Városi és nemvárosi közlekedés
Egy kis pozsonyi csavargás 2019 júniusában
Ez alkalommal elvileg gőzösöket és dízeleket nézni mentem a szlovák fővárosba, mégse tudtam kihagyni a villamosozást. Pontosabban még a vasúti múzeumban kezdődő program előtt akartam menni egyet egy motorkocsis különvonattal, ami miatt jó korán Pozsonyba értem. Mivel volt úgy másfél órám a különvonatig (amit a következő pesti vonattal már nem értem volna el), kicsit csatangoltam a belvárosban.
Baloldalt a csatangolás kezdete a főpályaudvar előtti-alatti végállomáson. Ahogy látható, nem jártak túlságosan gyakran a villamosok. Jobbra: Škoda 30T Blumentál megállóban, mely az egykori Virágvölgy városrész nevét őrzi. Egy elég összetett elágazás-összeágazás-hurok rendszer található itt, plusz a forgalom is nagyobb, mint fent a pályaudvarnál, tehát elég jó fotóhely.
Fátyolfelhős idő volt fakó színekkel, de azért fotózgattam, ami épp jött, például ezt a Tatra T3S szerelvényt, melyet két '75-ös T3CS-ből alakítottak ki 1999-ben a Pars Novánál. Ebből a típusból csak ez a két kocsi létezik, tehát tulajdonképpen ritkaságot látunk.
Balra még egy T3-as szerelvény, ezúttal 1987-es T3SUCS-k T3P-vé korszerűsítve - ahogy látható, a T3S-sel ellentétben itt nem nyúltak a kocsik kinézetéhez. Jobbra: a 31-es pályaszámú légfékes kéttengelyest már előző évben szétfényképeztem, úgyhogy most csak jelzésértékkel mutatom meg, hogy ő is járta a várost aznap. Persze ez kamu, igazából őt várva horgonyoztam le pont ebben a megállóban :)
Miután megvolt a kéttengelyes, lecsorogtam a Šafárikovo námestiere, egy másik nosztalgiakocsit elcsípni. A Tatra T3 a T2-es könnyített, egyszerűbben gyártható verziója volt, az amerikai PCC technológia és a keleti blokk lehetőségeinek viszonylag optimális keveréke. Azért "viszonylag", mert a jármű erősen feszegette az akkori kereteket: 2,5 méteres szélességével meglehetősen nagy volt, áramfelvétele pedig meghaladta a korábban elterjedt villamosokét. Ennek ellenére Csehszlovákia után a keleti blokk számos országában megjelentek a T3-asok, méteres, normál és széles nyomtávon - a képen látható pozsonyi kocsi értelemszerűen előbbin fut. Persze, ahogy említettem, a T3-as batár nagy volt, ezért fejlesztették ki a kevésbé jól eleresztett keletnémet városok számára a 2,2 méter széles T4-es típust, melyből aztán a Szovjetunióba, Jugoszláviába és Romániába is jutott. Az 1964-ben gyártott, majd a következő év elején üzembe helyezett 275-ös pályaszámú négytengelyest 2014/15-ben gyártáskori állapotára állították helyre. Szép volt! A félig nyitott, átlátható hátoldalú vezetőfülke (lásd jobbra) miatt a kocsi sokkal barátságosabb hangulatú, mint zárt fülkés testvérei.
A tojáshéj jellegű műanyag ülések nem túl kényelmesek, de egy-egy nem túl hosszú városi utazásra megfelelnek. Az őket tartó fém alkalmatosságok nem véletlenül olyan vastagok: igény esetén azokon át áramlik be a fűtés hője az utastérbe. És ezek a színek! Jobbra az ülőkalauz helyét láthatjuk. A nosztalgiakocsik utazásom célpontjához, a vasúti múzeumhoz mentek (pontosabban majdnem addig, egy kicsit buszozni is kellett), és ingyenesen lehetett rajtuk utazni - legalábbis tőlem senki nem kért semmit, még a napijegyet se. Ehhez képest nem voltak tele, jobbára csak az amúgy is arra járó utasok szálltak fel rájuk.
Balra: a műszerfal is úgy nézett ki, mintha a jármű most gördült volna ki a gyárból. Ahogy látható, ezt a kocsit pedálokkal kell vezetni - a járművezető a kezét kapaszkodásra használhatja, ha éppen nem kell semmit megnyomnia vagy tekernie a műszerfalon. Jobbra: valami technikai problémája volt a járműnek, az elindulás néha nehézkesen ment, Komisárky végállomáson félre is álltak megnézni.
