Városi és nemvárosi közlekedés
Utazásom célja ezúttal kivételesen nem a villamosok fényképezése volt. Barátnőmet kísértem le vizsgázni, de azért persze azt elterveztem, hogy miközben őt tudásáról vallatják, körülnézek a városban! Az időjárás eleinte úgy tűnt, hogy kegyeibe fogadott, aztán úgy, hogy nem, aztán úgy, hogy mégis: hol sütött a Nap, hol beborult az ég, izgalmassá téve a fényképezést, amit bonyolultabbá tettem magamnak azzal, hogy időről-időre kikapcsoltam az automatikát, és kézzel próbáltam eltalálni a megfelelő beállításokat.
Mivel vasárnapról van szó, a forgalom nem volt túl nagy. Ez azt jelenti, hogy jó sokat kellett várnom két fotótéma felbukkanása közt, de azt is, hogy viszonylag kevés autó állt be a képek témája elé. Helyszíneket továbbra se írok, mivel nem ismerem a várost, webes térképet pedig nem találtam. A képen a 810-es csuklós látható, távolban egy gázbusszal.
Gyorsan egy kép a buszról, hogy ilyen is legyen az oldalon.
Kellemes fasori részlet, ...
... de ha a vágányokat megnézzük, akkor látszik, hogy itt bizony a Nagy Síncakkozók, ...
... azaz Bengálik közlekednek, a képen épp a 814-es.
Valószínűleg hangulatos képeket lehet itt csinálni, amikor a fák már zöldellnek.
A 812-es közeleg, ...
... és lábujjhegyen eloson mellettünk, hogy észre se vegyük :)
A 4-es viszonylat tarjáni végállomására kicsattogtam az előbbi kocsival, hogy lefotózzam 818-at, aki félre volt állva.
Aztán ezerrel vissza a városba, a Dugonics térhez, ahol épp elkezdték szétkapni a Domus előtti térséget.
Közben 809 húzott el az orrom előtt; kicsit megviseltnek tűnt.
Keresztezés.
Elágazás.
Csonkavágány.
Csonkaaszfalt. Mivel az előbbi csonkavágány végén nincs ütközőbak, néha megtörtént, hogy a villamos nem állt ott meg, ahol elfogyott a sín alóla...
Aztán uccu vissza a 3-as ideiglenes végállomására, ahol már várt rám a 807-es.
A kétirányú egyvágányozás városi környezetben nekem mindig izgalmas marad, bár örülök, hogy Budapesten már nem nagyon nehezítik ilyen szakaszok a közlekedést.
Postás sporttelep. A 3-as vonal ezen a végén "elvesztett sínek" kórban szenved.
Mivel Dorozsma felé nem sok nyomát láttam a villamos folytatásának, inkább visszafele indultam el. A Fonógyári utat keresztező ív mindig az egyik kedvencem volt: gyakorlatilag egyenes darabokból van kirakva. Rángat is rajta a Bengáli! A dísztárcsa a sínek közt a magyarországi utcakép-alapfelszerelés része :(