Városi és nemvárosi közlekedés
Annak idején a blogban már szomorkodtam egy sort azon, hogy milyen állapotban találtuk Pécset, amikor az "Európa Kulturális Fővárosa 2010" program keretében oda közlekedő élményvonattal meglátogattuk. Lehet lakkozni, de elég szomorúban. Összességében persze kellemes kirándulás volt, de erről az igénybe vett sínhez kötött közlekedési eszközök, illetve Pécs iránti vonzalmam tehet; ha külföldi turista lettem volna, lehet, hogy elkérem a panaszkönyvet a várostól :(
Az élményvonat egy viszonylag új szolgáltatása a MÁV Nosztalgiának: ezeken a meneteken nem a járművek régisége/különlegessége a lényeg, hanem a kényelem, illetve az, ahová a vonat tart. Némi szereptévesztés ugyanakkor megfigyelhető volt - a mozdonyválasztásban. Az 1008-as Szili ugyanis elég gyalázatosan nézett ki, különlegesnek maximum a hardcore vasútbarát érezhette, ti. ez volt az első V43-as, amit itthon szereltek össze (az előzőek még Németországban készültek). Ez viszont szerintem egy nosztalgiavonatnál lehetett volna fontos, egy élményvonatnak egy normálisan kinéző vasparipa dukált volna. Mindegy, engem nem zavart, de azt el tudom képzelni, hogy a vonatot a pécsi pályaudvaron váró újságírók/érdeklődők eléggé megdöbbentek, amikor meglátták, milyen szakadt mozdony jön :)
A kocsikra viszont nem lehetett panasz: a MÁV Nosztalgia nemrég egy sor használt osztrák kocsit újíttatott fel a különvonatok számára. Ezek a svájci tervezésű kocsik (melyeket én csak Schlieren-ként emlegetek) szerintem a legjobb személyvonati kocsik, amik magyar síneken valaha is gördültek.
Két pillanat mozgóképen: a vonatot fogadó vasutaszenekar, illetve a vonat visszaérkezik Villányból (mi nem tartottunk vele oda, maradtunk Pécsett).
Kimondottan jól néz ki a Nosztalgia "flotta-festése". Mi pont a szemben látható kocsiban utaztunk, mely oldalára a 109.109-es mozdony képét rakták.
Baloldalt: a kocsink belseje. Jobbra: egy Nyalóka (275-ös "motorpótló" gőzmozdony) a vasútigazgatóság udvarán.
Később még szó lesz pécsi "élményeinkről", előzetesben két kép a nagyállomásról. Kívülről még csak-csak kinéz valahogy a klasszikus pályaudvari épület, de bent már olyan állapotokkal szembesültünk, amit nem vár az ember egy állítólag ünneplő várostól...
Városnézés helyett azzal indítottunk, hogy felbuszoztunk az állatkerthez. Innen indul ugyanis az ország legrövidebb vasútvonala, a Mecseki Kisvasút.
A kemény 570 méter hosszú pályán egyetlen vonatójármű ráncigál fel-alá három nyitott kocsit.
Érdekesnek találtam, hogy a mozdony nem járt körbe a végállomásokon, hanem mindig ugyanazon a végen volt, és hol tolta, hol vontatta a kocsikat.
Én csak most tudtam meg, hogy ez a C50-es igazából nem is C50-es, hanem valami régebbi szekér átalakítása C50-szerű állapotra - bármit is jelentsen ez. Mondjuk látványosan aszimmetrikus volt oldalról, az tény.
Baloldalt a jó öreg Csepel motor, jobbra a pálya az Állatkert felől Dömörkapu felé nézve.
Még két kép a kisvonatról, és már megyünk is vissza a városba.
Most jön az a rész, amit annak idején frissiben nem is akartam leírni, mert attól tartottam, hogy a választások közeledtével valaki politikai véleményt lát bele. Pedig semmi politika nincs benne, egyszerűen csak elkeserített, hogy egyik kedvenc városom az elmúlt száz év egyetlen nemzetközi szereplésre való esélye közepette úgy néz ki, mint ahol épp csak véget ért a háború...
Legalábbis én úgy képzelem, hogy egy magára valamit adó város (tehát Budapesten kívül bármelyik) nem hagyja, hogy az UNESCO örökség környéke így nézzen ki.
Arra se számítottunk, hogy a hónapokkal korábban (!) az EKF megnyitó ünnepségének színhelyéül szolgáló Széchenyi tér még mindig körbekerített építési terület.
Azt is megértem, hogy a lezárt tér miatt a környező kapuk némileg funkciójukat vesztik, de ez a látvány főtérhez szintén méltatlan :(
Európa Kulturális Főtere?
A környező utcák se utaltak arra, hogy egy frissiben revitalizált városban járunk. Vagy hogy legalább éppen folyna a revitalizálás! Most persze a sértődött lokálpatrióta mondhatja azt, hogy tendenciózusan kiemeltem lepukkant részeket a városképből, de én megkockáztatnám, hogy ez volt az átlag. És nem a félreeső utcákban!
Európa Kulturális Mobilvécésora a városházával szemközt, illetve Európa Kulturális Bokatörő Díszkövezete a Jókai téren.
Ezen a panorámán nem látszik, hogy a hátunk mögött hajléktalanok ültek a padon - tisztára Budapesten éreztem magam :( Este pedig olyan sötét volt ugyanitt, mintha a világvégén túl lettünk volna. Kimondottan barátságtalan volt. Láttunk külföldi turistákat is a városban, ők némileg tanácstalannak tűntek - nem hiszem, hogy erre számítottak. Azt meg hadd ne mondjam, hogy az ókeresztény síremlékek nagy része, illetve a második, kisebb dzsámi zárva voltak, a Széchenyi téri dzsámiban pedig a pénzbedobásos díszkivilágításnak (ez is milyen igénytelenül turistalehúzós dolog már!) csak a fele működött. Egy átlagos európai kisvárosban több látnivalót találhatott aznap a turista, mint itt! Tudom, főszezon előtt jártunk itt, de ha ezt valaki komolyan magyarázatnak gondolja, akkor nézze meg az EKF cím mellett álló számot: azt írja "2010", nem azt, hogy "2010 közepe" vagy "2010 második fele"!
Baloldalt: a fő sétálóutca, a Király utca keleti vége felé járunk. Igyekeztünk egy kilométernél nem messzebb kerülni a Széchenyi tértől. Végig klassz épületek és lepukkantság váltakozott.
A városra némileg jellemző mediterrán hangulattól persze nem idegen egy kis kopottság, de azért rendezetlenségből és rendetlenségből kicsit túl sokat láttunk útközben.
Elhagyatottnak tűnő házakból sem volt hiány.
Ha Szarajevóban ilyen utcaképeket látok, még csak-csak megértem. De itt?
Bevallom férfiasan, én egy felújított, élettel teli várost vártam, ehelyett egy lepukkantabbat láttam, mint eddig bármikor. Jövőre ilyenkorra talán elkészülnek a felújításokkal, és akkor talán egy, az ott lakóknak kellemes európai várost láthatunk majd, de turisztikailag kiemelkedő vélhetően akkor sem lesz. Nekem meg emiatt a szívem vérzik, Pécs többet érdemelt volna ennél...