Kicsit indiszponált látogatás a prágai villamosmúzeumban

Nem örülök neki, de megint magyarázkodással kell az oldalt kezdenem. Évek óta el akartam jutni a prágai közlekedési vállalat múzeumába, de eddigi prágai túráim (lásd itt és itt) másról szóltak - jártunk ugyan múzeumban, csak éppen repülősben és általános műszakiban. Most viszont a születésnapomon voltunk Prágában, úgyhogy egyszercsak ott találtam magam a střešovicei kocsiszínben :) Idáig minden szép és jó, de most jön a hülyeségem: új fényképezőgéppel mentem az útra, amit még nem ismertem ki. Azt gondoltam, nem lőhetek nagyon mellé, ha automata üzemmódban használom a múzeum félhomályában. Mint az utólag kiderült, ez nagyon nem volt jó ötlet: a készült képek jó része túlexponált és bemozdult lett - pedig a kijelzőn mind jól nézett ki. Eme gikszer miatt ez az oldal inkább csak ízelítő, esetleg kedvcsináló lehet ahhoz képest, amit eredetileg terveztem. Persze remélem, így is végigkattogtatjátok :)

A képaláírásokhoz a múzeum ingyenes brossúráját ("Brief Guide to Prague Public Transport Muzeum, DPP, 2017") használtam fel, mely a cseh mellett angolul, németül és oroszul is rendelkezésre állt. Egy ilyen rövid, de alapos füzetke a szentendrei múzeumban is elkélne...

És csapjunk rögtön a közepébe! A bal oldali kép bal szélén egy 1886-ból származó lóvasúti kocsi látszik, ami aztán pótkocsiként dolgozott az 1920-as évekig. A kép közepén egy kicsit újabb, 1900-as gyártású motorkocsit láthatunk, mely 1929 után síncsiszolóként tengette az életét. Később visszaalakították, így ma az 1908 előtti időszakot idézi, a piros helyett még zöld festéssel, viszonylatszám helyett pedig színes tárcsával. A jobbra látható 526-os pótkocsi 1896-ban még a lóvasút számára épült, és bár később villamosok mögé csatolták pótkocsiként, nyitott kivitele megmaradt.

A múzeumban igyekeztek motor+pót szerelvényeket bemutatni, az imént látott 526-oshoz például a 109-es tartozott. Ez a motorkocsi 1901-ben épült (így rokona lehet a korábban látott 88-as pályaszámúnak), és jelenleg 1920-as évekbeli állapotban van. A jobbra látható 275-ös már az 1930-as éveket idézi, bár maga a kocsi 1908-as gyártású.

A 200-as pályaszámú motorkocsit VIP célokra használták a húszas évektől, ennek megfelelően meglehetősen díszes kivitelt kapott.

Tetszik, hogy hasonló kocsikat több korszaknak megfelelően is meg lehet nézni. A bal oldali 2294-es 1932-ből például a második világháború idejét idézi, a jobbra látható 2239-es pedig úgy néz ki, ahogy a hetvenes években kivonták a forgalomból. Egyébként nagy szomorúságom volt a múzeummal kapcsolatban, hogy a járművek mind le voltak ráccsal zárva, nem lehetett felmenni rájuk.

A balra látható 3083-as a negyvenes évek második felében épült, és hatvanas évekbeli állapotában látható. Jobbra pedig az a hármas látható, amely leváltotta a kéttengelyeseket: egy Tatra T1-es, egy T2-es és egy T3-as. Érdemes megnézni mellettük a korabeli megállópóznákat - ilyen kiegészítőkkel élőbbé lehet tenni a kiállítást!

A Tatrák közül leginkább a T1-esre kattantam rá, mivel ilyet még nem láttam élőben. Látszik rajta a PCC eredet, de elég egyszerű, mondhatni spártai kivitelű.

Mivel T2-est idén már fotóztam Pozsonyban, még a T3-asra kattintottam egyet (középen). Érdekes az eredeti kivitelű (osztott) szélvédő! Jobb szélen egy érdekes makett: a Tatra a hatvanas évek végén R1 jelzéssel megpróbált metrót gyártani. A sorozatgyártás végül elmaradt, és a nálunk is ismert szovjet szerelvényeket szerezték be. Sajnos a prototípus kocsik nem maradtak fenn.

A cseh fővárosban 2017/18-ban elindult egy részben felsővezeték nélküli technikát alkalmazó trolibusz vonal, a múzeumban viszont még az eredeti, 1936-tól 1972-ig működő troli néhány emlékét láthatjuk. Balra egy Tatra T400 1954-ből, jobbra pedig Škoda 8Tr 1959-ből.

Persze buszok is voltak a csarnokban. Sajnos a Karosa ŠM11-es fotózhatatlan helyen volt, ellentétben a balra látható Jelcz 272MEX-szel, ami a Škoda 706 RTO Lengyelországban készített verziója volt. Érdekes, hogy ezt a példányt 1973-ban gyártották, ez nálunk már a jóval korszerűbb 200-as Ikarusok ideje volt. Jobbra természetesen egy Ikarus 280-ast láthatunk '88-ból. Érdekes, hogy ráncajtós - ők nem kértek a bolygóajtókból?

Ahogy kell, a tömegközlekedés mindenféle kiegészítőivel is találkozni lehet a múzeumban, például a balra látható automatával. A nyolcvanas évek első felében nagyon tetszett ezeken, hogy gombnyomással működnek, miközben nálunk még tekerős automaták voltak. Jobbra járműfedélzeti lyukasztókat láthatunk különböző városokból. Érdekes, hogy ugyanarra a célra mennyire eltérő készülékeket tudtak építeni!

A látogatás végén nosztalgia villamossal mentünk vissza a városba. A jármű, amivel utaztunk, 1908-ban épült a Ringhoffernél. A belseje nem tér el nagyon a felénk előforduló öreg villamosokétól, de a homlokfalból kiemelkedő szélvédő engem jobban emlékeztetett a Búvárokra, mint a pesti tujákra. A formaterv egyébként egy híres építésztől, Jan Kotěrától származik.

Az öreg tuja menetkapcsolójával és oldaltáblájával fejezném be az oldalt. Érdekes, bár kicsit talán túlzsúfolt múzeum ez, ráadásul nem csak ennyi járművet őriztek meg, hiszen a látogatható csarnok mellett állt még egy, ahová nem lehetett bemenni. Onnan is öreg villamosok kukucskáltak kifelé - egyszer szívesen benéznék oda!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez