Városi és nemvárosi közlekedés
Ebben az évben valaki valahol valamiért úgy döntött, hogy a szokásosnak mondható két hétvége helyett csak egyen fognak retró jellegű vonatok - plusz egy gőzös - közlekedni az északi parton. Sajnálom, hogy így történt, de az is tény, hogy egyre kevesebb régiséget tudnak prezentálni, és a vonal nem-vasútbarát utasai sokszor csak azt látják, hogy valami kopott és elavult érkezik a szokásos járművek helyett. Sokat gondolkoztam azon, hogy hol lehetne ilyen hétvégéket rendezni, de nem nagyon van ötletem. Mondanám, hogy a Dunakanyar szép hátteret adna a régi mozdonyoknak, de ott tempósan kell közlekedni, plusz felsővezeték van, amit a fotósok nem annyira szeretnek.
Legyünk túl a kötelező körön rögtön az elején: itt egy Nohab :) Az egyetlen, ami itt volt a hétvégén. Érthetetlennek tartom, hogy a legkedveltebb típus, mely tényleg nosztalgiának számít, hiszen már nem közlekedik normál forgalomban, ráadásul elég sok van belőle, csak egyetlen példányban képviseltette magát. Eközben Csörgőböl két régi festésű is volt a normál forgalomban lévők mellett, tehát a retró felhozatal igazából nem nagyon különbözött egy sima hétvégéétől. De mindegy, nem akarok nagyon keserű lenni, mert biztos sokan dolgoztak azon, hogy legalább ennyi legyen - az ő munkájukat ezúton is köszönöm!
A kánikula miatt nem terveztem, hogy hajnaltól estig maradok: kinéztem pár vonatot, hogy ezzel és ezzel menni akarok egyet - majd vacsorára hazaérni Budapestre.
Az egyik felállás, amit el akartam kapni, a dupla Bobós volt. Érdekes módon bár mindkét mozdony a HÉV-től érkezett, az egyik zöld volt, a másik piros. Szép színes összeállítás volt a kék kocsikkal :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Tavaly rászoktam arra, hogy a badacsonyi megállóhelynél fotózzak. Közel vannak a büfék, közel van a hajóállomás, vannak árnyat adó fák, melyek alá be lehet menekülni, és a vonatról időben lepattanva még előre tudok rohanni, hogy ezen a napsütött részen kattintsak. Persze nem tökéletes hely, hiszen nem lehet a teljes szerelvényt végiglátni, de autó nélkül szerintem nagyon praktikus. Ehhez képest csak külföldieket láttam itt fotózni: angolokat és cseheket.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
És itt van megint az oldal elején látott Nohab. Körülbelül húsz perc várakozás után tűnt fel a távolban, a nap meg pont elment. Mikor a vonat továbbindult a megállóból, a napot eltakaró fotófelhő ugyan elkezdett vékonyodni, de nem tűnt el teljesen - azt csak akkor tette, amikor a vonat már félig elment. Szó szerint 8-10 másodpercen múlt, hogy a mozdony is meg legyen rendesen világítva...
Ezután Révfülöp felé vettem az irányt, ahol hétvégéken tartalékmozdony szokott állni. Ez normális esetben remot Szergej, de most egy klasszikus (modernizálatlan) példányt raktak ide, ami már önmagában retró jelleget kölcsönzött az állomásnak.
Ezután édesapám csatlakozott hozzám, és kimentünk a tihanyi révhez. Csak úgy önmagában is szeretek itt fotózgatni, de most konkrét dologra vártunk, ami sejthető is ezen a képen.
A Volánbusz egy Farossal és egy Kockafarossal járta a Siófok - Balatonfüred útvonalat, de nem az országúton megkerülve a tavat, hanem komppal átkelve Szántódnál. Klassz volt, ahogy a régi masina legördült a szinte még vadiúj kompról!
Nem akarom elképzelni, milyen levegőtlen hőség lehetett a nem éppen jó szellőzéséről ismert járművön, de kívülről jó volt ránézni.
Ha már Faros, itt egy kép a névadó testrészről.
A bajszos Szergejt ebéd közben a gyalogátkelőhöz kirohanva kaptam el a révfülöpi állomás előtt. A fények nem voltak az igaziak, a kaja viszont igen, úgyhogy nem akartam jobban helyezkedni :)
A szovjet hattengelyes egy NDK eredetű szerelvényt húzott, amit később közelebbről meg fogok mutatni.
A következő megállóhelyem Zánka-Köveskál volt, ahonnét a 424-es által vontatott vonattal akartam továbbmenni. Akkora tömeg volt rajta, hogy a folyosón is csak lapjával fértem el! Nem tudom, hogy egy "civil" utas mennyire örült ennek a tömöttségnek, én biztos utáltam volna, márpedig ez egy sima vonat volt, nem menetrenden felüli. Az ilyen epizódok miatt gondolom, hogy nem feltétlenül van jó helyen itt ez a rendezvény :(
Füreden a gőzöst...
... az első magyar gyártású (az első 7 példányt az NSZK-ban építették) Szilire cserélték. Amennyire tudom, eredetileg ebben is többségben voltak még a nyugati alkatrészek, csak a gyártás előrehaladtával lett teljesen magyar a típus. Én viszont nem ezzel a vonattal akartam visszamenni Pestre, hanem vele:
Eddig nem írtam, hogy mind lefelé, mind felfelé a speciális IC-ként közlekedő Samuval utaztam. Visszafelé elég szerencsétlen út volt: többször is megálltunk nyílt pályán, illetve Székesfehérváron is, ahol nem kellett volna, de végül csak tizenvalahány percet késtünk, ami ezen a nyáron gyakorlatilag pontos érkezésnek számított.
Csinos kis vonat ez, az első osztályán kimondottan kényelmes utazni, de Kelenföldön egyszerűen nem lehetett szépnek fotózni a háttér miatt...
Ezen a napon egy közönséges Kék Hullámmal mentem le, hagyva némi időt arra, hogy a füredi állomáson tilitolizó mozdonyokat nézegessem.
Itt van például a bajszos Szergej és...
... a retró narancs Csörgő a régi pályaszámmal és (nem vörös) csillaggal. A várakozó dízelek mindig itt, az egyes vágányon pihennek, ami fölé tudtommal azért nem lehetett felsővezetéket húzni, mert túl közel lett volna az épülethez.
Nem egy Nohab, de azért szerintem a Szergej se csúnya gép.
A sztár természetesen az olajfűtésű 424-es volt, ő most még az árnyékban várakozott.
Szombatnál írtam az NDK szerelvényről, most alaposabban meg tudjuk nézni. A Deutsche Reichsbahn (a kelet-német vasút megtartotta a harmadik birodalom vasútjának nevét) feliratú kocsik a Saxonia expresszt idézték, mely az átkosban a Balatonra hozta a keletnémet nyaralókat.
Az első osztályú kocsi (és feltételezem, hogy a másodosztályú is) gyakorlatilag ugyanolyan bautzeni gyártmány volt, mint amilyet a MÁV is használt - csak ez jobb állapotban volt.