Városi és nemvárosi közlekedés
Magam is meglepődtem, hogy az előző látogatásom után pár nappal megint Szegeden találtam magam. Nem mintha nem járnék szívesen a Napfény Városába, de azért ez tényleg szokatlan aktivitásnak tűnt részemről, különösen azt tekintve, hogy sem a Bengálik, sem a Tátrák nem tartoznak kedvenc villamosaim közé. Igaz, ezúttal a látogatás passzív módját választottam, gyakorlatilag egyszerű turista voltam: közlekedésbarát ismerősök hívtak különvillamosozni, nekem csak fel kellett ülnöm a vonatra, és lemenni. A program a város (de legalábbis a villamoshálózat) bejárása volt egy KT4-essel.
Múltkor is a pályaudvarral kezdtem a fényképek mutogatását, legyen ebből hagyomány: akkor két Usgyit (a MÁV 6341 sorozatjelzésű, orosz gyártmányú motorkocsija) láthattunk, most egy ingavonat vezérlőkocsija, és egy éppen beérkező MD szerelvény látható ugyanazokon a vágányokon (meg egy Usgyi oldala a balszélen).
Először a remizbe mentünk. Itt a legtöbben a nosztalgiakocsira és a KT4-esekre vetették rá magukat, ...
... míg én inkább az egyik Bengáli alá másztam be.
Szokatlan látvány: mivel a védőborításuk hiányzott (?), jól lehetett látni a spirálhuzalból készült ellenállásokat.
Mintha cukrot osztogatnának odalent: hosszú tömött sorban menetelés a KT4 alá :)
Ebbe a sorba kivételesen én is beálltam, így legalább észrevettem, hogy ez nem eredeti Tatra forgóváz, hanem egy újabb, Megi-rugós változat, amit a DWA Bautzen épített. A két Németország egyesítése után a "keleti oldali" ipar megtartását felújításos-modernizálásos projektekkel támogatták. Ezek néhány helyen elég komolyak voltak, a kocsiszekrény és a hajtásrendszer felújítása mellett a forgóvázakhoz is hozzányúltak.
A kétforgóvázas csuklós szerkezet (-> Kurzgelenkwagen) nem egyszerű szerkezet: a felül látható két rúd segít a forgóvázakat az ívben haladáshoz szükséges módon irányba állítani.
Azonos típus, mégis jól látható különbségek vannak köztük: a bal oldali kocsi 1964-ben Budapesten kezdte pályafutását, mint a Fővárosi Villamosvasutak 1231-es pályaszámú "házi csuklósa". 1983-ban selejtezték, '84-ben pedig Szegedre került, 819-es számon. Amikor egy évvel később az eredeti 812-es számú kocsi javíthatatlanul sérült, megkapta a számát. A jobb oldali kocsi, mely a 803-as számot viseli, majdnem tíz évvel fiatalabb: '73-ban épült Debrecenben. Érdekes, hogy ennek a szélvédője fölött már nincs meg a kivilágítható iránytábla helye, illetve a zárlámpa és a domború szárnyaskerék-jelvény közti távolság is kisebb, talán pont emiatt a fehér részt vékonyabbra festették.
Bajnokok bevonulása: a Szegeden felújított 200-as és 201-es, illetve a Prágában modernizált 203-as KT4D. Előbbiek még eredeti gyorsítós (szép magyar szóval: akcelerátor) vezérlésűek, a "prágai" már szaggatós. Utóbbinak szép sárga az áramszedője is mindemellett :)
Egy további érdekes részlet: a 200-asnak három-három lámpácskája van a homlokfal két oldalán, a 201-esnek csak kettő, a 203-asnak megint három. Ez azért történhetett, mert az átépítések közben jött az utasítás, hogy az egyirányú villamosokra elöl is kell féklámpa. A 200-asra már rákerült (de ezen a képen például még nincsen), a 201-esre még nem (a 203-ast Prágában már eleve ilyenre építették át).
A 200-as érdekessége, hogy még az eredeti műszerfal van benne, ...
... míg az átépített kocsik műszerfala így néz ki. A szaggatósokat ráadásul...
... egy kis karral vezetik, míg a gyorsítósokat pedállal.
