Városi és nemvárosi közlekedés
2023. július 8-9.
Az előző évi retró hétvégék közül csak az elsőt tudtam elcsípni (sajnálni azért nem kell, mert Lengyelországban vonatoztam-villamosoztam a második helyett), 2023-ban viszont mindkettőt, sőt, mindkét hétvége mindkét napját. Ez a nyaram a Balatonról szólt, fura lett volna, ha pont a régi vonatokat hagyom ki!
Az első napon eredetileg utazni szerettem volna, de IC elhívott potyautasnak a kocsijába, ami nagy mázli volt, mert a vonat, amivel elvileg mentem volna, negyvenvalahány perc késéssel indult a Déliből, azaz már az elején összeomlott az egész napra összeállított útitervem. Így viszont csak ülnöm kellett, néha kiszállni, exponálni, visszaszállni, és így tovább. Teljesen passzív üzemmódban voltam: az útvonaltervezést a többiekre bíztam, és csak akkor szóltam, hogy álljunk meg egy benzinkútnál, ha elfogytak a szendvicseim vagy a kólám :)
Az első északi parti fogás ez a "klasszik" Szergej volt Zánka-Köveskál keleti kijáratánál. Manapság leggyakrabban remot, azaz motorcserét is magában foglaló korszerűsítésen átesett példányokat lehet látni, ezek leginkább festésükről és a vezetőfülke felett trónoló klímáról ismerhetők fel. A retróhétvégén viszont nem remot Szergejek léptek fel, hanem klasszik példányok - legalábbis ez volt a terv. A legszebb közülük szerintem a 228-as volt, különösen ezzel a "telikék" szerelvénnyel!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ugyanőt elkaptuk Örvényesnél is. Itt mindig a domboldalból szoktunk délután fotózni, üdítő volt végre más szögből látni a vonatot.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Délelőtt nem sok helyen lehet normális napállás mellett elkapni a vonatokat (legalábbis ha az embernek nincs drónja, nem ipari alpinista, stb), úgyhogy az itteni sorompónál mindig tömegek állnak. Mindenki igyekszik úgy helyezkedni, hogy ne zavarja a másikat, de néha így is belelóg valaki a kép jobb alsó sarkába, mint itt :)
Tudom, biztos morogtam már emiatt, de Hatoskát sose fogom megérteni, miért kellett ilyen Amerika Kapitányos orrúra átfesteni, miért nem maradhatott narancsszínű. Néha kisebb vitákba kerülök a neten emberekkel, akik szerint csak a csíkos a Nohab, a másik csalás :) de szerintem nem kellene úgy tenni, mintha a narancs nem létezett volna legalább két évtizeden át. Persze sejtem, hogy ez a vonat már elment, mert lázadás törne ki, ha valamelyik meglevőt visszafestenék :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A Tizenkilences festése szerencsére még (nagyjából) képviseli a hetvenes évek végétől kétezerig tartó korszakot. Mögötte a "vékony csíkos" vonat egy kicsit korábbi időszak emléke, de ha jól tévedek, ettől még közlekedhetett így ilyen mozdony ilyen kocsikkal néhány évig.
Egyszerűen szép. Szó szerint. Szerintem.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Ugyanezt a vonatot sikerült Tomaj kijáratánál is elcsípni.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig minden MÁV mozdonysorozatnak egyedi festési sémája volt, néha több is - az egyik ilyet, a bajszos-csillagos-pályaszámtáblás kivitelt a 194-es képviselte, őt Balatonrendesen fotóztuk le. Mérsékelten elegáns szerelvényében a kopott Csörgő a klímás kocsik áramellátását szolgálta. Mostanában ilyenek a vonatok errefelé, ez ugyanis egy sima expressz/IC hibrid volt, nem retró összeállítás. Ha őszinte akarok lenni, nekem az új festésminták, mint például a Csörgő mögöttié, vagy a túlsó végen az IC kocsiké, nem nagyon tetszenek, a régebbi festésűekkel együtt pedig kimondottan igénytelen összképet adnak.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Pálköve közelében új fotóhely nőtt: építettek egy bicikliutat, melynek átjárójánál fel tudnak sorakozni a fotósok.
Az előbb láttuk a "vékony csíkos" vonatot, ...
... ez itt pedig a "vastag csíkos" volt, bautzeni és lengyel kocsikból összeállítva.
Némi autókázás után ismét Zánkán kötöttünk ki, csak már az ellenkező irányba néztünk. A "bajszos" és a jelenlegi "klasszik" közt próbálkoztak ezzel az átmeneti festéssel a Szergejeken: ez a tetőt leszámítva nagyjából megegyzik a narancs Nohabokével, csak a szögletes formán más hatást kelt.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Nem sok jót sejtetett, hogy elég lassan robogott be a szerelvény, bár nem tudom, ebben a konkrét esetben a gépnek volt baja, vagy az állomásnak, mert a nyár folyamán többször átéltem olyat, hogy lassan gurultunk be ide.
