Városi és nemvárosi közlekedés
2023. augusztus 26-27.
Előzmény: az év első balatoni retró hétvégéje
Alapvetően szeretek úgy fotótúrára menni, hogy beülök valaki mellé az autóba "hiénázni" (mint a múltkor), de igazság szerint összesen 8-10 olyan fotóhely van az északi parton, ahol jó fényben lehet úgy fotózni, hogy utána a kocsiba visszaugorva a következő fotóhelyet is elérje az ember, így mindenki ezen a 8-10 helyen tolong. A vége meg az, hogy 20-30 embernek van meg ugyanaz a kép:
És az előbbi létszám konzervatív becslés volt, mert a 7345-ös út Tapolca előtti fénysorompójánál sokszor 70-80 fotós várja a vonatokat a délutáni órákban. A fentebbi képen a valamivel szolídabbnak számító szepezdfürdői ívet látjuk: itt csak 20-30 ember szokott összezsúfolódni a sorompónál, és kizárólag azért ilyen kevés, mert többen fizikailag nem férnek el. Itt ráadásul valaki egy Trabantot is beleállított a képbe, amit sokan izgalmasnak találnak (már hogy tetszőleges KGST gépjárművek régi mozdonyok mellé fotózását), de engem például zavar, mert nem látom az összefüggést a ránézésre a nyolcvanas években készült konkrét papírjaguár és a hatvanas években épült, de a hetvenes évek festését viselő mozdony által vontatott kétezereshuszonvalahanyas IC szerelvény közt. Ennyi erővel egy Esti Hírlap rikkancsot vagy egy iskolai menzásnénit is oda lehetne állítani, hisz azok is régi dolgok :) Persze lehet, hogy a következő vonat a múzeumi festésű Nohab volt a "vékony csíkos" kocsikkal, de a kinézete (műszerfal alakja, műanyaggal futtatott kilincsek) alapján ez a Trabant ahhoz pláne nem passzolt volna korszakban. Pláne újkori rendszámmal. Na mindegy, mindenki azt csinál, amit akar, csak örülök, hogy nem tömörültem ott ekkor ebben az átjáróban.
Az egyvágányú vasútvonal jelentős hátránya, hogy a szembejövő (nevezzük most így) vonatoknak valahol ki kell térniük egymás elől, és ha valamelyik irány megcsúszik, a szembejövő irány is meg fog, hiszen az egyik addig nem mehet tovább, míg a szembejövő másik meg nem érkezik. Ez a késés természetesen átadódik a mögöttük jövő vonatokra, úgyhogy a vasutasok sokszor a keresztek (=az egymás elől kitérések) áthelyezésével próbálják a lehető legkisebb késést kihozni. Viszont van olyan, amikor nem lehet mást tenni, mint várakozni.
A várakozás alapvetően rossz dolog, de most volt egy olyan pozitív mellékhatása, hogy Badacsonytomajon kényelmesen fotózgathattam mozdonyunkat, az átmeneti festésű 187-es Szergejt, amíg megjött a szembejövő vonat.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az imént látott tomaji várakozás után Badacsony megállóhelyen szálltam le, és ott vártam be a következő régi vonatot. Pontosabban régieset... vagy nem is tudom, minek nevezzem. Bár van megőrzött MDmot szerelvény, a kocsijai nincsenek használható állapotban, a "poggyászmozdonyt" viszont sokszor használják, általában kisebb tehervonatok és üzemi menetek mozgatására. Most egy hagyományos kék kocsikból álló szerelvényt akasztottak mögé, ami szerintem jópofán nézett ki, ráadásul ezeken a kocsikon jobb utazni, mint az MD eredeti másodosztályú kocsijain, amiken fejtámla nélküli ülések voltak.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Tapolcára megérkezve most is lehetett körbejáró Nohabot fotózni.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A szép mozdony ráadásul kedvenc szerelvényem, a "vékony csíkos" elejére állt, és így ment...
... Keszthelyig. Ezt az állomást a közelmúltban felújították, de nem kapott aluljárót, így megmaradt a hangulata. A büfében ráadásul elég jó hotdogot árulnak, ebben az évben többször megmentettek az éhenhalástól :)
A különböző retróvonatok állandóan helyezkedtek aszerint, hogy épp melyik ment vissza, a 424-esről majdnem le is maradtam, ahogy elindult valahova.
Klasszik Szergej klasszik Bhv-kkal, ahogy megszoktuk. Bár ez a vonat nemsokára indult, nem mentem vele vissza Tapolcára, mert a két órával később induló MD-ssel akartam, ...
>
... addig pedig mentem egy kört a Helka nosztalgiahajóval, hogy ne a vasútállomáson várakozzak. Messze ez volt a legöregebb jármű, amin aznap ültem, hiszen 1891 óta szeli a habokat! Egyébként ez volt az a hajó, amin a Pogány Madonnában verekedtek - szerencsére azóta visszakerült a vízre.
