi pótkocsiból épített sínhálózatmérőt. Jobbra: elöl a meglehetősen kalandos történetű DL.II-es, mögötte pedig a 28-as pályaszámú gőzmozdony.
Sajnos a múzeum fekvése napsütés szempontjából nem a legtökéletesebb, ráadásul - legjobb tudomásom szerint - a vágányok állapota miatt nem lehet akárhogy felállítani a kocsikat, emiett helyenként egymásra vannak tolva, másutt pedig üresség tátong. Jobboldalt azért kicsit furcsa, hogy az UV motorkocsi fenekével a csarnok fele néz, vezetőfülkéjével pedig a pótkocsi felé. Csak remélni tudom, hogy viszonylag hamar lesz pénz az udvar felújítására (vágányzat stabilizálása, javítása, lekövezése), esetleg a hátsó udvar megnyitására, mert kiállítanivaló lenne még!
A kis csarnokokat a legtöbb nem sínmániás vélhetően unalmasnak találja, pedig szerintem már csak a képek miatt is érdemes végignézni a történelmi Magyarország területén található összes villamosüzem rövid bemutatását.
Balra: a nagykörúti próbavillamos és egy Fővárosi Villamosvasút korabeli kisföldalatti makettje. Jobbra: jegyek és bérletek az egyik vitrinben.
A vitrineknél jóval látványosabb az áramellátási szakszolgálat bemutatója (balra), de a távközlés (jobbra) is képviselteti magát. Kicsit persze statikus a tárlat, de szerintem az átlagember fel se tudja fogni, hogy milyen hatalmas dolog, hogy ezek a berendezések megmaradtak, és van egy (zárt) hely, ahol őrzik őket!
Még a pályafenntartás kézi eszközei, illetve egy kovácsműhely is elfért az egyik teremben.
A múzeumépület délkeleti sarka eredetileg a BHÉV buszai számára épült, egy időben ugyanis ilyenek is voltak, leendő vonalak (pl. a visegrádi) megelőlegezéseként, illetve ráhordóként. Ebben az egykori garázsban áll egy Rába Tr 3,5 fél-metszete. Nem volt egy jól sikerült típus, de ha egyben lenne és járna, mindenki a csodájára járna.
Baloldalt: a gumikerekűek hozzám hasonlóan takaréklángon égő rajongói névről ugyan ismerhetik, de közelről viszonylag ritkán láthatják a Praga automata váltókat (elöl), a Rába hátsó hidakat* (középen), illetve a MAN-licensz Rába (D2156-valami) fekvő dízel motort, ami a budapesti Ikarus 200-asok oly jellemző főeleme volt. Jobbra: a működőképes ZiU-5-öst viszonylag gyakran látni a városban a kép készítése óta.
* annak idején engem is nagy meglepetésként ért, hogy a KGST buszok és teherautók egy részének egyforma sivításáért nagy részben ezek felelnek. szerintem több generációnak ezen a hangon fog sípolni a füle idős korában :)
Ezt a kategóriát csak azért vettem külön, hogy hosszabb legyen a tartalomjegyzék ;)
Két szokatlanabb jószág is figyelmet érdemel: balra a kisföldalatti kézihajtánya, jobbra pedig egy sínbicikli.
A képek készítésekor ez volt a legnagyobb újdonság, legalábbis úgy sejtem, ezért róla készült a legtöbb fotó: "hatszázaska", avagy a BKV saját hatáskörében, ZiU-5 villamosberendezéssel épített Ikarus 260-as trolija.
Sajnos csak egy készült belőle, pedig civilizáltabb jármű volt a helyettük vásárolt ZiU-9-eseknél! Érdekes, hogy csuklósból egy egész sorozat készült - melyek azonban nem összekeverendők a még ma is közlekedő Ikarus 280-as trolikkal.
És ezzel a végére is értünk a hat és fél évet késő beszámolónak, remélhetőleg tetszett! A múzeum ugyan csak áprilistól októberig van nyitva, de addig legalább be lehet magolni a tudnivalókat ;)