Városi és nemvárosi közlekedés
Október 4-én jókedvű társaság vette Szegednek az irányt egyikük kis piros Suzukijával, mely lassan már annyit jár arra, hogy magától is odatalálna. Nos, az állítólagos "Napfény Városa" jól rácáfolt eme becenevére: úgy esett az eső, hogy legszívesebben rögtön hazamentem volna aludni. Pedig oka volt a látogatásnak: a szegedi villamos századik szülinapja, melyet kocsiszíni nyílt nappal és különmenetekkel ünnepelt az SZKT Kft. Eredetileg járműfelvonulás ("korzó") is lett volna, de ezt egy előző napi halálos trolibaleset miatt lemondták.
Kezdjük rögtön két Kelemen utcai képpel: a baloldalin a 313+314 nosztalgiaszerelvény dübörög át a belvároson, a jobboldalin egy pár generációval fiatalabb Tatra T6A2H.
Előző látogatásom óta a város központi (és tulajdonképpen egyetlen igazi) villamos-csomópontja komoly modernizáláson esett át. Itt még nem volt teljesen kész: a villamos ideiglenes megállókban cserélt utasokat, de már látszottak az új, magasított peronok.
Baloldalt: új irányú vágánykapcsolat, mely alkalmas az egyirányú villamosok megfordítására (például havária esetén). Jobboldalt: ex-cottbusi KT4-es csoszog el a még szintén csak félkész kiskörúti új peron mellett.
Itt kicsit elegünk lett az ázásból, ezért felültünk a 4-es jelzésű mozgó esernyőre, és elmentünk vele Kecskés végállomásig (balra), és vissza. Jobbra: persze a remizben is jártunk (jobbra). Sőt, az is lehet, hogy ott kezdtük a látogatást, csak dramaturgiailag jobb volt nem rögtön ázott zúzottkő és téglafal látványával indítani :)
A remizben sokminden volt, amit már sokszor volt szerencsém látni, úgyhogy inkább átugranám ezt a részt. A 951-es pályaszámú B6A2D-M (olyan a típusjelzése, mint valami vegyületé, nem?) motormellékkocsit (hajtott pótkocsit) eddig még csak szerelés közben fotóztam. Illetve annyira elbambultam, hogy most se fotóztam kívülről, csak bentről: az elején (A végén) levő, normál esetben lezárt szükség-vezetőpultot (balra), és a hátuljában (B végén) levő tolató-pultot. Ha valakit érdekel, hogyan néz ki: nagyjából pont úgy, mint hamarabb elkészült tesója, a 950-es.
A lényeg most úgyse holmi helyben átalakított Tatrák fotózása volt, hanem hogy lássuk A Sztárt, a 12-es pályaszámú nosztalgiakocsit, "aki" egy replika, azaz újonnan építés régi tervek alapján. Külföldön megszokott az ilyesmi, ha az eredeti típus teljesen eltűnt, márpedig itt ez volt a helyzet. A belső tere tüneményesen sikerült (balra), és a menetkapcsolója (jobbra) is látványos, bár igazából egy Bengáli műszaki tartalmát öltöztették korabeli jelmezbe.
Sokáig úgy esett, hogy már-már úgy nézett ki, nem hozzák ki a száraz csarnokból ezt a szép kis tuját, de aztán valószínűleg érezték az illetékesek, hogy túl sok embernek okoznának ezzel csalódást. Így aztán nemsokára a Széchenyi téren áthaladva mozgás közben is láthattuk őkelmét. Gyönyörű marokcsapágyas motorhangja volt, ha szabad ilyet mondanom :)
Míg rá vártunk, kicsit sétáltunk, hogy több esélyt adjunk a fényképezőgépbe szivárgó víznek az apparát tönkretételéhez :-/ Közben láttuk a nosztalgia omnibuszt (balra), illetve a tér közepén kiállított, majdan T-802 számot kapó Skoda 21Tr, és a T-860 számú Mercedes Citaro trolit (jobboldalt elől és hátul).
Normál esetben nem szoktam az ilyet szeretni, de a Magyar Kétfarkú Kutya Párt névre hallgató egyszemélyes gegcsapat perpillanat a legkreatívabb humorú "intézmény" az országban. A srác plakátjait (egyik pl., másik pl., harmadik pl.), utca- és egyéb tábla módosításait (legjobb pl., másik pl., harmadik pl.), illetőleg performansz-számba menő objektumait Szeged-szerte lehet látni: akinek van ideje, keresgélje őket! Külföldön sokkal unalmasabb "utcai gerillaművészeket" is sztárrá kiáltanak ki; szerintem lassan őt is be lehetne venni a város hivatalos bédekkereibe...
No, de vissza a villamosokhoz: Rókus pályaudvarnál járunk, ahol a nagyvasúti vágánykapcsolat mellett egy KT4 áll tartalékként (balra). Jobbra: az "új régi" kocsi is befutott ide...
... majd a hurokvágányon körbehaladva igyekezett minél több oldalát megmutatni nekünk.
Megpróbáltuk az Annakútnál is elcsípni. Sikerrel.
A nap végén az Izabella felüljáróról még vetettünk egy pillantást a remizre (balra), illetve az oda épp visszatérő nosztalgiakocsira, mely ebből a szögből leginkább egy makettre hasonlított. A fotómasinám nem nagyon tud mit kezdeni a kevés fénnyel (már ISO200-ason is piszok zajos a képe), ezért itt csak úgy tudtam kattogtatni, hogy a felüljáró korlátját használtam állványnak. Csakhogy a hatalmas közúti forgalomnak köszönhetően az is mozgott. Asszem ideje lenne egy giroszkópos stabilizálású gépet venni :)
Végülis jó kis kirándulás volt ez, de legközelebb nem lenne baj, ha némi fény is lenne a fotózáshoz...