Az utóbbi években mindig úgy jött ki, hogy márciusig nem hogy az országból, de még Budapestről se tettem ki a lábam. Idén ezen változtatni akartam, úgyhogy Jazzcoollal január elején kiugrottunk Pozsonyba néhány órára, elviekben az ottani fényvillamost megnézni, a gyakorlatban viszont úgy általában valahol máshol lenni.

Ha már ott voltunk, beutaztuk az utolsó villamosvonalukat, amin még nem jártam (ez furcsának tűnhet ahhoz képest, hogy hányszor jártam itt, de valamiért mindig leragadok a belváros környékén), viszont fotózni nem volt kedvem, úgyhogy az aznapi első pozsonyi tömegközlekedéses képem ez lett, a Hviezdoslavovo námestiere bekanyarodó fényvillamosról. Ez a vonalszakasz azért érdekes, mert csak az egyik irányba használja menetrend szerinti villamos (tőlünk távolodva), míg a másik vágányon kényelmesen várakozhatnak indulásukra a külön- és nosztalgiajáratok. Amikor tehát azt olvassuk valahol, hogy Jesenského megállóból indul a fényvillamos, akkor ezt a vágányt értik alatta (maga a megálló bal kéz felé van valamivel).

A pozsonyi karácsonyi tuja a jelek szerint nem olyan állandó dolog, mint nálunk az, hogy a Fény-UV mindig jár, függetlenül attól, hogy hány másik fényjármű van, mert láttam itt már T2-est és T6A5-öst is így feldíszítve. Most egy 1983-as gyártású K2-es lett kijelölve, ami K2YU-ként kezdte életét, majd 2001-es felújítása óta a K2G típusjelzést viseli. De persze kit érdekelnek a típusjelzések, a lényeg, hanem hogy kívül-belül karácsonyfának volt öltöztetve.

Turisztikai szempontból remek helyen van ez a megálló: az óváros szélén, a régi nemzeti színház mellett, nehéz eltéveszteni. Fotózni már nem ennyire egyszerű, mert mindig van pár ember, aki nem bír nem az első ajtótól egy méterre leállni beszélgetni :)

A karácsonyi járat szerintem indokolatlanul rövid útvonalon közlekedett, és elég kevés helyen lehetett zavartalanul fotózni, úgyhogy Kapucínska megállónál, az óváros átellenes oldalán kötöttünk ki. Ha jó kondiban van az ember, meg lehet csinálni, hogy készítünk egy képet odalent indulás előtt, felrohanunk ide, kattintunk egyet, ahogy jön, majd visszarohanunk, és elkapjuk visszaérkezéskor.

De persze ki a fene akar rohangászni, ha ilyeneket lehet látni útközben: karácsonyi vásár a Fő téren, háttérben az Óvárosháza (Stará radnica) épületével, és a felhők mögé bújó Holddal.

Emellett a látvány mellett se tudtam kattintás nélkül elmenni. Furcsán üres volt ez az utca, pedig csak egy átjáróháznyira (kb. 50 méterre) voltunk az óváros legforgalmasabb részétől! Jobbra a klarissza templom látható, a háztetők fölött a távolban pedig a vár. Soha nem fogom megérteni, hogy a mai tömegturizmus miért csak konkrét utcákra és helyekre korlátozódik, miért nem csavarognak az emberek, miért nem kanyarodnak be egyik vagy másik sarkon! Prágában is volt, hogy este az Óvárosi főtéren nem lehetett megmozdulni a tömegtől, a Károly hídon alig lehetett átmenni a szobrokkal szelfiző turistáktól, ellenben fent a várban alig páran lézengtek, az Arany utcácska meg konkrétan üres volt. Kiment a divatból letérni a fő útvonalakról? Ennyi erővel utazás helyett elég lenne videókat nézegetni a youtube-on...

Hétvégén majdnem elegen vannak az alacsonypadlósok, de csak majdnem, úgyhogy egy-egy öregebb járművet is látni lehet, mint például ez a K2S. Ezt a kocsit eredetileg 1975-ben építették, majd 2004-2005-ben modernizálták Csehországban. A korszerűsítés leglátványosabb jele az új homlok- és hátfal, de persze a belsejéhez is hozzányúltak.

A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
És legyen kép egy alacsonypadlós Škodáról is a Kapucínska környékén, ...

... mielőtt visszatérünk a fényvillamoshoz. Itt éppen nem egy méterre álltak az első ajtótól, hanem háromra, úgyhogy kicsit az ajtós oldalról is lehetett fotózni :)

Miután kigyönyörködtük magunkat, ...

