Városi és nemvárosi közlekedés
A 2022-es balatoni retró hétvégék...
... közül az elsőnek a szombatja, a peronról nézve
A 2020-as retró hétvégét kívül-belül-alul-felül követtem, úgyhogy nem értem, a 2021-es miért maradt ki teljesen. 2022-ben viszont nem sikerült senkihez bekéredzkednem az autóba potyautasnak, úgyhogy úgy döntöttem, 2019-hez hasonlóan a fényképezés helyett megint az utazás élményére fogok koncentrálni. További könnyítés volt, hogy a DSLR helyett a kompakt fényképezőgépemet vittem magammal, a kamerámat meg még tavaly elhagytam/ellopták, szóval egyrészt a hátizsák is könnyebb volt, másrészt kevesebb nyomkodnivaló vonta el a figyelmemet az útról :)
Tapolcán kezdtem, kis kerülővel, a déli parton át. Nem is akármivel: egy BVmottal, azaz Samuval! Ezzel a jópofa, de sajnos elég megbízhatatlan motorvonattal csak egyszer utaztam, még a kilencvenes években, azóta se sikerült elcsípnem. Kellemes út volt, nekem nagyon bejött ez a kocsi (lásd jobbra). Én eleve szeretem a villamos motorvonatokat; kár, hogy ezt a típust nem igazán sikerült befejezni, klassz lett volna ilyenekkel utazni mindenfelé. Utasként tiszta Németország, leszámítva a pottyantós vécét (azt hiszem, hogy a motorkocsiban nem olyan van).
Szóval itt van a mi kis TGV-nk Tapolcán. Eredetileg három szerelvényt gyártottak motorkocsi + I.o. kocsi + II.o. kocsi + vezérlőkocsi összeállításban, mostanra ebből csak ez a motorkocsi + kocsik + második motorkocsi vonat maradt működőképes, és az is csak azért, mert nemrég talpra állították őket. Igaz, járt már Samu szokatlanabb konfigurációkban, például vezérlő+motorkocsi összeállításban, illetve Bmx kocsikkal. Maga az út elég hosszú volt: bár a vonat Kelenföld után csak Siófokon és Fonyódon állt meg utascserére, a valóságban többször is megálltunk a szembejövő vonatokat bevárni. Volt, hogy három vonat is elment mellettünk: egy IC, egy interrégió Kaposvárra, és egy Flirtös személy - elég komoly forgalomnak tűnt ez ilyen korai órán. Persze igazából ilyennek kellene lennie mindig, csak végig két vágányon, és akkor nem kellene várakozni.
Tapolcára Púpos-vontatással terveztem feljutni, ráadásul rögtön duplával. A két mozdony eltérő zöld színe közül nekem a balra látható rémlik gyerekkoromból, bár kicsit talán sötétebben. Igaz, azt mondják, hogy általában olyanra festették őket, amilyenre sikerült, de nekem a világosabbik zöld (lásd jobbra) valahogy furcsa.
A szererelvény olajzöldre festett Bhv-kből állt. Ezek nem nosztalgiajárművek: előtte és utána a lajosmizsei vonalon közlekedtek-közlekednek. Nem irigylem az utasokat: hiába szeretjük a retrót, ez nagyon nem XXI. századi színvonal a mindennapokra!
Elvileg Révfülöpig mentem volna, de a Facebookon olvastam, hogy a kicsit később jövő ABbmot motorkocsi ledöglött, ami egyvágányos vonalon a program borulását jelentette. Kíváncsi voltam, hogy mivel segélyezik - szerencsére volt ismerős a vonaton, ezúton is köszönöm neki az infókat! Meglepetésemre nem Csörgőt vagy remot Szergejt raktak a motor és két kocsija elé, hanem a 19-es Nohabot, ami aznap nem is ment volna, csak másnap! Badacsonytomajon lepattantam a vonatról, és bevártam. Ha valakit érdekel, a képkivágás azért furcsa, mert jobbról belesétáltak-beleintegettek :) Rengeteg ember (és vasútbarát;) jött vonatokat nézni, úgyhogy ezen már nem idegeskedtem (a sokadik alkalom volt aznap), inkább csak örültem, hogy ekkora az érdeklődés, mert ez azt jelenti, hogy lesznek még ilyen rendezvények! Jobbra a Nohab mögött szomorkodó motorkocsit láthatjuk.
