Városi és nemvárosi közlekedés
Utazásom célja ezúttal kivételesen nem a villamosok fényképezése volt. Barátnőmet kísértem le vizsgázni, de azért persze azt elterveztem, hogy miközben őt tudásáról vallatják, körülnézek a városban! Az időjárás eleinte úgy tűnt, hogy kegyeibe fogadott, aztán úgy, hogy nem, aztán úgy, hogy mégis: hol sütött a Nap, hol beborult az ég, izgalmassá téve a fényképezést, amit bonyolultabbá tettem magamnak azzal, hogy időről-időre kikapcsoltam az automatikát, és kézzel próbáltam eltalálni a megfelelő beállításokat. Mit mondjak, elszoktam ettől, de azért megvolt látszatja, mivel az automatika általában sötétebb képeket csinált, én pedig világosabbakat... De elég az öndícséretből, lássuk, mivel találkoztam sétám során!
Mivel vasárnapról van szó, a forgalom nem volt túl nagy. Ez azt jelenti, hogy jó sokat kellett várnom két fotótéma felbukkanása közt, de azt is, hogy viszonylag kevés autó állt be a képek témája elé. Helyszíneket továbbra se írok, mivel nem ismerem a várost, webes térképet pedig nem találtam... (A képen a 810-es csuklós látható.)
Az elkövetkező sok villamosos kép előtt gyorsan egy busz, hogy ilyen is legyen ;-)
Kellemes fasori részlet...
... de ha a vágányokat megnézzük, akkor látszik, hogy itt bizony a Nagy Síncakkozó...
... a Bengáli közlekedik, a képen épp a 814-es.
Milyen hangulatos képeket lehet itt csinálni, amikor a fák már zöldellnek!
És 812 közelg...
... lábujjhegyen eloson mellettünk, hogy észre se vegyük...
A 4-es viszonylat tarjáni végállomására kicsattogtam az előbbi kocsival, hogy lefotózzam 818-at, aki félre volt állva.
Aztán persze ezerrel vissza a városba, a Dugonics térhez, ahol épp elkezdték szétkapni a Domus előtti térséget.
Közben 809 húzott el az orrom előtt, kicsit megviseltnek tűnt.
Keresztezés.
Elágazás.
Csonkavágány.
Csonkaaszfalt. Mivel az előbbi csonkavágány végén nincs ütközőbak, megtörtént, hogy a villamos nem állt ott meg, ahol elfogyott a sín alóla...
Aztán uccu vissza a 3-as ideiglenes végállomására, ahol már várt rám a 807-es.
Az egyvágányozás ilyen városi környezetben nekem mindig izgalmas marad, azt hiszem, bár örülök, hogy Budapesten futni szokt akét vágányra...
Postás sporttelep, a 3-as ezen a végén is némi "elvesztett sínek" kórban szenved...
Mivel Dorozsma felé nem sok nyomát láttam a villamos folytatásának, inkább visszafele indultam el! A Fonógyári útat keresztező ív mindig az egyik kedvencem volt, szabályos egyenes darabokból van kirakva, rángat is rajta a nem épp fordukékonyságáról híres Bengáli! A dísztárcsa a sínek közt az alapfelszerelés része :)