Városi és nemvárosi közlekedés
Balatoni retró hétvége, 2019 augusztusa
Valamikor réges-rég, egy messzi-messzi Déli pályaudvaron...
... Hamsterke vonatra (lásd balra) szállt, hogy korán reggel klasszik Csörgőt (lásd jobbra) fotózzon Tapolcán. Na jó, igazából nem ez történt. A hajnali 4:05-ös indulás (még leírni is rossz!) persze igaz, és a cél tényleg az volt, hogy fehérvári átszállással már 8:22-re Tapolcán legyek, ...
... az ott fotózni szándékozott masina azonban nem Csörgő volt, hanem a 114-es Púpos (lásd balra). A MÁV a 2019-es nyár folyamán kétszer is retró hétvégét tartott a Balaton északi partján: a megszokottak helyett régen látott és/vagy régi festést viselő mozdonyok húztak bizonyos vonatokat, konkrétan egy Púpos, egy Nohab és két Szergej. A júliusi időpontot átlustálkodtam, augusztus első hétvégéjén aztán nagy nehezen megembereltem magam, és hajnalban lezötyögtem a tóhoz. Azért ha már ott voltam, Bzmotot is fotóztam, lásd jobbra.
A 114-es Púpost eddig még csak képen láttam, úgyhogy végre meg akartam nézni élőben is! A színe szerintem világosabb, mint a gyerekkoromban itt-ott még látható nem-piros M40-eseké; úgy fogalmaznék, hogy az emlékeimben spenót színűek voltak ezek a jópofa mozdonyok, ez meg inkább sóska - persze ki tudja, mennyire találó a hasonlat, hiszen zöld-piros színtévesztő vagyok. A kockás partedlit viszont akkor is imádom, ha csak 50%-ig vagyok biztos abban, hogy jól látom a színeit :)
Egyszer majd veszek szélzaj ellen védett mikrofont, addig is ennyit sikerült a motorhangból megörökítenem. Sajnos nem húzatták ki nagyon a gépet, össze is szedtünk egy kis késést Dörgicséig, ahol leszálltam, hogy felszálljak a szembejövő Nohabos retró vonatra. Mert ez egy ilyen nap volt, hogy egyik régi mozdonyos vonatról át lehetett szállni egy másik régi mozdonyos vonatra - nagyon odatették magukat a szervezők, ismeretlenül is hatalmas köszönet nekik! (Meg KZsoci kollégának, aki összerakta nekem az itinert aznapra.)
A fények nem voltak az igaziak, úgyhogy Dörgicsén úgy döntöttem, fotózás helyett videózni fogok... aztán valaki még a vonat megállása előtt beállt az objektívem elé, úgyhogy nem maradt más számomra, mint az élmény, hogy végre nem csíkos Nohab érkezik a peron mellé, hanem narancsszínű, mint gyerekkoromban általában (azért még csíkosat is láttam). Pontosabban ez egy átmeneti festés a 19-es gépen, de nagy vonalakban a végleges narancs kinézetet idézi. Itt jegyzem meg, hogy szerintem újabban kicsit sok a csíkos Nohab, nemrég még egy külföldi eredetű magánvasúti gépre is rákerült, a ténylegesen évtizedeken át használt narancsot meg csak képeken nézegethetjük, amióta a 6-os gépet becsíkosították. Biztos jól van ez így? Természetesen egy magáncég olyan színűre festi a saját tulajdonát képző mozdonyt, amilyenre akarja, de a MÁV-osok közül szerintem egyikük igazán elbírná a narancsot. Amúgy nekem ez az átmeneti festés is tetszik, csak a pályaszámot tartalmazó téglalap mintha ferde lenne az orrán (szerintem nem az objektív torzítása miatt tűnik úgy).