Egy már elkészült "prágai" kocsi utastere, még lefóliázott ülésekkel.
Nekem nagyon tetszik, hogy a potsdami kivitelhez (ahol egy biztosítékszekrényt találunk) képest a vezető mögött ablak van.
A kocsi végén elhelyezett tolató vezérlőpult.
Egy még nem teljesen befejezett modernizált kocsi belseje.
Meglepetésként ért az, hogy a Cottbusból vett KT4-esek méteres nyomtávú forgóvázai le voltak pakolva az udvaron. Maguk a KT4-esek Prágában vannak, ahol a felújítás mellett természetesen normál nyomtávú forgóvázakat is kapnak (alacsonypadlós középrészt viszont nem).
Az egyik félig nyitott raktárban mindenféle alkatrészek közt két Tatra gyorsítót is láthatunk: az oldalukra állított nagy hengeres izék azok. A sok kis lemez az oldalán mind egy-egy ellenállás.
A járműfelújításokkal foglalkozó német cégtől vett két berlini KT4-est már a múltkor is mutattam, ...
... most viszont nem feledkeztem el arról, hogy belülről is megörökítsem őket. Szóval ilyen egy régi berlini állapotban levő KT4 műszerfal, ...
... ez pedig ugyanannak a kocsinak a belseje.
A remizlátogatás egyik utolsó fotótémája ez a csoportemelőn álló (lebegő) T6A2H volt.
Sajnos az időjárás nem tette lehetővé igazán szép fényképek készítését, ezért inkább csak jelzésértékkel mutatom be, ahogy beutaztuk az összes vonalat. Itt éppen a tarjáni végállomásra való behajtásra várakozunk, közben a másik vágányra egy "F"-re táblázott 3F-es Bengáli áll be. Kicsit zavarónak találtam, hogy ezen a járaton eléggé esetleges volt a viszonylatjelzés: az egyik kocsin csak ez az "F" volt kiírva, a másikra meg az, hogy "3", "F" nélkül.
Aki ismeri Szegedet, az tudja, hogy mi következik a fentebbi képből:
... az, hogy mivel itt nincsen fordítási lehetőség, az egyirányú Tátrával csak tolatva jöhettünk vissza. A megállókban várakozó emberek eléggé meghökkentek, amikor beállt a megállóba egy villamos, aminek a feléjük néző oldalán nem volt ajtó. Persze voltak ügyeskedő versenyzők, akik átmentek a kocsi másik oldalára, hátha ott felszállhatnak!
Természetesen a 4-es egyvágányú szakaszát is beutaztuk, itt éppen a Szivárvány kitérőben várjuk az ellenvonatot.
Ez pedig már Kecskés. Elmentünk addig, ameddig csak lehetett!
Nagy kedvencem a már említett 3F vonal, melynek a külső végén (mely persze szintén egyirányú) van egy szintbeli vasúti kereszteződés. Itt éppen egy Bengáli jön át rajta, ...
... itt viszont a mi csuklósunk tolat át rajta. Ez annyira izgalmas látvány volt, hogy még a Nap is kisütött kicsit :)
A kirándulás befejeztével természetesen meglátogattuk a Boci Tejivót (ez nem reklám - egyszerűen csak túl jó a sonkás kockájuk ahhoz, hogy ne említsem meg), és ott ütöttük el a fennmaradó idő nagy részét. A végén visszatértünk a Nagyállomásra, ahova éppen befutott egy vonat, emiatt pár percig pesti mértékű forgalom volt: emberek, autók, buszok, villamosok mindenütt, plusz zaj és tolongás. Az ügyes menetrendnek köszönhetően épp ekkor jött az aznap üzemben levő egyetlen csatolt T6-os szerelvény is. A múltkor már fotóztam ilyen csatolást, akkor azon filóztam, hogy vajon miért a második kocsi áramszedője van fent. Kiderült, hogy azért, mert egyik nap így, másik nap úgy közlekednek. Most éppen elsőszedős nap volt.
Ezzel nagyjából be is fejeződött az ismét érdekesre sikerült szegedi kirándulás. Szerintem az oldal alapján sejthető, hogy jól éreztem magam :)