életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
Titokban reméltem, hogy az idei tél amolyan igazi, havas tél lesz - de hiába. Amikor január végén Szegedre indultam, már tudtam, hogy nem fogok hótoló lappal felszerelt munkakocsit látni, úgyhogy elkezdtem némi napsütésért drukkolni. Ez a kívánságom is csak mérsékelten talált meghallgattatásra...
Baloldalt kedvenc szegedi "K.u.K. nagyvárosi perspektívám": a Kossuth Lajos sugárút az Annakúttól a Széchenyi tér felé nézve. A tavaly végül felújítatlanul maradt csomóponthoz egy egykori cottbusi KT4-es közeledik. Jobboldalt egy talán már nem sokáig tipikus életkép: Bengáli a Novotel környéki kisvárosi környezetben.
Baloldalt: a Széchenyi téri szerintem az egyik leghangulatosabb villamosmegálló az országban a két vágány közti fasorral és ösvénnyel. Itt ismét a 209-es KT4-es duga ki az orrát a sötétségből a fényre. Jobboldalt: szóló T6A2H a Tisza Lajos körúton.
Megpróbáltam a 3-as vonal külsőbb szakaszán is fotózni, de amíg sütött a nap, addig az volt a gond, amikor meg nem, akkor az. Bár a jobboldali fotó szerintem fényileg rendben van, ezt a beállítást csak a képbe berobogó autók miatt vágtam le balról.
A kettes számú klinika ("II. Kórház") mellett az egyvágányos villamospálya amúgy is úgy be van szorítva az épület és korlátok/parkoló autók közé, hogy nem lehet értelmesen fotózni. De most legalább már "dokument jeszty".
A remizben találkoztam az 950-es pályaszámú, B6A2 típusjelzésű motoros mellékkocsival (hajtásrendszerrel rendelkező pótkocsival), mely a 906-os pályaszámú rostocki pótkocsiból lett hajtott járművé átalakítva. KZsociék néhány héttel később szerencsésebbek voltak, ők forgalomban is elkapták őt.
Baloldalt: a szerelőcsarnokban már a következő pótkocsi átalakítása is folyamatban van. Jobboldalt: ugyancsak a helyiek átépítési hajlamának gyümölcse a T860-as Mercedes troli, mely az SZKT-nál lett dízelből trolibusz.
A Kelemen László utca szerintem tök jó fotóhely... lenne, ha nem lenne legalábbis a nap túlnyomó részében árnyékos :-/ Jó, mondjuk egy kicsit még kell renoválgatni itt-ott, de ettől eltekintve ez egy teljesen jó történelmi belvárosi utca.
A napsütés egy idő után átadta a helyét annak a fátyolfelhős, szórt fényes borzalomnak, amiben csak rossz és még rosszabb fotókat lehet készíteni. Pedig a baloldali képen látható megálló ("Centrum áruház") elég jó hely lenne, lévén itt buszok és villamosok vegyesen állnak meg, meglehetősen jól sikerült városépítészeti megoldással. Jobboldalt: a Vám téri kitérő ellenben kimondottan "fotóellenség": mindenütt bazi oszlopok, pláne a peron közepén, stb...
A Petőfi sugárút se egyszerű baleset, de azért jó fényben itt talán lehetett volna legalább hangulatos képeket csinálni. Más kérdés persze, hogy miért kéne mindenről hangulatos fotókat csinálni?
Mérgemben, hogy nem akar a tujafotózás összejönni, olyat tettem, amit legutóbb 2001-ben: eltroliztam a Csillag tér környékére. Ez egy elég nagy lakótelep, széles útvonalakkal, a villamos valahogy mégse bírt ide eljutni (a tarjáni villamos ennek a lakótelep-halmaznak tulajdonképpen csak a szélét érinti). Jobboldalt: hogy a káosz még teljesebb legyen, a troli mellett a forgalmat itt nagyrészt átláthatatlan számjelzésű és pocsék megállói utastájékoztatású Volán buszok viszik el.
Először azt hittem, csak én vagyok alulfejlett, amikor a Csillag téri (egyik) Volán-megállóban kifüggesztett menetrenden nem találtam Csillag tér nevű megállót, de aztán mást is láttam ugyanígy másokat kérdezgetni, hogy "tessék mondani, hol vagyok? és tessék mondani, ez a busz hova megy?". Végül "lesz ami lesz" felkiáltással felszálltam egy modern Volvo alacsonypadlósra, amiben ugyan voltak monitorok, de azokon csak hirdetések mentek, és amiben volt még mátrixkijelzős utastájékoztató rendszer is, de az meg nem működött. A buszvezető persze nem mondta be, merre megyünk, mi következik, útvonalkifüggesztést pedig nem találtam, de ezen már csak nevettem. Végülis a Volánnál hagyománya van a szokatlan utastájékoztatásnak (lásd jobboldali kép): a szélvédő bal (menetirány szerint jobb) felső sarkában levő, kivilágítható táblatartókban például még mindig túlnyomórészt csak annyi áll, hogy "helyijárat". A célállomás lent, középen található meg (kisebb betűkkel), a vonaljelzés pedig egy háromkarakteres hétszegmenses kijelzővel - amit én a távolból soha nem bírok rendesen dekódolni - a bal alsó sarokban. Ez így ebben a formában nagyjából minden információközlési elvnek ellent mond, lásd még lényeges információk kiemelése, lényegtelenek elrejtése (kit érdekel, hogy helyijárat? nem az a lényeg, hogy hova megy?), illetve az az elv, hogy ne kelljen egyszerre többfele figyelni, hanem minden lényeges információ egy helyen legyen elérhető. Most persze a Volán-rajongók nekem eshetnek, de szerintem a Volán cégeknek (de legalábbis a többségüknek) nagyon sok tanulnivalója van az utastájékoztatás terén. A buszokon talán majd megoldódik ez a probléma az elektronikus kijelzők terjedésével, és akkor már csak az olyan nüanszokon kell túllépni, mint a helyközi buszok megállójában utastájékoztatásként tálalt, "Szöv.itb. M13:01 12:31k 14:35X M18:22B Mocsándi bekötőút 7:01T 18:01X Krahács-alsó M8:17 12:35k 13:34X" jellegű, írógéppel papírra álmodott, emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmatlan karakterfüzérek :-)
Rossz fényviszonyok ide vagy oda, csak visszatértem a tujákhoz. Konkrétan lehorgonyoztam a Novotel megállónál, és hallgattam a jelentős mennyiségben jelen levő ívekben csoszogó Bengálik csikorgását.
Na jó, a Tátrákét is.
Még két kép, aztán szünet. Konkrétan NZA-val elmentem a Boci Tejivóba, és a járólapig telezabáltam magam sonkás kockával :)
A hamar beköszöntő estét azzal kívántuk feldobni, hogy elmegyünk fotózni - konkrétan egész nap ezért cibáltam magammal az állványt. Nos, így utólag azt mondanám, hogy kár volt, mert a város esténként egyetlen nátriumlámpa-sárga folttá válik, én pedig ezt nem szeretem.
Egy rövid videócska azoknak, akik hiányolták az ilyesmit az oldalról: Bengáli kocsiszíni menetben. Szívesen filmezgettem volna ilyesmit, de ez a sárgásvörösesnemtudommilyenes árnyalat, ez borzasztó...
Baloldalt: ahol meg nincs fény, ott aztán tényleg nincs! A Nagyállomás előtt azért még kattintottam párat, ezt követően pedig felszálltam az utolsó pesti vonatra, mely 20:42-kor indul. Mert Európa közepén a vasúton este nyolc után leáll az élet még a legfőbb irányba is - pluszban a 190 kilométeres úthoz két és fél óra kell. Röhej :(
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
