Városi és nemvárosi közlekedés
Pozsony, Városi Napok 2019
2018 nagy teljesítménye az volt a részemről, hogy több egymást követő év után végre nem felejtettem el időben megnézni, mikor rendezik meg a "Város Napjait" a szlovák fővárosban. Persze engem nem az ilyenkor látogatható gyűjtemények és múzeumok érdekeltek, hanem a nosztalgia villamosok és buszok, melyek ilyenkor a városban keringenek. Akkor sikerült időben bevésni a naptárba azt a hétvégét, Jazzcool képében pedig útitársam is lett. Megérte kimenni, mert végre utaztam Karosa ŠM11 busszal, Tatra T2-essel és Škoda 9Tr trolival. Kimaradt viszont a Škoda 706 RTO busz, úgyhogy a rákövetkező évben vissza kellett jönnöm :)
Pozsonyi látogatásaim általában úgy kezdődnek, hogy levillamosozom a főpályaudvartól a Nemzeti Színházig, átszállás közben pedig lefotózom, ami éppen jön. Itt például egy Tatra K2S (balra), és egy Škoda 30T "ForCity Plus" (jobbra) gurult az objektív elé. A képek ugyanabban a csomópontban (elágazásban) készültek, de mivel a megállók nem kimondottan a kereszteződésben vannak, baloldalt a Námestie SNP nevű megállóba érkezik a Tatra, jobbra pedig a Kamenné námestie megállót hagyja el a Škoda. Az országban itt-ott felbukkanó "SNP" nevű helyek egyébként a szlovák nemzeti felkelés emlékét őrzik, a "Slovenské národné povstanie" rövidítéseként - az innen körülbelül 800 méterre levő Új hídnak is ez a hivatalos neve.
Balra ismét egy K2S-t láthatunk, jobbra pedig még egyet. A teli piros az aktuális flottafestés, de sok a járműszekrényt borító reklám, illetve a régebbi fényezésű villamos is. A jobbra látható tuja például a régebbi alapszínek tetején viseli a hirdetést.
És még mindig ugyanott vagyunk; várunk arra, hogy jöjjön valami érdekes. Ahogy jobbra látható, jött is, csak épp nem a megfelelő helyen voltunk :)
Moccanjunk egy kicsit! Baloldalt egy Škoda 29T a Jesenskéhóban: vegyük észre, hogy az imént látott 30T-vel ellentétben ennek csak egyik oldalán vannak ajtók, és csak az egyik végén van vezetőfülke! Jobbra egy telipiros festésen hirdetést viselő K2S a Hurbanovo námestien.
2017-ben szomorkodtam egy sort, hogy nem sikerült utaznom ennek az ikonikus kinézetű busznak az elővárosi változatával (706 RTO CAR); most azonban pótoltam az élményt, igaz, a városi verzióval (706 RTO MTZ).
A Škoda 706 RTO-t 1958-tól építették a LIAZ által gyártott Škoda 706 RT teherautók alapjára a Karosánál. Elődje, a 706 RO is hasonlóan született a 706 R teherautó alapjain, csak azt eleinte még az Aviánál rakták össze. Ahogy a gyárnevek felsorolásából látszik, a szocialista Csehszlovákiában mindent összezavart az államosítás és a tervgazdálkodáshoz kapcsolódó átszervezések sokasága. A trambusz jellegű (a vezetőfülke a motor felett, az első tengely előtt helyezkedik el, a karosszéria zárt egységet alkot, nincs kilógó "csőr") kasztnit kívül-belül gömbölyített formák jellemzik. Ettől mai szemmel nézve aranyossá válik a járgány, bár a belső tere meglehetősen szűk, és kapaszkodóból sincs elég.
Nincs zárt vezetőfülke, így a hathengeres dízelmotor egy légtérben zörög az utasokkal - ott figyel a kép közepén, fémlemezzel és műbőrrel takarva! Érdekes, hogy a kortárs Ikarus 620-ason fallal leválasztották a sofört a "rakománytól", itt viszont oda lehet ülni a motor mellé! A műszerfal leglátványosabb eleme az a nagy mutatós óra ott középen, az előtérben látható piros doboz pedig vélhetően a menetdíj/jegy begyűjtésére szolgált. Sajnos nem láttam, utóbbit hogyan kellett volna használni, mert a Városi Napokon ingyen lehet utazni az oldtimereken.
Ez a konkrét RTO 1968-as gyártású volt, és a Szlovák Nemzeti Színház régi épülete és Vaskutacska (®elezná studnička) közt ingázott. Az utascsere mérsékelt volt: aki egyszer felszállt, általában nem szállt le, csak a kör végén :) A nevezett távolabbi végállomás egyébként azonos azzal, ahova a város első trolibusza járt ki 1909-ben. Sajnos útközben nem lehetett fotózgatni, így csak a végállomásokat tudom megmutatni.
