Pozsony 2014 áprilisában I.

Éveken át nem volt kedvem Pozsonyba menni, főleg, mert nem vagyok túlságosan nagy rajongója a Tatra villamosoknak - aztán 2014 tavaszán Jazzcool valahogy mégis rábeszélt. És jól tette, kellemes kirándulás volt, még a Tatrák se zavartak :)

Villamosos szempontból egyébként nem jó vonattal érkezni, mert a pályaudvarhoz vezető szakaszon 2011 óta nincs közlekedés. Persze érthető a lezárás, hiszen szörnyű állapotban vannak az amúgy méteres nyomtávú vágányok, másrészt érthetetlen, hisz mégiscsak egy főváros főpályaudvaráról van szó... Amiért mégis jó, hogy nem lehetett rögtön az indóháznál tujára ülni (buszra meg nem akartunk): ahogy az ember lesétál a hegyoldalon levő állomásról a belvárosba, építészetileg, városrendezésileg szép keresztmetszetét láthatja a pozsonyi történelemnek, régi házakkal, birodalmisita hasábokkal, posztmodern furcsaságokkal és legeslegújabbkori felhőkarcolókkal.

Balra: a városnak viszonylag kiterjedt trolihálózata van, de valahogy csak ezt az egy trolis képet csináltam rendes fényviszonyok közt - el is sütöm gyorsan, ne várjatok többet :) Jobbra: klasszikus látvány - T3G szerelvény az Americké námestie-n. Ezek a tuják csak látszólag öregek: a ČKD Tatra még a nyolcvanas években is ontotta magából a hatvanas években kifejlesztett akcelerátoros típust, ez a két kocsi például '89-es - ráadásul '94-ben szaggatóval modernizálták őket. Mindez azt jelenti, hogy bár elavult őskövületekről van szó (elnézést kérek a Tatra-rajongóktól, de ez az igazság), igazából fiatalabb járműveket látunk, mint a technikailag korszerűbb TW6000-esek vagy a kockaTatráink.

Két kép a ©pitálskából (Kórház utca): balra egy T3SUCS '85-ből, ami megmaradt akcelerátorosnak (azért csak az első kocsiról írok, mert a hátsó pályaszámát nem írtam fel, így arról semmit se tudok). Jobbra a kedvenc gömbölyű Tatra típusom, a Jacobs-csuklós K2-es egy korszerűsített példányát, egy K2S-t látunk. Némileg vicces módon az itteni csuklósok régebbiek a négytengelyeseknél, ő például '75-ös gyártású. Persze hogy mennyi eredeti van benne, arról fogalmam sincs, mert a volt Csehszlovákia területén a felújítások, modernizálások gyakran teljes újraépítést jelentettek.

Párszáz méterrel előrébb, a Kamenné námestie-n egy újabb típussal ismerkedhetünk meg: '87-ben ezek a kocsik is T3SUCS-ként kezdték pályafutásukat, de felújításuk óta T3P-ként ismeretesek (legalábbis ha jól jegyzeteltem a szlovák közlekedésbarát oldalakon). Nem tudom, annak van-e jelentése, hogy ezeken a kocsikon a sárgásfehér helyett világosszürke a felső rész (legalábbis én annak látom, de persze színtévesztő vagyok) ...

... mindenesetre baloldalt itt is egy T3SUCS-t látunk (a régi nemzeti színház oldalában), jobbra pedig egy T3P/VarCB3-t a Vigadó előtt (az innen a Duna felé eső teret egykor Koronázási domb térnek hívták, ráadásul onnan indult a bécsi HÉV is). Ha jól gondolom, a "VarCB3" új gyártású kasztnit jelent, a korábban említett poszt-csehszlovák iparági szokásnak megfelelően. Azért valahol őrület, hogy gyakorlatilag a mai napig gyártanak T3-akat, csak mert olcsóbb, mint bármi más, és be van járatva a beszállítói és üzemeltetői lánc - persze nálunk a 200-as Ikarusokkal csinálják ugyanezt. Egyébként azért már meg vannak rendelve az alacsonypadlósok is.

Generációs különbség? Balra egy klasszikus, jobbra egy modernizált Tatra belseje. Azt azért tegyük hozzá, hogy utastájékoztató kijelző és beszédszintetizátoros bemondás mindkettőben volt.

A pozsonyi villamoshálózat egyik fő attrakciója a Vár alatti alagút (Tunel pod hradným vrchom - vagy egyszerűbben csak "tunel"). A kb. 800 méter hosszú műtárgy építését még '43-ban kezdték, de csak a háború után fejezték be. 1983-ig a közúti forgalom használta, azóta csak a villamos. A közelmúltban többször is le kellett zárni: először 2009 májusától 2010 szeptemberéig felújítás, majd 2012 februárjától 2013 májusáig repedések miatt. Klassz világítása van odabent, csak sajnos elszúrtam az arról készült videót :(

És ha már videó: az eddig látott dolgok és még több, mozgásban, hanggal.

A 200-as sorozat már 2008-ban eltűnt Pozsonyból, de 400-asok azért még előfordulnak - egy kis 435-ösözést nem bírtunk nem megejteni.

Újabb tipikus csehszlovákizmus: soksávos gyorsforgalmi út közepén vezetett zártpályás villamosvonal, melynek a megállói alul- vagy felüljárón át közelíthetők meg. Az NSZK-ban a megoldás még látványosabb verzióját Stadtbahnnak hívták, nálunk viszont ekkortájt inkább felszedték a síneket :-/ Konkrétan amúgy a Botanická záhrada megállót látjuk.

Balra: színpompás K2S-találkozó. Jobbra: Karosa B741. Gyerekkoromban csak szóló Karosákat láttam a nyaralások során, ráadásul Prágában is Ikarusok voltak a csuklósok, ezért sokáig azt hittem, nem is csináltak ilyet. Igaz, csak a rendszerváltás után kezdték gyártani, szóval amikor néztem, még tényleg nem volt ilyen :)

Amint azt említettem, a ČKD még a nyolcvanas években is elvolt a T3-asokkal, csak a keletnémeteknek kifejlesztett KT4-esek és T6A2-k, a Szovjetuniónak kifejlesztett T6B5-ök, illetve a csuklós KT8D5-ök képviselték a Budapestnek épített T5C5-ök formavilágát. Csak a rendszerváltás után, amikor hirtelen újat kellett mutatni, találták ki a képen látható T6A5-öt, melynek első példányait pont Pozsonyba szállították '91-ben. Ezek belülről a budapestieknek meglehetősen ismerős látványelemeket mutatnak - persze az egyirányú kivitel miatt nem teljes az otthonosság érzete :)

Folytatás: vissza a belvárosba, majd a főpályaudvarraállomásra

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez