Városi és nemvárosi közlekedés
Németországi vonatozgatások II.
A kilencvenes évek elején, majd a kétezres évek elején több ezer kilométert utaztam vonattal Németországban, de gyakorlatilag egy fotót se csináltam (pár ICE belsőn kívül). Az utóbbi években változtattam a szokásaimon (elsősorban mert már gigabájtokban mérhetőek a memóriakártyák, és nem kell attól félnem, hogy valami érdekesebbtől veszik el a helyet a vonatok), de persze a kihagyott témákat már sose fogom bepótolni. 2012-ben amúgy is csak egyszer jártam Németországban, tehát túl sok fotólehetőségem nem volt, de most legalább nem csak egyetlen szövetségi államon belül jártam.
A lipcsei főpályaudvart kívülről láttam 12 éves koromban, de határozottan megmaradt, hogy marha nagy épület. De tényleg nagy: elvileg 26 vágányos (azért elvileg, mert néhányat nem használnak). Oké, azóta még Németországban is jártam több vágányos pályaudvaron (Frankfurt am Main, München), de azért ez más, valahogy monumentálisabb. Anno a blogban írtam is róla egy közepesen hosszú történeti és építészeti leírást, most nem másolnám ide, tessék eredetiben elolvasni :)
Balra a homlokzat a belvárosi körút felől, jobbra pedig az előcsarnok, ami alá a kilencvenes években építettek egy plazát (azelőtt kicsit üresebb volt, de talán még monumentálisabb hatású).
A fémszerkezetű, részben üveggel fedett
csarnok mindent tud, amit a
hipermodern bécsi főpályaudvar teteje nem: elfogja az esőt, beengedi
a fényt. Az egyik vágánya nem a forgalom céljait szolgálja, hanem
múzeumként üzemel. Itt két régi villanymozdonyt láthatunk: balra egy E04-est 1932-ből, jobbra pedig egy kortársát, egy E44-est,
amit az NSZK-ban a nyolcvanas évek elejéig használtak, míg az NDK-ban '91-ben
selejtezték az utolsókat. Egész jól sikerülhetett sorozat lehetett :)
Balra: az E94-es "krokodilokat" a negyvenes-ötvenes években gyártották tehervonatok továbbítására, és bár alapvetően mind Ausztriában, mind Németországban kivonták őket a szövetségi vasutak a forgalomból, magánvasutaknál a mai napig látni párat belőlük eredeti szerepkörükben (is). Jobbra: a 137-es sorozatú gyorsmotorkocsi szintén a 30-as évek terméke, egy dízel-elektromos ikerkocsi, 160 km/h-s sebességre kihegyezve. Rajtuk kívül még egy 52-es sorozatú gőzös - a MÁV/GySEV 520-asainak eredetije - is ki volt állítva, de azt a fényviszonyok miatt nem sikerült normálisan megörökítenem.
Balra egy kis modernség: 182-es - vagy ahogy mi ismerjük (az ÖBB-nek köszönhetően): Taurus - készül indulni emeletes ingavonatával. Jobbra: nem is a legszélső peronról fotóztam, mégis elég messze van a csarnok túlvége. A szélső vágányoknál egyébként első lendülettel az aluljáró helyett a felszín alatti autóparkoló lépcsőházába sikerült bemennem, szóval ésszel kell rohanni, ha az ember hirtelen pár peronnal arrébb akar valamit fotózni :)
A magas számú vágányokat a jelek szerint főleg motorkocsik-motorvonatok használják, mint például a Mitteldeutsche Regiobahn Adtranz/Stadler (előbbi tervezte, de a licensz 2001-ben, amikor a Bombardier megvásárolta őket, a kartelljogi hivatal döntése alapján az utóbbihoz került) RegioShuttle kocsijai. Ezek a négytengelyes jószágok szerintem eszeveszettül csúnyák, de üzletileg sikeresek. Jobbra egy másik társaság, az Erfurter Bahn egy hasonló vonata látható az egyik külső csonkavágányon.
A Mitteldeutsche Regiobahnnak pár Siemens Desirója is megfordult a csarnokban, amíg ott várakoztam; ők optikailag szerintem normálisabban néznek ki, csak a tükröződések miatt alig lehetett fotózni őket.
A forgalom videón: egy ekkora pályaudvaron mindig indul vagy érkezik valami, sokszor egymással párhuzamosan.
Balra: a vágányok alatti aluljáró. Egyszer
valaki elmagyarázhatná, hogy a sokkal keskenyebb Keletiben miért nincs
ilyen (bármilyen). Jobbra: még egy kis darabka az épületből, mert csak
:)
A buckow-i kisvasútra menetelkor fotóztam kettőt a münchebergi állomáson is. Nincs szolgálat, csak egy peron, egy aluljáró és egy üres állomásépület (balra). Még ha valamiért csonkavágányra lenne szükség, az se a peron mellett van, hanem kicsit távolabb (lásd jobbra). Fura egy hangulata volt, de szerencsére nem kellett sokat várakoznom. A Niederbarnimer Eisenbahn itt közlekedő dízel-Talentjei (szintén lásd jobbra) viszont döbbenetes módon tele voltak: tömeges ácsorgás volt az ajtóknál, a biciklis/kerekesszékes helyen és a lecsapható üléseknél. Az meg külön vicces volt, hogy Berlin-Lichtenberg állomáson (ahonnét a vonatok elindulnak kelet felé) az automatákból nem lehet a járataikra jegyet venni, a vonaton viszont csak egyetlen automata volt, ami előtt kb. 20 percig álltam sorba. Addigra a kalauznéni is ott volt, de nem volt idegeskedés, mert találkozott egy rendszeres utasával, beszélgettek, kávéztak, amíg mindenki megvette a jegyét. Én meg már majdnem szálltam is lefele akkor :)
Ostkreuz állomás évek óta átépítés alatt áll, bár lassan látszik, hogy hol lesz egyszer "a fény az alagút végén". Addig a képeken látható ideiglenes nyomvonalú vágány köti össze az aktív nagyvasúti vágányokat a DB Warschauer Strasse-i, éjszakai vonatos (és talgós) telephelyével; amikor leszálltam az S-Bahnról, ezen a vágányon pont egy 218-as várakozott egy rakás CityNightLine kocsival, pont sikerült lefotóznom őket, mielőtt továbbindultak.
Még mindig imádom a berlini Stadtbahnt, úgyhogy ott is kattogtattam néha. Baloldalt: 182-es halad el ingavonatával Jannowitzbrücke S-Bahn állomás mellett. Jobbra: le akartam volna fotózni, ahogy két dízel motorvonat is áll bent az Alexanderplatz-i állomáson, de csak ez a próbafotó sikerült, mert utána befutott a téma és a fényképezőgép közé egy S-Bahn szerelvény. Sájsze.
Jannowitzbrücke állomásnál indítunk, ahol csak az S-Bahn áll meg, a távolsági/regionális forgalom pedig elmegy a csarnok mellett. Esetünkben utóbbi egy ICE-t és egy Trabis (DB 143-as sorozat) ingavonatot jelent. A következő snitten már az itteni S-Bahn megálló csarnokában állunk, és egy újabb Trabis ingavonat halad el mellettünk, majd a távolban megjelenik egy nyugat felé haladó S-Bahn szerelvény. Amint befut, az ellenkező irányból megérkezik egy kelet felé tartó is - itt mindig mozog valami, még egy hétvégi napon is. Az utolsó snitten Tiergarten állomáson vagyunk, egy ICE halad a Hauptbahnhof, azaz kelet felé, ahol egy másik irányba tartó ingavonat várakozik a jelzőnél - gondolom épp nem volt szabad vágányút számára a Zoologischger Garten pályaudvaron.
Berlin, Hauptbahnhof... megint :)
Nincs berlini látogatás pár óra Hauptbahnhof-nézegetés nélkül! De komolyan, még mindig nem sikerült megunnom ezt a helyet!
Baloldalt: a malmői éjszakai vonatot egy évvel korábban még egy NDK-s "Holzroller" vitte, de 2012-re a jelek szerint lecserélték a kocsikat és a mozdonyt is. Én főleg utóbbit fotóztam-videóztam, a Dispolok ES64U2-esét, azaz egy Taurust. Jobbra: na, ez is egy cifra sztori: ezt az oroszországi éjszakai vonatot a jelek szerint a DB vontatja. De nem ám saját mozdonnyal, hanem egy Angel Trains Cargo-tól tartósbérelttel. Persze a sok egyen-piros DB mozdony után nem volt rossz valami más színt látni :)
Szürreális élmény: hangszeresek és egy vokalista hölgy kakofón összevisszasággal festi alá a főpályaudvar zajait a 2012 augusztusi Múzeumok Éjszakáján. Közben jönnek-mennek a vonatok, és az ember néha nem tudja eldönteni, hogy az imént látott Taurus szolmizált fékezés közben, vagy a zenészek skáláznak :)
Hazaindulás előtt is volt egy kis időm, ekkor csíptem el a lengyelek nemzeti színű "Taurus III"-asát (négy áramnemű Taurus, Siemens ES64U4). Még a foci EB idején festették fel egy sor mozdonyukra a résztvevő országok zászlóit, poén volt legalább egyet elkapni közülük, ráadásul nem is akármelyiket. Jobbra: jegestea (ICE T) a csarnok kapujában.
És az oldal végére még egy videó: az előbbi lengyel Taurus és ICE-T, dízelmozdonyos munkavonat az S-Bahn harmadik sínes vágányán, Taurusos (182-eses) és Trabis (143-as sorozat) ingavonat - utóbbi fékcsikorgásától kiugrottak a tömések a fogaimból :)
Und das war's für heute.