Ezek a kocsik a kedvenceim: eredetileg első osztályúak voltak (19-05 "Ap"), majd deklasszálódtak, másodosztályra (29-05 "Bp"). A belső térben ennek ellenére megmaradtak a hatalmas, puha, fotelre emlékeztető ülések, úgyhogy ha egy szerelvényben ilyen kocsit láttam, mindenképpen ide ültem.
Megint Pálköve környékén vagyunk, itt akartunk az előbbi szerelvényt újra elkapni. Aztán csak nem akart jönni, majd a netes alkalmazásokban láttuk, hogy Révfülöp állomáson áll, az ott várakozó tartalékmozdony pedig elkezd mozogni. Sajnos jól tippeltünk: a klasszik Szergej megadta magát, a vonatot onnantól ez a kopott remot példány, a 305-ös vontatta. Kopott volt, viszont működött! A netes fórumok alapján aznap lerobbant a bajszos 194-es is, illetve a 001-es Nohabbal szintén volt valami.
Tizenkilenceske szerencsére szépen végezte a dolgát, ahogy illik. Nem csak szép, de jó is :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Annyira gépiesen követtem a többieket, hogy nem jegyeztem meg, ez a kép hol készült. Talán Udvari környékén?
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Erre emlékszem, plusz oda van írva a táblára az út mellett :) Révfülöp.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Egyvágányos vasútvonalon egy megcsúszó vonat általában az összes többit is megcsúsztatja, emiatt autóval viszonylag könnyen elébe lehet menni a következő fotózásra alkalmas helyen - ebben az esetben Ábrahámhegyen.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Sőt, ezt a fogócskát akár egészen Tapolcáig el lehet játszani!
Ez az ABbmot vontatta vonat Tapolca és Keszthely közt pörgött, Edericsnél kaptuk el.
Ekkor a nap már eléggé lent volt ahhoz, hogy hosszú árnyakat vessen a sínekre, de Györök megállóhelyen mázlink volt, és még épp jók voltak a fények. Ezután már nem sok értelme lett volna a fotózásnak, úgyhogy hazaindultunk.
A második napon nem volt Nohab, mert valakinek az a remek ötlete támadt, hogy legyen aznap Nohab-találkozó a Füstiben. A "turcsiorrúak" helyett fordult egyet az egyik működőképes 424-es. Ahogy az eddig leírtakból látható, nem volt Púpos, nem volt Samu a déli parton, se Bobó Zánkáig, a vasútbarátok el is kezdték "remothétvégének" hívni retró- helyett. Gyanítom, hogy nem nagyon volt pénz a programra ebben az évben, de becsületből meg akarták csinálni - ezúton is meg szeretném köszönni mindenkinek, aki dolgozott rajta, bármilyen minőségben!
Egy korai IC-vel mentem le Füredre. Két nappal korábban az ülőhely grafikus felületen való kiválasztásakor nem értettem, milyen kocsi alaprajzát látom, aztán indulás előtt megláttam a vonat végén a komfortkocsit, és máris jól éreztem magam, mert imádom azt!
Aki nem ismeri: így néz ki egy komfortkocsi belülről. A nyolcvanas években, amikor régebbi kocsik átépítésével létrehozták őket, elképesztő luxust jelenthettek! Igazából ma is nagyon kényelmesek hatalmas lábterükkel (a fentebbi kép széleslátószöggel készült, ezért torzít, de a valóságban is tágasak a kocsik) és epedarugós, menetirányba állítható foteleikkel. Fedélzeti filmvetítés már nincs, és a pincérhívó gomb se működik, van viszont klíma!
Ráadásul nemsokára kiderült, hogy ez nem a kényeztetés vége, mert az üléshez kéregjegy is jár. Meg utasellátós csokirolád. Meg pezsgő. Így kell egy napot kezdeni :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A vonatot Gigant vontatta, pedig ez a típus normál esetben nem szokott felbukkanni az északi part villamosított részén. Ráadásul elősorozatos példány volt, retró színekkel, régi pályaszámmal! Szombaton is ő jött, de akkor nagyjából senki nem tudott róla, csak a Facebookon láttuk utólag.
Az előző napi káosz most is tiszteletét tette: az egyik lerobbant klasszik Szergej helyett küldtek egy másikat, az egykori kormányzati gép 265-öst, de állítólag ő is elromlott, még a nap elején. Nem bírják a hőséget ezek a masinák - lehet, hogy tavasszal és ősszel kellene inkább retróhétvégét tartani?
De vissza ahhoz, ami működött: azért jöttem a gigantos IC-vel, hogy lefotózzam a rákövetkező IC-t, amit Füredig az első Szili vontatott.
Persze ez önmagában még nem annyira érdekes, mert a mozdony hajlott kora ellenére (sajnos) nem múzeumi példány, hanem rendesen dolgozik.
