Városi és nemvárosi közlekedés
A múzeumok éjszakájának napja Pozsonyban
2022. május 14.
Mivel 2020-2021 kimaradt szlovák vonatozásilag, már nagyon el akartam legalább Pozsonyig jutni. Erre jó alkalomnak tűnt a Múzeumok Éjszakájának napja. A fő programok ugyan - logikusan - este kezdődtek, de a vasúti múzeum már napközben is megjáratott pár öreg járművet. Nosza, Jazzcoollal felpattantunk az egyik Metropolitanra, és már ott is voltunk a szlovák főváros főpályaudvarán!
Régi ismerősök: egy Gorilla és egy felsővezeték-vizsgáló motorkocsi, a mi Bzmotjaink rokona. Utóbbi szerintem remek vasútmániás kirándulójármű lenne: útközben a kupolából lehetne a világot nézni, ha meg elfárad az ember, le lehet menni a normál utastérbe pihenni egy jót. De persze nem ezen gépek miatt jöttünk!
Alapvetően gőzösözni akartunk, a vasúti múzeumba ugyanis különvonat indult, élén az 555.3008-as pályaszámú óriással. Mondjuk pont nappal szemből jött, de mit lehet tenni? Az 555.3-as sorozat az 555.0-s sorozat átépítése volt, ez utóbbit mi Br 52-esként vagy 520-asként ismerjük. A német "hadimozdonyok" elvileg gyors elhasználódásra épültek, ahogy az a példány is '43-ban, '64-ben mégis még elég jó állapotban volt ahhoz, hogy pakura tüzelésűre alakítsák át. Ebben a formában egészen '72-ig dolgozott. A 2010-es években történt felújítás során olajtüzelésre építették át, de a nevét megtartotta.
Én kicsit korábban szerettem volna jönni, hogy már Ligetfalun felszállhassunk, mert attól tartottam, hogy mire ideér, már túl sokan lesznek rajta. Végül később jöttünk, és igazam is lett: itt már szó szerint lefolytak a vonatról az emberek. Ahogy látható, még a kocsik nyitott peronjai is tele voltak. Szerintem itthon el se indulhatna egy ennyire tele levő vonat...
Szerencsére az utasok nagy része leszállt szelfizni :) eközben mi fel tudtunk szállni. A fapados kocsi is hangulatos volt, de még klasszabb volt kimenni a peronra! A mozdony ugyan fordított állásban volt, de pont ettől volt érdekes: még sose láttam dolgozó gőzmozdonyt ebből a szögből! A múzeumba megérkezés után a "konyhára" (így becézik a gőzösök vezetőfülkéjét) is felkéredzkedtem, lásd középen és jobbra. A személyzet nagyon kedves volt: megmutattak mindent, és elmondták, hogy a kazán szénrakodó ajtaja tulajdonképpen csak dísz, mert ugye az olajat nem kell lapátolni, annak az áramlását két csappal szabályozzák. Valahogy egyszerűbb is volt a fülke, kevesebb kezelőszerv és műszer volt, mint más gőzösökön.
A vonat nagy része ilyen Ci4 kocsikból állt; ez itt éppen 1921-ben épült. A 8 méteres tengelytávú, harmadosztályú kocsi nagyon elterjedt volt Csehszlovákiában, ezernél is több épült belőle.
Volt egy korszerűbb, négytengelyes kocsi is a szerelvényben: ez a Ca4-es 1931-ben épült a Ringhoffernél.
A kamerámat még tavaly elhagytam/ellopták, úgyhogy csak mobillal próbálhattam megörökíteni az utazást és a mozdonyt. Sajnos a teló pár másodpercenként újrafókuszált, de szerintem így is átjön a mozdonyközeliség izgalma. Egyébként ha ez egy hagyományos, széntüzelésű gőzös lett volna, nem lett volna ilyen vidám ott állni, mert teljesen beterített volna bennünket a pernye.
Mivel ez most nem a gőzösök találkozója volt, viszonylag kevés mozdonyt lehetett látni - az ott levők viszont ismerősek voltak! A balra látható 331.037 például egy MÁV 375-ös 1949-ből. Bár 375-ösből jó sokat használtak Csehszlovákiában, ezt speciel '88-ban szerezték múzeumi célokra. Jobbra egy szintén MÁV eredetű gép: eredetileg
MÁV 5495-nek, majd 377,313-nak hívták, és 1896-ban épült. Ráadásul ő működik is!