Balra a Nohabos-motorkocsis vonatot látjuk hátulról. Tőle balra a dupla Púposos szerelvény várakozik, ez utána gyorsan tovább is indult Balatonfüred felé. Amit ezután mindenki várt, az a 424-es vontatta vonat volt. Tulajdonképpen már el kellett volna mennie, de feltartotta az elromlott motorkocsi, az ilyen várakozás pedig egyvágányú vonalon nem kétperces történet. A vasútállomás személyzete nagyon kedves volt: bemondták, hogy körülbelül mikor jön a gőzös, és azt is, hogy melyik vágányra - addig be lehetett állni az árnyékba hűsölni. Jobbra már meg is jött: ez itt ugyan nem a vonat fotóznivaló oldala, de fel akartam szállni rá, és inkább nem kockáztattam meg, hogy át kelljen szambáznom a "fotós oldal" és a peron közt. Amit amúgy biztos nem is értékeltek volna a fotósok :) Egyébként hihetetlenül tele volt a szerelvény, mindenütt vigyorgó emberek figyeltek - valamint fáradtnak tűnő anyukák és feleségek :)
Tapolcán megint volt egy kis idő, eközben járt körbe ez az MDa motorkocsi (balra). Ez igazából egy poggyászteres mozdony, mely most (mert a hozzájuk gyártott, könnyített szerkezetű kocsikból nincs használható példány) "rendes", kék kocsikkal közlekedett. Érdekesen nézett ki ebben a festésben a Nohab mellett.
Balra: még egy kicsit a Nohab. Jobbra: bicikliszállításra átépített Bmx kocsi új festésben. Nekem ez az új festés eddig egyik MÁV kocsin se jött be, de ezen különösen előnytelennek találom a mintát. És furcsa, hogy bár a láthatóság miatt az ajtókat egy ideje sárgára szokták festeni, itt világoskékek lettek.
A Púposok régi festését viszont imádom, még a számomra furcsa zöldet is! Baloldalt még Tapolcán láthatjuk a párost, jobbra pedig már visszafele tartva Aszófőn, egy másik vonatból nézve. Szerintem nem itt kellett volna kereszteznünk vele, de a menetrend valószínűleg kicsit már felborult, és a vasutasok áthelyezésekkel próbálták fenntartani a forgalmat. Köszönet illeti őket, mert minden fennforgás ellenére el lehetett A-ból B-be jutni, minden mozgásban maradt!
Ez itt a már említett (és a Nohab mögött látott) ABbmot. Ezzel terveztem Füredig jönni, ami sikerült is, de ugye nem dolgozott, csak lobogott a Nohab mögött. Jobbra: a kocsi belső tere meglepően régimódi ahhoz képest, hogy az ötvenes évek második felében gyártották - ha jól sejtem, ez eredetileg nem így nézett ki, csak a nosztalgiaüzem miatt építették ilyenre. Sajnos még nem láttam utastéri képet a típus eredeti kiviteléről, pedig érdekelne!
És itt van a 19-es megint. Ez a festés nem teljesen azonos az életem nagy részében használt narancssárgával, hanem egy kísérleti verzió, amivel annak idején pont ezen a gépen próbálgatták a leendő egyenfestést. Hakan merem csak mondani, hogy én kifejezetten örültem annak, hogy nem csíkos mozdony jött, nekem abból kezd túl sok lenni. Értem, hogy mindenki a csíkos orrút szerette, amikor épp nem volt olyan, de szerintem a narancs tovább (több éven át) volt használatban*. Elég dühös voltam, amikor pár éve a narancs 6-ost is csíkosra festették: van csíkosból már elég, vannak magánvasúti mozdonyok, lesz Demonstrátor, legyen már egy olyasmi is, mint ami ifjúkoromban a Balatonra repített :)
* A csíkosok '63-tól a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig közlekedtek (még láttam olyanokat '80 körül, de a pontos dátumokat - ti. első-utolsó átfestés - nem ismerem), a narancsok meg a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától 2000-ig. Ha volt is jelentősebb átfedés, akkor is körülbelül ugyanannyi ideig volt uralkodó a narancs, mint a csíkos....
Nem akartam túlfeszíteni a húrt, mert egy teljes napnyi rohangászás után néha hónapokra elmegy a kedvem az ilyesmitől, úgyhogy kitűztem magamnak, hogy már közepesen délutánra visszaérek Pestre, nem fogok orrvérzésig ottragadni a balatoni peronokon. Ennek megfelelően délután háromkor már a hazafelé repítő IC-re vártam Füreden. Amíg megjött, megnéztem az állomáson álló többi vonatot is, például az egyik díszfestéses Szergejt (mögötte egy remot gép is állt), és a HÉV két Bobóját. Az utóbbiak által vontatott vonattal is szívesen mentem volna, de olyan furcsa időben mentek, hogy nem bírtam megfelelő menetrendet kitalálni hozzá.
Balra: jópofa, hogy az eredeti állomásépület is áll még, csak a maihoz képest a vágányok túloldalán. A Szilik viszont még új jövevények itt, akárcsak a Flirtök (jobbra).
Kamera híján a mobiltelefonommal örökítettem meg pár pillanatot - főleg olyanokat, amikor valami dízelmotor felbőgött :) Nagyon klasszak ezek a retró hétvégék, hatalmas köszönet a szervezőknek és lebonyolítóknak! Lehet, hogy jövőre - ha lesz - megint kicsit hosszabban lejövök, igazán megéri. Amúgy lesz még egy hétvége augusztusban, tehát aki lemaradt róla most, részben bepótolhatja, csak az a dátum nekem nem jó.
Köszönöm a figyelmet!