Városi és nemvárosi közlekedés
Pozsony 2025-ben is megtartotta a "Város Napjai" című rendezvényt, ami kapcsán április utolsó hétvégéjén régi tömegközlekedési járművek járták a szlovák főváros utcáit. Ezeken az oldalakon ha tömegközlekedésről van szó, általában a vaskerekűeknél kötök ki, de most a trolikkal kezdem, mert elsősorban azokkal sikerült utaznunk. A csak-villamososoknak itt van mindjárt egy tartalomjegyzék, hogy egyből továbbklikkelhessenek oda :)
Négy nosztalgiatroli
Nosztalgiavillamosok
"Sima" villamosok: a Škodák átvették a hatalmat
Buszok, vonatok
Megjegyzés: az oldal címében a 10-es szám szerepel, de nem tudom, hogy a valóságban hanyadik alkalom volt, hogy itt jártam. Mindenesetre hatalmasat változott a város az első tömegközlekedés-orientált látogatásom óta!
A program, amit először olvastam a neten, úgy szólt, hogy nyílt nap lesz Hroboňova troligarázsban, de ez valamiért nem így történt. Pedig logikusnak tűnt, hisz egész hétvégén mellette járt a "H" jelzésű nosztalgiavonal. Ennek ellenére a garázs kapui zárva maradtak, ami valószínűleg nem csak engem lepett meg, mert a megállóban egy forgalomirányító mást se csinált, csak azt magyarázta az éppen odaérkező közlekedésbarátoknak, hogy nincs ott semmi látnivaló :)
A Škoda trolibuszos üzletágának talán legnagyobb slágerterméke volt a fentebb látható 9Tr típus, melynek 1958-ban még az anyacégnél készült a prototípusa, de a gyártás már az erre a célra létrehozott Škoda Ostrovnál kezdődött 1961-ben. Nem épp kisszériás típusról van szó: 1981-ig több mint 7000 példány épült belőle. Számomra kicsit furcsa, hogy a nyolcvanas évek elején még ilyen formával épültek járművek, de a KGST nem mindig fektetett túl nagy hangsúlyt a modern formatervezésre (vagy az utasok kényelmére) - a nálunk oly sokáig közlekedő ZiU-9-esek se voltak éppen cutting-edge gépek. A csehek viszont folyamatosan fejlesztettek a típuson, így az elektromechanikus vezérlés helyét egy idő után szaggató vette át. Ez a masina a képen 1981-től 92-ig szolgált, ennek megfelelően kontaktorok csattogása helyett a szaggató sivítása kíséri menet közben.
A 9Tr sikere után megpróbáltak a jellegzetes "arcú" Karosa 11-es típusból trolit építeni, de az eredmény nem volt az igazi, ráadásul ebben az időben a fejlesztéseket is leállították központilag, mondván, hogy a villamos hajtás a múlté, a jövő a dízeleké. Ezt az olajválságok után újra kellett gondolni, így az 1972-ben elkészült prototípus után 1981-ben (!) megindult a fentebbi képen látható 14Tr típus sorozatgyártása. Ez a konkrét gép 1991-től 2020-ig szolgált.
Ahogy az előbb említettem, a hetvenes években leálltak a fejlesztések, így amikor szembenéztek a ténnyel, hogy a szóló trolik kapacitása nem fedi le az igényeket, nem tudtak hirtelen csuklós verzióval előállni. Szó volt arról, hogy az Ikarustól szerzik be a kocsiszekrényeket, de állítólag drágának találták a magyar ajánlatot, úgyhogy más forrás után néztek. A nyertes a szkopjei FAS "11 Oktomvri" volt, mely egy régi Mercedes VÖV busz licenszét módosítva gyártotta le a kasztnikat, amikbe már Ostrovban raktak villamosberendezést. Ez lett a Škoda-Sanos S 200-as típus, amit 1982 és 87 közt gyártottak; a képen látható példány 1984-től 1998-ig dolgozott. Felújítását 2019-ben fejezték be, de akkor még csak álló helyzetben láttam a közlekedési vállalat nyílt napján. A fotó a Kollárovo námestien készült, ahol a nosztalgia villamosok és trolik egymás útját keresztezték, úgyhogy minimális szaladgálással mindet meg lehetett örökíteni.
A Sanosok gyártása közben Ostrovban ezerrel dolgoztak a teljesen saját csuklóson, melynek a protója 1983-ban készült el. Nem tudom, hogy miért, de itt is hatalmas spéttel, 1988-ban indult a sorozatgyártás. Ahogy az ránézésre is sejthető, a 15Tr a 14Tr továbbfejlesztése volt. Érdekes, hogy a csehszlovák ipar mennyire lemaradt a csuklósításban, hisz az első sorozatgyártott csuklós Karosa is a nyolcvanas évektől épült (a prototípusok és kísérleti szériák nem számítanak). Valószínűleg a 280-as Ikarusok elég jól lefedték a dízeles "piacot" a KGST-n belül, emiatt nem érezték szükségét a saját fejlesztésnek.
Néhány fotó a Vár mögötti hegygerincen, a Mudroňova utcában készült, ahol a "H" vonal járt. Véletlenül sikerült a két csuklós nosztalgiakocsi találkozását is elkapni.
A Sanos valahogy egyszerre néz ki réginek és modernnek, nem?
Az típus legzseniálisabb része a csuklóharmonika, mely a mindenfelé használt fekete gumi helyett valami áttetsző anyagból készült, emiatt a "forgó" körüli rész sokkal világosabb - és ezáltal kellemesebb -, mint az Ikarusainkon.
Megint a Kollárovo námestien vagyunk; a busz mögött egy jó kávét készítő vendéglátóipari létesítmény működik. Legalábbis az útitársam szerint, én nem próbáltam.
A 9Tr ugyanott, pontosabban néhányszor tíz méterrel lejjebb. A városnak ez a része folyamatosan lejt a Duna felé.
Mivel a trolik alapvetően nem a szívem csücskei, nem akartam túl sok időt a filmezésükkel tölteni. Igazából csak a Sanos volt újdonság számomra, hisz a 9Tr-rel már utaztam itt korábban, a 14Tr és 15Tr típusokat pedig Szegedről ismerem.
Néhány éve egy nyílt napon ki voltak állítva a pozsonyi közlekedési vállalat nosztalgiavillamosai, és bár több is van belőlük, valamiért mindig ugyanazt a 3-4 járművet szoktam látni.
Az egyikük ez az 1959-ben gyártott Tatra T2-es, amit itt az Obchodná (régi nevén Széplak) utcában látunk.
Szintén szinte mindig felbukkan ez az 1964-ben gyártott T3-as, amit ezen a képen Jesenského megállóban, a régi Nemzeti Színház oldalában látunk.
A T3-as mögé hamarosan befutott a T2-es. A háttérben a Hviezdoslavovo námestie, a város kvázi főtere látható. 1914-ben így nézett ki nagyjából ugyanez a hely.
Ez megint az Obchodná - valahogy úgy esett, hogy szinte csak itt fotóztam villamost, ...
... meg a színház mellett. De vissza a nosztalgiatujákhoz: a harmadik gyakran látható szerelvény a 38-as motorkocsiból és...
... a 135-ös pótkocsiból áll.
Előbbit 1959-ben építették a közlekedési vállalatnál, tehát egykorú a Tatra T2-essel! A pótkocsi 1954-ből származik, egy SGP által tervezett típus helyi utángyártása. Az eredeti SGP pótkocsikat a negyvenes években kezdték beszerezni, és a típus olyan hatással volt a helyi tömegközlekedésre, hogy a 38-as motorkocsi formatervezésekor hozzájuk alkalmazkodtak.
Egy kis modernizmus az STU (Slovenská technická univerzita) előtt.
Bár mindig megígérem magamnak, hogy nem fogom újra és újra levideózni azt, ahogy ugyanaz a villamos ugyanott megy, csak nem bírtam ellenállni :)
"Sima" villamosok: a Škodák átvették a hatalmat
Amikor 2014-ben először jöttem ide villamosozni, a főpályaudvarhoz vezető vonal le volt zárva a pálya rossz állapota miatt, és egyetlen alacsonypadlós villamosuk se volt, mindent a különböző korú (magaspadlós) Tatrák vittek.