Hátulról még gömbölyűbb a busz - kicsit olyan hatása van, mintha farmotoros járműről lenne szó, pedig láttuk, hogy nem. A 706 RTO gyártását 1972-ben fejezték be, de a lengyel licensz változatot egészen '77-ig építették. Sőt, míg a csehek a csuklós verzióból csak egy protót építettek, addig a Jelcznél sorozatban készítettek ilyen kocsikat, egészen '79-ig!
Régi vágyam teljesült azzal, hogy végre mehettem egy kört ezzel a busszal! Alapvetően az élményre koncentráltam, de persze nem bírtam ki, hogy ne videózzak. A kerekeken guruló hatalmas lekváros bukta hangos volt, ugrált az úthibákon, a kipufogógáz pedig - főleg álló helyzetben - nagyobb mennyiségben áramlott be az utastérbe, mint ami jól esett volna... mégis, nagyon jó volt!
Természetesen a tavaly látott ŠM11-es is jelen volt (lásd balra), egy, az osztrák határnál fekvő volt bunkerhez pedig ez a csuklós Karosa B741-es (lásd jobbra) járt ki.
Az előbb a Škoda buszt az alakja miatt buktához hasonlítottam, és valahogy a most következő tujáról is nevezett péksütemény jut eszembe. A jelek szerint nem vagyok jó hasonlatokban :)
A T2-es a Vagónka Tatra Smíchov útkeresése volt a leendő T3-as felé: szebb formájú és nagyobb kapacitású volt, mint a T1-es, de talán túlzottan is nehézkesre sikerült (a nagyhírű utód üresen majdnem másfél tonnával könnyebb lett, ugyanakkora motorteljesítmény mellett).
Érdekes, hogy amíg a T1-es nem nagyon hasonlított az amerikai PCC kocsikhoz, melyek licensze alapján a Tatrák épültek, a T2-es elég "PCC-sen" nézett ki. A T3-as aztán megint más "arcot" kapott.
Két dolgot sajnálok: az egyik, hogy sehol se húzatták ki a masinát, pedig kíváncsi lettem volna a gyorsulására, illetve hogy hol van a vége. A másik, hogy nem videóztam azt, amikor egy rövid pihenő után felszállt a járművezető: a Tatra addig teljes csendben álldigált, aztán hirtelen beindultak a hűtőventilátorok, azt az érzetet keltve, hogy Harrierként mindjárt a magasba emelkedünk. Ezeknek a villamosoknak a legjellegzetesebb hangja a hűtőventilátoroké, melyekre az akcelerátor (gyorsítómű) miatt nagyobb szükség van, mint mondjuk egy UV-n. A videón nem is nagyon lehet mást hallani...
Tavaly végre sikerült mennem egyet a csehszlovák ipar egyik sikertermékével, a Škoda 9Tr trolival. Idén is láttam, hogy jár, de nem erőltettem a vele való utazást: gondoltam, ha elérjük, akkor megyünk vele, ha nem, nem. Végül elértük, és csak másfél megálló után esett le, hogy valami nem stimmel. Kinézni ugyanúgy nézett ki ez a jármű, mint a tavalyi, de gyorsításkor nem hallottam a tavaly megfigyelt szaggató-vinnyogást. Sőt, kicsit jobban odafigyelve hallható volt a vezetőfülke felől a kontaktorok csattogása, ahogy az a ZiU-9-esekről ismerős.
Ott helyben utánaguglizva kiderült, hogy a tavalyi 9Tr egy 9TrHT volt, ez pedig csak egy 9TrH, három évvel korábbról, hagyományosabb villamosberendezéssel. Pontosan nem tudom, hogy milyen ennek a kocsinak a vezérlése (szervós vagy valami egyszerűbb), de a kontaktorok (egységkapcsolók) jól hallhatóan csattogtak fel- és lekapcsoláskor.
Azért a hetvenes évek végén az Ikarus szebb utastereket és műszerfalakat tudott csinálni, mint ezek, nem? A kilométeróra magyar gyártmány, a kormánykerék pedig nem ugrik be, honnan, de szintén ismerős.
Akárcsak tavaly, most is mindig rossz fényviszonyok közt álltunk meg, csak a Kollárovo námestien sütött tökéletesen a nap. Tavaly fotóztam ott, most videóztam.
Bónuszként itt van egy hátsó ajtó, és a bekezdés első képének párja: akárcsak tavaly a záróképnél, most se tudtam eldönteni, melyik fotó tetszik jobban a kettő majdnem egyforma közül. Mivel (leegyszerűsítve) ingyen van, itt van a második is, hátha valakinek ez jobban bejön :)