Városi és nemvárosi közlekedés
Ikarus 180-assal Szentendrére
2013-ban néhány év kihagyás után megint kilátogattam a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumba, a végre utasszállítási engedéllyel is rendelkező Ikarus 180-assal, gyerekkorom "régi buszával". Nem sokkal az esemény után szépen elkészítettem a képeket, és éppen fel akartam dobni őket ide, amikor rájöttem, hogy egy sor 2008-as kép is ugyanerre vár. Nosza, előbb megcsináltam az öt évvel korábbi vizitről szóló oldalt... aztán szépen elfeledkeztem az aktuális képekről. Két és fél évvel később aztán rájöttem, hogy ha nem vigyázok, a 2013-as képek is évekre el lesznek felejtve. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a Föld valószínűleg nem térne le pályájáról eme oldal nélkül, de azért hátha lesznek páran, akik örülni fognak neki.
Gyerekkorom nagyjából egybeesett a "Kockaikarusz" hatalomátvételével. Bár a 200-as család már születésemkor se volt teljesen új, a városban azért még nem volt egyeduralkodó: a BKV-nál még dolgoztak elődei, a szóló 556-osok, illetve a csuklós 180-asok, a távolsági buszok közt pedig még régebbi sárkányokkal lehetett találkozni, például Farosokkal.
A fővárosi autóbuszközlekedést 1967 utolsó napjáig végző Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) '64-től kezdte vásárolni a típust; '72-ig 414 darab érkezett belőle (az adatok az old-ikarus.hu-ról vannak), értelemszerűen a végén már a BKV-hoz. A 180-as nem futott be nagy karriert, egyfajta átmenet volt a régimódi, tulajdonképpen teherautó jellegű alapokra épített 600-asok, és a modern 200-asok közt - bár az NDK-ban még '88-ban is 93 példány üzemelt belőle (egyet láttam is '87-ben Schwerinben). Mindenesetre a 180-as volt az első Ikarus gyártású csuklós, ami nagy előrelépést jelentett a FAÜ régi járművekből barkácsolt saját csuklósaihoz képest.
Egyébként a típus kifejlesztése nem volt kimondottan dicsőséges történet: beszereztek egy Henschel HS 160-ast, és megnézték, hogy néz ki belülről. Persze nem egy az egyben másolásról van szó, de azért már ránézésre is felismerhető a rokonság az '56-ban bemutatott német típussal.
Ez a konkrét 180-as (GA 96-00) 1970-ben érkezett a BKV-hoz, és '78-ig közlekedett menetrend szerinti forgalomban; aztán MHSZ lőpavilon lett belőle, így nem jutott tesói sorsára. Érdekes ízlelgetni, hogy akkoriban egy nyolcéves buszt simán kidobtak, mert volt helyette új - egyelőre csak szeretnénk ugyanehhez az állapothoz visszajutni!
Igazából döbbenet, hogy mennyire kevéssé különbözik a 200-asoktól az utazás élménye! Igaz, már ebben is ugyanaz a MAN-licensz motor van, és gondolom, a hajtott hídja is Rába, ezek pedig szó szerint megadják az alaphangot :) Ha az alacsonyabb plafont, és a meglepően meredeken befele dőlő oldalfalat nem számítjuk, az utaskomfort ugyanaz (bár találtam olyan ülést, ahol nem fértem el rendesen: nem volt hely a térdemnek).
Talán azért, mert a múzeumi évad elején voltunk, de sokkal több jármű ki volt nyitva, mint egy átlagos látogatás során - például az M.IXa.
Az M.IX-es sorozat múzeumban látható protóját a mai budafoki villamosremizben építették, ami akkor még a tétényi/törökbálinti HÉV telephelye volt. Két kocsiból állt, amit gumiharmónikával fedett átjáró kötött össze, a villamosberendezés és a forgóvázak pedig saját építésűek voltak. Azt persze érezték, hogy ez így kevés, ezért a végleges berendezést a LEW Hans Beimlertől rendelték - az ő motorjaik azonban erősebbek voltak, mint a protónál felhasznált Ganzok, így egy pótkocsit is elbírt a szerelvény. Az elsőt ebből is Budafokon építették (egy második szerelvénnyel együtt), a sorozat viszont már a MÁV Dunakeszi Járműjavítójában készült. A keletnémet gyárral való együttműködés amúgy olyan jól sikerült, hogy a budapesti HÉV M.X és M.Xa jelzésű sorozatait már teljes egészében ott építették, és később az M.IX-ek alá is ezeknek a forgóvázai kerültek - így jött létre a csepeli vonalon ma is látható M.IXa sorozat.
Az utastér természetesen nem egyezik meg teljesen a csepeli vonalon használt kocsik "BKV plusz"-osított belsejével, de a különbségek nem óriásiak.
Szintén fel lehetett menni a 147-es pályaszámú miskolci Bengálira. Őszintén szólva nem is emlékszem, ezen jártam-e valaha. (Mielőtt valaki megkérdezi: a bal oldali képen a távolban egy troli pótkocsi látható.)
Balra a miskolci Benga elég spártai (legalábbis a szegedi és debreceni kocsikéhoz képest) műszerfala. Jobbra: öreg tuják egymás közt.
Mivel nagyon más olyan dolog nem volt, amit ne láttam (és mutattam volna itt) már korábban, ezzel le is zárnám ezt a rövid oldalt. Van még elmaradásom, de legalább nem a szentendrei múzeummal kapcsolatban :)