Most viszont hétvégén a jelek szerint csak minimális számú régi villamos van kint, a forgalom túlnyomó részét az egyoldalas Škoda 29T-k és a kétoldalas Škoda 30T-k viszik. A helyszín megint az Obchodná, csak az ellenkező irányba nézve, háttérben a várral.
Durván sűrűn jártak, de persze lehet, hogy a városi napok miatt sűrítették be a vonalakat.
Námestie Ľudovíta Štúra, az egykori Koronázási domb tér, ma az 1-es villamos végállomása. Egykor a Pozsony-Országhatárszéli Helyiérdekű Villamos Vasút (POHÉV) szerelvényei fordultak be ezen a sarkon a főtér irányába.
Ugyanennek a térnek a másik oldala. Az itt átvezető szakasz érdekessége, hogy csak a Duna felé menő irányban (itt a képen velünk szembe) használják menetrend szerint, a másik vágányon kényelmesen pihenhetnek a nosztalgiajáratok a színház mellett.
A trolik mellett a belsőégésű frakció is jelen volt, de én igazából csak ezt a jószágot akartam elkapni. Nem tudom, felismeri-e mindenki, felénk ritkán lehetett ilyeneket látni :) A jármű érdekessége, hogy kéziváltós, illetve hogy nincsenek leszállásjelzők az utastérben; valószínűleg minden megállóban ajtót nyitottak.
Míg arra vártunk, hogy az Ikarus elinduljon, elment mellettünk ez a Karosa ŠM 11.
Mondhatnám, hogy egzotikus látvány, de az az igazság, hogy gyerekkoromban a Budaörsi úton rengeteget lehetett látni hasonló Karosákból. Egy részük valószínűleg a helyközi (ŠL 11) változat volt, a többi távolsági (ŠD 11). Csak pár éve tudtam meg, hogy előbbiek valószínűleg volánosak voltak, mert Érd környékén járt belőlük harmincvalahány az ő égiszük alatt. A távolságiak viszont csehszlovák turistabuszok voltak, és szinte mindegyik "Zájezd"-be ment :)
Ahogy visszafordultunk a város felé, meg lehetett nézni a város legjobban fejlődő részét is. Ez régen ipari terület volt, valahol itt működött az Apolló kőolajfinomító is, melyről a 2005-ben átadott Apollo híd a nevét kapta. A rendszerváltás után aztán a rozsdazónát elkezdték beépíteni. Fontos megemlíteni, hogy a képen látható hely NAGYON közel van a belvároshoz: innen légvonalban alig 1200 méter a főtér, és a vár is 2 kilométeren belül van.
Kimondottan büszkék voltunk arra, hogy bár kicsit elhúzódott az Ikarusozás, sikerült időben megérkezni a főpályaudvarra, ... ahol az a kiírás fogadott bennünket, hogy a vonatunk 45 percet késik.
Jobb híján nézelődtünk. A Škoda 109E típus csehszlovák vasútnál szolgáló változatát a 109-es szám miatt "Messerschmitt"-nek szokták becézni a vasútbarátok. A szlovákok két hasonló mozdonyt vettek, nem tudom, ezeket hogy hívják.
Mivel átmenő állomásról van szó, a megérkező, de tovább nem menő/vissza nem forduló szerelvényeket hamar ki kell vontatni az innen kb. egy kilométerre levő depóba, hogy ne foglalják a vágányokat. Ezt néha tolatómozdonyokkal végzik, máskor a vonatok saját mozdonyaival. Érdekes módon a tolatók néha villanymozdonyok,...
... mint a képen látható Vasaló, máskor dízelek - gondolom ami épp kéznél van.
Kicsi több mint három percnyi főpályaudvari élet. Akárcsak a többi videóhoz, ehhez is van magyarázó feliratozás! A vonatunk végül nem késett 45 percet, szóval jó, hogy nem mentünk el mást csinálni, mert elég rosszul jártunk volna :)