Bádogtábla a szélvédő fölött, iránytábla csak úgy az üveg mögé dobva - ezen a típuson nincsen túlbonyolítva az utastájékoztatás! Természetesen utazni is akartam vele, ami végül visszafogottabb élménynek bizonyult, mint reméltem: sehol se húzatták ki úgy igazán, pedig tudnak ezek a kocsik rendesen menni!
A T3-mal utazás igazából délután történt, csak előrehoztam a képeket, hogy egy blokkban legyenek, úgyhogy menjünk még vissza kicsit a Šafárikovo námestiere, ahol egy katonai karavánban (ha jól emlékszem, aznap volt az új államfő beiktatása, melyhez parádé is társult) jött ez a két szép "kocka" Karosa. Érdekes a fényszórójuk: az egyiké szögletes volt, a másiké kerek - ahogy azt Škoda személygépkocsikon is variálták, lásd itt és itt.
A vasúti múzeumozás után megint visszamentem a belvárosba, ekkor már a nap is erősebben sütött. Első körben megint Virágyvölgynél kötöttem ki (lásd balra), ahol egy jelenlegi flottaszínt viselő T3P szerelvény jött. Jobbra az Obchodná (egykor Széplak) utcában járunk, ahol egy 1975-ös gyártású K2S gurult a lencse elé. Pontosabban '75-ben még csak K2-es volt, 2003-ban modernizálták K2S-sé új homlok- és hátfallal, modernizált belső térrel és szaggatós hajtásrendszerrel.
Ez itt pedig két Škoda 29T a Kapucínskában (amit régen Kapucínus utcának hívtak). A korábban látott 30T-hez képest ez a típus egyirányú, és csak az egyik oldalán vannak ajtajai. Mivel Pozsonyban évtizedek óta egyirányú villamosok közlekednek hurokvégállomások használatával, ez a kivitel szokványosnak számít; a kétirányú verzióra a Duna túlpartjára átkelő viszonylatokon van szükség, azok ugyanis fejvégállomásban végződnek.
Balra... na, ez egy érdekes jószág! Bár ránézésre nem tudnám megkülönböztetni az előbb látott, K2-esből épített K2S-től, ez a jármű szinte új: a kétezres évek végén ugyanis a rossz állapotú K2-esek helyett építettettek kilenc K2S-t újonnan a Pars Novánál, ez pedig az egyik ilyen kocsi! Konkrétan 2008 második felében gyártották és 2009-ben helyezték üzembe, azaz újabb, mint a Combinóink! Jobbra egy 1997-es T6A5 szerelvényt láthatunk. Ezek szintén fiatalabb járművek, mint ránézésre gondolnánk: a mi hasonló kinézetű T5C5-jeink 1978 és 1984 közt épültek!
Mielőtt megnézünk egy újabb régiséget, itt egy videó a normál forgalomról. Meg a kéttengelyesről :)
Ahhoz képest, hogy villamosbarát haverjaim körében sokáig híres voltam Tatra-utálatomról, most megint egy Tatra következik! Persze mindig is relatív volt ez az utálat, hiszen óvodás korom egyik fontos élménye volt, amikor Budapesten megjelentek az "Újtátrák", ráadásul a csuklós verziók mindig is tetszettek: úgy a szögletes KT4-es, mint a gömbölyű K2-es. Utóbbiból eddig viszont csak sima oldalút láttam, ezért amikor megtudtam, hogy egy K2-es nosztalgiakocsi is járni fogja a várost ezen a napon, tudtam, hogy meg kell várnom valami napsütéses helyen. Alig fél napszúrásnyi idő telt el (borzasztó meleg volt!), mire felbukkant ez az 1971-es gyártású szépség. És valóban, az oldalát nem sima lemezek borították, hanem bordázottak, régimódi kinézetet adva neki!
Az utastere nem különbözött egy átlagos K2-esétől. A csuklóalagút (jobbra) nem túl kifinomult szerkezet, de használható; még a KT8-asoknál is ez a gumihurkás dizájn dívott a csehszlovákoknál. Persze igazából az egész jármű az egyszerűségre ment rá; a keleti blokkban ez volt a strapabíróság fő feltétele, hiszen az üzemeltetés nem volt éppen svájci színvonalú.
Mivel a kocsi másfél óránként ment egy kört, kevés lehetőség nyílt a kívülről elkapására, annál többet videóztam belül! Ami a képeken nem látszik, az az, hogy a járművön ment a fűtés, emiatt kibírhatalan volt a forróság rajta. Pontosabban nem is a fűtés ment, mert a meleget a menet- és fékellenállások biztosítják, azok meg mindig forrósodnak; a gond az volt, hogy elromlott a szerkezet, ami ezt a meleget vagy az utastérbe, vagy kifelé tereli annak megfelelően, hogy kell-e fűtés vagy sem. És naná, hogy nem kifelé terelő állásban ragadt be :) Maradandó élmény volt!