Városi és nemvárosi közlekedés
Gumi- és vaskerekű KGST klasszikusok Pozsonyban
Városi Napok, 2018 áprilisa
Mint azt annak idején megírtam, Pozsonyt meglehetősen későn, 2014-ben fedeztem fel magamnak; addig mindig átutaztam rajta, alaposabban csak a repterét láttam egy repülőnap alkalmával. 2016-ban aztán ráéreztem, milyen jó kis hely ez, 2017-ben pedig vagy tucatszor felbukkantam a környékén. Amiről e két év alatt mindig lemaradtam, az a "Városi Napok" (Bratislavské mestské dni) nevű kulturális rendezvénysorozat volt, melynek ideje alatt a város közlekedési vállalata, a Dopravný podnik Bratislava öreg járműveket közlekedtetett ingyenes különjáratként. Amennyire tudom, Bécshez vagy a jelenlegi Budapesthez képest Pozsonyban viszonylag ritkán járatják a nosztalgiákat (pedig van belőlük néhány), úgyhogy ez a bő hétvége remek alkalomnak ígérkezett rögtön több vén jármű elcsípésére. A gond az volt, hogy mindig utólag értesültem a rendezvényről, amikor valaki feltöltött róla képeket a Facebookra... A 2018-es Városi Napokat nagyon el akartam kapni: már hónapokkal korábban a netet kutattam az időpont után, és végre sikerrel jártam!
Mielőtt megmutatom a régiségeket, lássunk néhány aktuális járművet! A látszat ellenére a bal oldali T3-as Tatra nem túl öreg: 1987-ben gyártották T3SUCS-ként, és 2004-ben korszerűsítették T3P jelzéssel. Gondolom, a hozzá csatolt másik kocsi se lehet sokkal régebbi. Jobbra a város legújabb beszerzéseinek egyike, egy Škoda 30T ForCity Plus. A képek a Námestie SNP környékén készültek.
Eredeti kivitelű csuklós Tatra már nem közlekedik Pozsonyban, de az egységes állapotra hozott kocsik különböző korúak: a bal oldali K2S például K2YU-ként kezdte pályafutását '83-ban, és 2009-ben modernizálták, míg a jobb oldali 1975-ben sima K2-esként épült, és 2006-ban változott K2S-sé.
Ahogy látható, ezen kocsik nagy része reklámfestést visel. Jobbra egy K2S belső terét láthatjuk.
Az SND, azaz a Slovenské národné divadlo (Szlovák Nemzeti Színház) oldalában levő megálló a különjáratok tipikus indulási helye, mert az utcában (Jesenského) futó síneket nyugat-keleti irányban nem használják normál járatok, csak kelet-nyugatiban - ez azt jelenti, hogy az egyik vágányon akármennyi ideig lehet várakozni, nem tartják fel a forgalmat. Most is innen indultak a régi villamosok és buszok, például ez a nagy piros batár, a pozsonyi villamosvasút (BME®) 31-es pályaszámú kéttengelyese. Ez a kocsi egy 1938 és '56 közt a közlekedési vállalat saját műhelyében épített sorozat részét képzi, konkrétan az első volt közülük. A nem túl elegáns homlokfal mellett ami még azonnal feltűnt, az az, hogy milyen magas építésű: érdemes megnézni, hogy fölétornyosul a mögé kapcsolt pótkocsinak!
A légfék nélküli, de még közvetlen kapcsolású jármű a budapesti ezerötszázasok kortársa, de valahogy jóval idősebbnek tűnik azoknál. Konkrétan inkább az előző századforduló jutott róla eszembe, mint a harmincas évek (a kocsiszekrény is még favázas).
A motorkocsi által vontatott pótot - régebbi, SGP gyártású pótkocsik mintájára - szintén a közlekedési vállalat építette, 1954-ben.
A jókora motorkocsi nincsen túlmotorizálva: a 14 tonnát, plusz a pótkocsit, plusz az utasokat két 40 kilowattos motor mozgatja, ennek köszönhetően lomhán gyorsul, a sokunk szívének kedves marokcsapágyas bőgés által kísérve. Körülbelül így kell egy nosztalgia villamosnak szólnia! :)
És most következzék egy gumikerekű, amit mindenképp el akartam csípni: a Karosa ŠM11. Az Š sorozatot 1964 és '81 közt gyártották, ez a városi ("M" mint mestský) példány '79-ben állt forgalomba. Kocka-Karosával annak idején utaztam Csehszlovákiában, de ez a régebbi, gömbölyű verzió nem jött össze, pedig mindig is tetszett jellegzetes kinézete miatt. Egyébként itthon is közlekedtek ilyenek, lásd Bajsz Gábor remek írását a témában.
A műszerfala tipikus csehszlovák dizájn a sok hajlított-gömbölyített műanyag formával - persze találni rajta ismerős elemeket, például a kilométerórát és a Praga váltó B R I II A N gombjait. Jobbra: a busz ajtaja külön tetszett: nem ráncajtó, mint a régi Ikarusokon, hanem négy külön szelet, melyek bolygó jelleggel simulnak össze egyetlen zárt felületté. Nem tudom, van-e a megoldásnak előnye a ráncajtóhoz képest, de jópofán néz ki!
A jókora üvegfelületekkel határolt utastér gyorsan felmelegedett, ehhez képest viszont csak néhány nyitható ablak állt a rendelkezésünkre a levegő beengedésére. El se akarom képzelni, milyen idő lehet benne kánikulában! Jobbra: a fal mellett ülni nem kimondottan kényelmes, a befelé gömbölyödő fal mellett alig van hely a lábaknak.
Még egy pillantás az utastérre, illetve a homlokfallal megegyező hátfalra.
Új(abb) és régi egymás mellett, kétszer. Jobbra rögtön következő főszereplőnket láthatjuk.
Ez az áramvonalasan bukta alakú síndöcögény egy Tatra T2-es. Bár a budapesti Tatrák a hetvenes-nyolcvanas évek szögletes formavilágát tükrözik, a ČKD Tatra alapvetően ehhez hasonló gömbölyded járművekkel vált a világ legtöbb villamosát legyártó cégévé.
A T2-es a Tatra család második tagja volt, 1955-től gyártották; nehezebb építésű volt elődjénél, a T1-esnél, és már 2500 milliméter széles, ami a Tatrák standard szélességévé vált (persze külön kérésre szállítottak keskenyebbeket is). Bár gyártását 1962-ben befejezték, Liberecben 2018-ig közlekedett két példány (ez a gép konkrétan '59-es). Jobbra: a kalapácslakkal festett műszerfal elég spártai látvány.
Szintén nem volt luxuskivitelű az utastér, de a célnak megfelelt.
Bevallom, nem vagyok a Tatra villamosok rajongója, de a gondterhelt homlokkal ellátott T2-esek régóta tetszettek. Már évek óta utazni akartam egy ilyennel, de sose jött össze. Egyszer ugyan sikerült fényvillamosként elkapni, de felszállni nem tudtam rá - most végre pótoltam ezt!
A nap negyedik sztárja egy troli volt. A Škoda 8Tr utódjaként létrehozott 9Tr története - bár csak a hatvanas évek első felében kezdték szállítani - '58-ban kezdődött, és ez látszik is a kinézetén. Az 1982-ig tartó gyártás során persze fejlesztettek rajta a derék csehszlovák mérnökök, ez a konkrét jármű (9TrHT altípus 1981-ből) például szaggatós hajtásrendszerű. Fura kettősség: az ember azt várná, hogy elöl kontaktorok csattognak benne, mint a pesti ZiU-9-esekben, ehhez képest gyorsításkor vonyít az elektronika, mint a jóval modernebb gépeknél. Az is igaz, hogy ezt a szaggatóvonyítást alig lehet hallani a hátsó híd búgásától :)
Eredetileg csak a műszerfalról akartam képet csinálni, de a járművet kísérő úriember betessékelt a vezetőülésbe :) Ahogy elnézem, a kormány és a kilométeróra magyar gyártmány, és úgy látom, kuplung is van, lásd jobbra ;) Igazából persze valószínűleg a menet-, a villamosfék- és a légfékpedált láthatjuk, ha jól gondolom. Aki ismeri a típust, kijavíthat!
Lassan indulnunk kellett haza, úgyhogy a Kollárovo námestienél leszálltunk. Mivel itt végre jól sütötte a nap a gépet, rohangálással egybekötött fotózgatás következett - mivel nem tudtam eldönteni, a fenti kettő közül melyik kép tetszik jobban, mindkettőt ideteszem.
Ugyan ezúttal nem videóztam sokat, szerintem mindenki meglepődne, ha egy ilyen oldal nem egy kétperces filmecskével végződne :) Bónuszként pár másodpercre a T2-es és egy Škoda 706 RTO is felbukkan a videóban!