Ez a Laminátka és a kései festésű 850-ös motorkocsi csak úgy ott állt. Előbbit megkopogtattam, hogy tényleg műanyagból van-e :) Persze tudtam, hogy igen (akárcsak a Bardotka eleje-vége), de valahogy mindig elfelejtettem megkopogtatni, pedig ezer éve meg akartam.
Apróbb masinák: bala egy daru, jobbra egy teher-motorkocsi. Hajtást ugyan nem láttam utóbbin, de a táblája szerint önjáró (volt?).
Ezek a minimasinák mindig tetszettek, ők a mi Mazsoláink helyi megfelelői: az elülső egy T 211-es, a második T 212-es.
A múzeumozás végén egy nagy és egy pici: balra egy Pomeranč, a csehszlovák vasút legendás, de igazából a helyét nem megtaláló nagydízele, jobbra pedig egy akkumulátoros tili-toli. Utóbbi nem a múzeumhoz tartozik, hanem a szintén itt működő kocsiműhelyhez.
A "bányász fejlámpás" motorkocsi
2019-ben kora hajnalban keltem, hogy tudjak utazni az egyik legjellegzetesebb csehszlovák cuccal, amivel gyerekkoromban találkoztam: az általam csak Bányászlámpásnak nevezett M 286-os - később 850-es - sorozatú motorkocsival - és megérte! Ez most itt egy másik példány, régebbi belsővel, de kicsit kopottabb külsővel. Az első dolgom az volt, hogy berobogjak a vezetőfülkébe, hogy megnézzem, hogy néz ki belülről a jellegzetes kinyitható homlok-átjáróajtó. Hát, sehogy, mert nem-bonthatóan le volt zárva :(
A túloldalon még komolyabban körbe volt építve az ajtó.
Mindegy, ha már ott voltam, megnéztem a 12-hengeres ČKD dízelmotort, lásd balra. Jobbra a jó állapotú utasteret láthatjuk.
A motorhoz volt csatolva ez a "rövid" Balm mellékkocsi 1962-ből. Ezt a típust alapvetően az M 240-es motorkocsikhoz gyártották, de sima személykocsiként is használhatók voltak.
A szerelvény hamarosan elindult a főpályaudvarra, és mi persze felszálltunk. Sajnos maga az út elég csalódást keltő volt, mert sokat álltunk, és ha épp nem, akkor is maximum hússzal csorogtunk. Valami gond lehetett a szervezéssel, mert értelemszerűen a menetrendet se tudtuk tartani. Kárpótlásként megérkezés után szorgosan lefotóztam, ahogy ...
... a motorka körbejárta a pótot, majd visszaindult a múzeumba.
Itt is megpróbáltam a mobillal videózni. Imádom mozgásban látni ezt az öreg szekeret!
Közben jött ez a fehér Vectron is, meg a jobbra látható Búváros vonat. Utóbbiak korábban nem voltak jellemzők itt, de most a privigyei REX-ek valamiért végig így, dízelvontatással jönnek a fővárosig.
Mivel volt még időnk, benéztünk a Közlekedési Múzeumba is. Igazából nem láttam egetverő újdonságot, de ha már ott volt, megnéztem a 210-es - korábban S 458.0 - sorozatú tolatómozdonyt.
Egy kis turistáskodás után épp elindultunk volna a pályaudvar felé, amikor elment mellettünk ez a Tatra K2-es. Sejtettem, hogy a Múzeumok Éjszakáján lesz valami régi villamos, de nem találtam meg a menetrendjét. Így viszont véletlenül elkaptuk, kicsit mentünk is vele.
Ezután viszont tényleg el kellett indulnunk a vonathoz. Balra a pályaudvar előtti/alatti végállomás látható két Škodával, jobbra pedig egy kellemes meglepetés:
... egy retró festésű 362-es mozdony. A szögletes kétáramnemű régiség érdekes kontrasztot alkotott a szinte még bejáratós szlovák Vectronnal, lásd jobbra. Egyébként bennünket is egy ilyen Vectron hozott Budapestig - én nem is tudtam, hogy ezek bejárnak. Persze az is igaz, hogy az elmúlt két évben nem nagyon figyeltem a vasutat :)
És ennyi volt, remélem, tetszett!