Városi és nemvárosi közlekedés
Járműparkfrissítés-megtekintés és nosztalgia, 2005. augusztus 13.
A Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület (ők azok, akik az istvántelki MÁV műhelyben a szegedi 602-es Bengálit (ex-FVV 1105) próbálják társadalmi munkában működőképesre helyreállítani) nosztalgiavillamosozásra hívott a napfény városába.
A fő jármű a 313+314-es ikerkocsi volt, de más érdekességek is be lettek ígérve, úgyhogy egyértelmű volt, hogy mennem kell! Az említett tuja ezen a képen éppen a főpályaudvar elé készül bekanyarodni.
Itt viszont már az Annakútnál várakozik a zöld jelzésre, no meg arra, hogy végre abbahagyjuk a fotózást, és visszaszálljunk rá :)
Először a 4-es vonalon döngettünk (szó szerint!) Kecskés irányába; a Szivárvány kitérőben zárkózott fel mögénk ez a Bengáli.
Kis pihenés az árnyékban. Az újpesti 10-es villamos Megyeri csárdánál levő végállomásának volt hasonló fekvése anno, de ennek a hangulata sokkal kellemesebb.
Ha minden jól megy, itt egy fordításra szolgáló deltavágánynak kell épülnie.
Természetesen a másik végállomásra, Tarjánba is kimentünk, majd onnan vissza...
... a remizbe. A képen következő vasparipánk, az SZ5-ös munkakocsi látható. Ő igazi különlegesség: az alváza elvileg 1897-ben kezdte pályafutását F jelzésű kocsiként, majd 1938-ban korszerűsítették, így lett az F1A sorozat (azaz az 1500-asok) prototípusa. 1972-ben új kocsiszekrényt kapott, és budapesti selejtezése után ide került, munkakocsinak.
A tuja vezetőállása leginkább egy Bengálit idéz.
Az SZ5 egyfajta guruló műhely, szerszámosraktár...
... és étkezőkocsi. A belső tere meglehetősen nagynak és tágasnak tűnik, a futása pedig halkabb és kellemesebb, mint az ikerkocsié.
Rókuson az ikerkocsi - mely elkísért bennünket a következő útra is - előbb egy ex-potsdami KT4 mellett pózolt, ...
... majd a két öreg beállt egymás mellé.
Ezeken a fotókon lehet látni, hogy a kocsiszekrények kinézetre jobbára egységesek. Az ötvenes évek második felétől kezdve így nézett ki a magyar villamosok legalább fele, ettől a dizájn kortalanná vált.
Fotómegállás a Kossuth Lajos sugárúton.
Az ellenirányú villamosra várva a Dugonics téren. Többen megállapították, hogy ez a környezet mediterrán jellegűnek tűnik.
A Kálvária sugárúti egyvágányú szakaszon. Ezt a részt imádom: valahogy kellemesen furcsa az út közepén futó egyetlen sínpár, amit mindkét irányba használnak!
És már ki is értünk a Fonógyári útra, ahol a menetrend szerinti 3F-et szendvicsbe vettük: elöl a nosztalgia, középen a 3-as, hátul pedig mi az SZ5-tal.
A jó erőben levő kisöregek a Belvárosi temetőnél.
Itt a háttérben egy nagy hipermarketnek kellene elvileg épülnie. Ha nem épül, félek, hogy nem sok ok marad a 3-as villamosvonal külső szakaszának fenntartására, mert jelenleg az utasforgalom (a halottak napjától eltekintve) elhanyagolható.
És ismét kitérőben várakozunk, hogy kiengedjük magunk elől a szembejövő villamost. Az csak nem jött, ...
... minket viszont utolért a következő 3-as. Ráadásul pont egy hagyományos festésű, ami KZsoci kollegának igen nagy örömére szolgált.
Végül is a Bengáli ugyanott készült, mint a budapesti acélvázasítások nagy része, így az itt látható tornasor tulajdonképpen a kelenföldi villamos főműhely portfóliójának tekinthető. Amúgy nem kicsit furcsa, hogy ha valaki régi pesti villamost akar látni forgalomban, akkor Szegedre kell jönnie!
Hamarosan megjött végre az ellenirányú villamos, így folytathattuk utunkat.
Ismét a remiz felé vettük az irányt. Útközben azért még fotóztam egy ilyet is. A középső ajtót utólag, 1986 körül vágták a kocsiszekrényre Debrecenben (ahol a kocsit átalakították), ennek köszönhető a jókora fellépőmagasság.
Az "öregúr" ismét a remizben. Mivel itt már meglehetősen sokat fotóztam korábban (lásd itt, itt, itt, itt és itt), inkább a telepen található egyéb érdekességek után indultam.
Folytatás: német villamosok és utcai életképek