Más téren viszont határozottan álomszerű fejlemények történtek: a Nohab által húzott szerelvénybe volt besorozva ez a zöld festésű paklikocsi, bicikliszállítónak. Én már a kék kocsik korszakában nőttem fel, de képek alapján nagyon tetszett a korábbi zöld festés, örülök, hogy végre ilyet is láthatok. Sőt, valahol azt hallottam, hogy személykocsiból is lesz ilyen!
Balra: patyolat volt belülről! Jobbra: mondtam már, hogy imádom a forgóvázakat? :)
A Nohabozás után egy Csörgős vonattal lecsorogtam Tapolcáról Almádiba, hogy ott kapjam el a "bajszos" Szergejes szerelvényt. Az időjárás természetesen nem játszott együtt velem: a vonat érkezése előtt még tökéletes szögből érkező napfény világította be az állomás eme ficakját, aztán ahogy jött a Szergej, úgy jött a fotófelhő is :) Sebaj, így is szép volt. És nem csak a mozdony viselt régimódi festést, ...
... hanem a kocsik is! Nemrég egy garnitúra győri gyorsvonati kocsit aktuális felújításuk során nem a jelenlegi flottaszínekre festettek, hanem a hatvanas-hetvenes években szokásos "vékony csíkosra". Én szerintem ilyet is már csak fényképen láttam, de élőben nagyon jól néztek ki - nem véletlenül szeretik a vasútmodellezők ezt a színtervet! Jobbra az látható, hogy a nagy felszállni akarás közben elfelejtettem, hogy most fog megérkezni a Fehérvár felé tartó Nohabos vonat - csak egy ilyet tudtam kattintani rá sebtiben.
Belülről is jól néztek ki a csíkos kocsik: tiszták voltak, és az általam hőn utált ízelt feljáróajtót nem artistákat idéző mozdulatsorozattal (tekered a kart, nyomod az ajtószárnyat, közben megpróbálsz nem kiesni) lehetett kinyitni, hanem gombnyomással. Retró, de vállalható.
Valamiért azt hittem, hogy a Púposnak és a Nohabnak fogok legjobban örülni, ehhez képest a nap legkirályabb majd' másfél órája az volt, ahogy kidugtam a fejem a fülke ablakán, és néztem, ahogy a csíkos vonat kígyózik az ívekben.
Valami olyasmit láttam hatvanvalahány kilométeren át, mint itt fent a videón. Még a mozdony által az induláskor dobott kormos füst is tetszett, egyszerűen hozzátartozott az élményhez.
Tapolcára befutva már ott várakozott a kettes vágányon egy másik Szergejes vonat, ezúttal egy jelenlegi festést viselő példánnyal. A szovjet mozdonyokhoz képest az M62-es ugyan kicsit véznácskának tűnhet, de a magyar vasúton óriásnak számít :)
Bár még nem volt vége a napnak, én ezzel a vonattal szépen elhúztam hazafelé. A szerelvény nagyrészt Bmx-ekből állt, a végén viszont ott lógott egy légkondicionált IC kocsi is - szerintetek melyikbe szólt a jegyem? :) Számomra az utóbbi néhány év legfontosabb északi parti fejlesztése az, hogy van IC kocsi néhány vonatban; az ezekkel utazás össze sem hasonlítható az ifjabb koromban sokszor megélt műbőrhöz odaragadós "komforttal". Ehhez az összeállításhoz egyébként szükség volt központi villamos energiaellátásra, ezért a mozdony mögött egy villamos fűtőkocsi, becenevén egy "rezsó" dolgozott, túldübörögve a mozdonyokat.
Indulás előtt azért visszamentem előre, és kattintottam párat a "bajszos" Szergejre. 2000 körül a 001-es gép kapott ilyen festést, aztán az visszakapta gyártáskori kinézetét, helyette a 194-es kapott bajszokat.
Mégegyszer meg szeretném köszönni mindenkinek, aki részt vett ezeknek a hétvégéknek a megszervezésében és lebonyolításában, számomra hatalmas élmény volt!