Vajon hány év van még ezekben a masinákban? Ez a gép 2023-ban 60 éves volt - a mindenki kedvence 424-esek nagyjából ennyi időt szolgáltak le normál üzemben, de amikor nyugdíjba mentek, már megvoltak a leváltóik...
A vonatot innen ez a 424-es vitte tovább Tapolcáig. Mivel nem akartam egészen odáig a folyosón állni, azt csináltam, hogy amikor a szerelvényről leözönlöttek a vasútbarátok, hogy lefotózzák a mozdonycserét (nappal szemben), én felszálltam, és kényelmesen válogathattam az ülőhelyek közt. Öregszem, hogy az ülőhely fontosabb egy videó készítésénél? :)
A fülkében ülő utastársak nem vasútbarátok voltak, ezért nem értették, hogy "miért füstöl és rángat annyira a mozdony induláskor". Nem akartam lelőni a poént, de néhány megállás után azért észrevették, hogy gőzös húzza a vonatot, nem Csörgő :)
Finoman szólva kánikula volt, úgyhogy nem terveztem az egész napot vonaton tölteni, a jobbra látható ABbmotot viszont mindenképpen el akartam csípni, mert amikor tavaly feljutottam rá, épp elromlott. Igaz, Keszthelyről visszafele jövet az első osztályú helyjegyem nem létező ülésre szólt, de jó volt nekem a másodosztály is! Érdemes egyébként megjegyezni, hogy a motorkocsi nem eredeti állapotú, mert 1990 körül egyfajta luxusjárműnek lett átalakítva nosztalgiamenetek számára. Akkor kapta ezt a szokatlan festést is: alapvetően valahogy így kellene kinéznie.
Akit az előbbi képen balra látható valami is érdekelne: az egy alapvetően Csörgőhöz tartozó ingaszerelvény vezérlőkocsija, nosztalgia festésben. A retró ingavonat létezésének ténye örömteli, szomorú azonban, hogy ő se múzeumból jött, hanem normál állományban dolgozik, leginkább a lajosmizsei vonalon. Igaz, a programnak nem "nosztalgia", hanem "retró" volt az eposzi jelzője.
Itt már Keszthelyen vagyunk, az ABbmot éppen körüljárni készül két kék kocsiját.
A retró hétvége legöregebb résztvevője a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese volt, mely sétarepüléseket végzett a tó felett. Míg az imént látott 424-est 1955-ben vette át a MÁV, ez a masina 1949-ben érkezett az országba! Utólag sajnálom, hogy nem fizettem be egy körre, mert valószínűleg csodálatos volt a kilátás. Na, talán majd legközelebb!
Előző nap a 305-ös remot Szergejt láttuk, mely elég kopott volt, de van ilyenből szépen kinéző is, például ez itt fent. A Szergej más, mint a Nohab, de szerintem nem csúnya.
Korábban mutattam azt a kocsitípust, ami I. osztályúként (19-05 "Ap") kezdte életét, aztán II. osztályú (29-05 "Bp") lett. Ez a példány kívülről vissza lett festve eredetinek, bent viszont a közelmúltbeli felújítás látványa fogadja az embert.
Sikerült úgy hazamennem, hogy nem fotóztam le kívülről rendesen ezt az "Ap/Bp" kocsit, úgyhogy csak ennyire tudom megmutatni: ő az a mozdony mögött. Elvileg két másik képen is látható, azt mindenki keresse meg maga :)
Egyébként Örvényesen vagyunk, ahol el akartam kapni a Füredről jövő "vastag csíkos" szerelvényt, melynek élén most nem Nohab volt, hanem dupla Csörgő. A nap persze pont akkor ment el, amikor megjött a vonat :)
Direkt azért vettem első osztályú jegyet a vonatra, hogy egyszer utazzak végre A jelzésű kocsival, de a jármű úgy nézett ki, mintha öt évnyi tárolón ácsorgás után rakták volna be szerelvénybe :(
Legalábbis én nem így képzelek el egy első osztályú kocsit.
Mindegy, ez volt az aznapi utolsó vonatom, belefért. Az viszont érdekes volt, hogy a két klasszik Csörgőn kívül...
... egy remot Szergej is lógott a vonat végén. Valószínűleg csak azért, hogy átvigyék a vonal másik végére, mert egy ekkora szerelvényhez még kánikulában sem kell ennyi lóerő :)
És ennyi lett volna az első hétvége, itt egy videó az oldal lezárásaként, magyarázó feliratozással. Én rendkívül élveztem mindkét napot, de remélem, hogy a 2024-es alkalmakat sikerül jobban megszervezni. Még egyszer köszönöm a szervezők és résztvevők munkáját, az olvasóknak meg a figyelmet - már, ha volt olyanjuk :)
Folytatás: az augusztusi retró hétvége