A vasútállomásra visszaérkezni egy kisebb időutazás volt: jobbra kedvenc összeállításom, ...
... a másik vágányon pedig az MD-s vonat, amivel vissza akartam menni Tapolcára.
Klasszikus kilátás a klasszikus kék poggyászkocsiból.
Egy évben egyszer még a műbőr ülést is be lehet vállalni! És nem azért írom ezt, mert öregkoromra finnyás lettem, mert már gyerekként is utáltam, hogy odaragadok az üléshez :)
Egy kicsit kevésbé műbőrös kocsi. Most pedig következzék egy videó, hangokkal-feelingekkel:
Az első snitten az MD mozdony által vontatott vonatot látjuk Gyenesdiásról elindulni, a másodikon az M61 001 van elöl Vonyarcvashegynél, a harmadikban pedig - bár az elején leginkább a szomszéd vágányon álló klasszik Szergejt halljuk - a 424-essel indulunk el Tapolcáról. A felvételek nem túl hosszúak, mert egy idő után csak a szélzajt lehetett hallani rajtuk. Bónuszként 2:02 körül látszik, ahogy kinyílnak a Szergej hűtőzsalui. Ezt a mozzanatot soha nem sikerül elkapnom, most meg csak úgy véletlenül belelógott a képbe...
A legnagyobb sztár természetesen a 424-es volt, Tapolcáról vele mentem tovább. Perpillanat nincs is más nagygőzőse a MÁV-nak, úgyhogy ha normális teljesítményű régi mozdony kell, 424-es tud jönni, vagy semmi. Annyi variáció lehetséges, hogy van belőle az itt látható 247-es, ami olaj-, és van a 009-es, ami széntüzelésű. Tényleg, morogtam ma már amiatt, hogy ehhez képest a cseheknek/szlovákoknak hány szép nagy csühögősük van?
Indulásra várakozás a gőzös mögötti első kocsi első fülkéjében, mert hova máshova is vettem volna a helyjegyet? :)
Aztán persze hiába volt foglalt helyem, végül csak az átjáróajtóban kukucskáltam...
Fülketársaim őszinte döbbenetére csak Badacsonyig utaztam, onnan ugyanis hajóval mentem át a déli partra. Hatalmas szemeket meresztettek, hogy ki az a bolond, aki otthagyja a gőzöst? Hát... én.
A továbbindulását persze le kellett videóznom!
A vonattal (vagy a vonallal) lehetett valami, mert elég sokára indult tovább a víz közepéről is jól látható füstoszlop a tomaji állomásról. Itt jegyezném meg, hogy mindenki balatoni körvasutat akar, pedig át is lehet vágni a tavon! :)
És itt az oka annak, hogy miért akartam ezt a hajót elcsípni: ez volt az utolsó katamarán aznap Boglárra, amit azzal ünnepeltek meg a hajósok, hogy a Fonyód - Badacsony járattal találkozáskor csináltak egy helybenforgást. Megnéztük újra a Badacsonyt (illetve a Fonyód - Badacsony járat hátsóját), majd egy újabb "jobbkanyar" következett (amit már nem videóztam), immár tényleg Boglár felé.
Bónusz: vasárnap, nagyon röviden
Vasárnap Siófokról hajóval mentem Balatonfüredre, hogy ott szálljak fel a lentebb látható dupla klasszik Csörgős vonatra. Mivel vasárnap volt, nem akartam túlzásba vinni a vonatozást, inkább csak élveztem a balatoni hangulatot.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A csörgős csodát simán elértem, de kb. húsz percet vártunk az indulásra a menetrendhez képest, pedig időben ott volt a két mozdony a vonat elején. Sokáig semmi nem történt, aztán pár métert hátratolattunk a peron mellett; a jegyvizsgáló se tudta megmondani, mire számíthatunk. Végül elindultunk, én pedig már Örvényesen leszálltam, egyrészt hogy elkészítsem a fentebbi fotót, ...
... meg ezt a másikat a komfortkocsiról a vonat végén.
Ja, meg hogy lássak Nohabokat is: a Füred felé tartót csak videóztam, mert nap felől jött (lásd a lentebbi videóban), a Tapolca felé menőt viszont le is fotóztam, mielőtt felszálltam rá.
Most is mindkét nap jól éreztem magam, de azért remélem, hogy 2024-ben visszatér a korábbi évek típusbősége, és lesznek Púposok, lesz ráhordó Samu, szinkron Bobó, retró inga. Mást is el tudnék képzelni, de az az igazság, hogy a nyári balatoni forgalomba nem lehet kis befogadóképességű, pláne lassú járgányokat berakni, márpedig a nosztalgiák nagy része ilyen. Néha így is necces volt a menetrend tartása, bár ez speciel a nosztalgiák nélkül is így szokott lenni. Viszont a "sima" utasok és a környéken nyaralók nagy része is vigyorogva nézte - és fotózta-videózta - az öreg vonatokat, szóval a szaldó mindenképpen pozitív volt!