... mentünk is egy kört vele. Ahogy látható, a kocsi utastere modernizálva van, hisz ez nem gyártási állapotban levő nosztalgiajármű. Van olyanjuk is, az belülről is régi.
s
A kedvenc díszítőelemem ez az egérke volt a jegykezelő készülék tetején :)

A másik aznapi kedvencem ez a szundikáló macs volt egy cicakávézóban, ami mellett elsétáltunk. Sajnos bemenni nem volt időnk.

Ezután elkezdtünk videózós helyet keresni. Mivel jobb nem jutott eszembe, felsétáltunk az Új híd járdájára, ahonnan jól meg lehet figyelni Pozsonynak azt a jellegzetességét, hogy mennyire nem szimmetrikus a Dunához képest: az óváros szélén álló várral szemben erdős védőterület van, nem városi szövet. Erre részben magyarázat, hogy a túloldal egészen 1946-ig nem is volt a város része: Ligetfalu/Petržalka néven önálló település volt. Sőt, a második világháború előtt/alatt a Német Birodalomhoz tartozott, nem Csehszlovákiához!

A nem lakott terület (balra) értelemszerűen töksötét ilyenkor, ami éles ellentétben áll az óvárosi oldallal (jobbra). A sötétségen túl pedig Ausztria van, innen alig három kilométerre! Ehhez képest ezen az oldalon még kilométereken át tart a város, sőt, hatalmas lakótelepek kúsznak fel a Kis-Kárpátok völgyeibe.
Most pedig videózunk. A fényvillamos is szerepel benne, de azért nem csak az. És természetesen felirat is van hozzá.
És legyen egy kis vonatozás is!

A kirándulás kapcsán meg kell említeni, hogy a cseh államvasutak Railjet szerelvényével jöttünk-mentünk, egy ideje ilyenek is járnak Prága felé tőlünk.

A Budapestről induló és oda érkező osztrák verzióval ellentétben ezeket a cseh szerelvényeket nem Taurus, hanem Vectron mozdonyok húzzák. És ebben az esetben szó szerint húzzák, mert bár van hozzájuk vezérlőkocsi (lásd a képet), annak nincs megfelelő papírja? felszereltsége? ahhoz, hogy nálunk abból vezessék a vonatot, úgyhogy amelyik irányba megy, ott kell a mozdonynak elöl lenni. Igen szép példája ez az összeurópai átjárhatósági-megfelelőségi-együttműködési eszméknek. Tudom: fontos és bonyolult dolgok ezek, de laikusként csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy lol.

A pozsony nagyállomáson egyre több a digitális kijelző, de már második éve nem tudok kártyával városi tömegközlekedési jegyet venni a kép bal és jobb szélén levő automatákból. Kint a szabadban van egy félreeső kis pénztár, az előtt van egy régimódi kinézetű automata, na, az eddig viszont mindig működött! Akinek egyébként furcsa a képen az indokolatlanul ott álló fal a három ablakkal, az jó úton jár: az ott tulajdonképpen a régi állomásépület homlokzata, amit először kiszélesítettek, majd a nyolcvanas években odaépítettek elé egy üvegházat.

A villamosokon is volt valami kártyás szerkezet, de a kártyaolvasók épp azokban se működtek.

Visszaúton a szerelvény első osztályú utasterét is megörökítettem.

Bármikor elcserélném a hazai gyártású, viszont pocsék IC+ kocsikat ilyenekre!

Idegesítőnek találtam viszont, hogy a kijelzőn végig csak cseh feliratok mentek - nem hogy magyar, de még angol kiírás se volt. Vagy lemaradtam arról, hogy újabban tudnom kellene, mit jelent az, hogy "Loučíme se s cestujícími vystupujícími ve stanici"? A másik érdekesség, hogy a vécék ajataján nincs kilincs kívülről. Van egy gomb a falon, amit ha megnyomsz, akkor bimmbammol egy nagyot, de nem történik semmi. Ezen túl a fal egy részén van egy "push" matrica, na, a falnak az a része az ajtó, amit ha erőből meglöksz, akkor kinyílik. Sok fura dolgot láttam már, de szerintem ez eddig a legbénább megoldás a témában. Mások is ott topogtak előtte tanácstalanul, pittyegtek a gombbal, néha továbbmentek másik vécét keresni, azt gondolván, biztos elromlott, szóval nem csak nekem nem volt logikus.