Városi és nemvárosi közlekedés
Naumburg (Saale): elektromos vadkecske
Egy megszüntethetetlen villamosüzem 2014 nyarán
Naumburg (Saale) egy dómjáról és templomi orgonájáról híres ékszerdoboz Szász-Anhalt tartományban. Bár a településnek manapság csak 32000 lakosa van, a hírnévből talán sejthető, hogy egykor sokkal fontosabb hely volt - jelentőségét Lipcse felemelkedésével vesztette el. Ami akkor hátrány volt, az utólag pozitívumként is értelmezhető: nem bontották le a régi házakat, hogy újakat, modernebbeket építsenek a helyükre, nem épültek végtelen gyárak, lakótelepekkel, új lakók tízezreivel. Érdekes módon városi villamosvasutat azért építettek, de a régi dolgok fennmaradása szerencsére arra is vonatkozott:
Az üzem gyökerei a XIX. század második feléig nyúlnak vissza: a város polgársága gyorsan és megerőltetés nélkül szeretett volna a belváros, és az annál közel negyven méterrel mélyebben fekvő pályaudvar közt közlekedni. A lóvasút az emelkedők miatt szóba se jöhetett, így 1892-ben gőzmozdonyok vontatta kocsikkal indult meg a forgalom.
"Nmb-strassenbahn-dampf-1895" von Unbekannt - eigenes Archiv. Lizenziert unter PD-alt-100 über Wikipedia
Hamar kiderült, hogy a pályát gyengére építették; valószínűleg a futásminőség miatt kapta a "Vad Kecske"* becenevet - bár más források szerint csak az NDK időkben kezdték el így hívni, ugyanezen okból kifolyólag. Mindenesetre az üzemeltető cég nyolc év alatt tönkrement, a vonal pedig a városra háramlott. A tanács idővel úgy döntött, hogy előremenekül, és újraépítteti a vonalat: az 1906-ban leállított gőzvasút helyét 1907-ben villamos vette át. A virágkorszak 1914-ben a meglevő vonal hosszabbításával folytatódott: a sínek immár teljesen körbejárták az óvárost.
*vérmérséklettől függően a Zicke szó persze mást is jelenthet, például házsártos nőszemélyt
Villamos a hetvenes években felhagyott belvárosi szakaszon
Az apró villamosüzem ezzel a "hálózattal" élte túl az első, majd a második világháborút is, bár lassan kezdett nagyon szomorú állapotba kerülni. "Új" járművet csak használtat kaphatott, és ha nincs az első olajválság, a hetvenes évek második felében valószínűleg már Ikarusok jártak volna helyette. Így azonban megmaradhatott, bár '76-ban megszüntették az óvároson átvezető szakaszt, kettévágva a körgyűrűt. A kerülő útvonal csak öt évvel később épült meg, miután az 1979-es (második) olajválság után az illetékesek úgy döntöttek, hogy mégis szükség van a teljes útvonalra. Komoly felújításra viszont így sem került sor, így a rendszerváltásra már megint tragikus állapotba került minden. 1991-ben teljesen le is állt a villamosközlekedés - a vágányt ezt követően egyre több helyen aszfaltozták le, két évvel később pedig már több vonalból buszhálózat szolgálta ki a helyieket.
"Netzplan tramnaumburg" von Christian Bier. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 de über Wikimedia Commons
A villamosbarátok ennek ellenére nem adták fel, és befektetőkkel, gyűjtőkkel összefogva immár turisztikai célú járatként akarták feltámasztani az üzemet. '95-ben egy rövidebb szakaszon ismét üzembe helyezték a pályát, '99-től pedig engedélyt kaptak a menetrend szerinti közlekedésre. Fontos kompromisszum volt, hogy a város a körgyűrű nyugati oldalának újraépítéséről lemondásért cserébe segítséget nyújtott a vonal keleti felének felújításában - ez a maradék az, amin 2014-ben is utazhattam (de egy kisebb hosszabbítás már építés alatt áll azóta!). Eleinte csak meghatározott napokon volt villamosközlekedés; 2006-ban már tavasztól-őszig minden hétvégén, 2007-től pedig minden nap járt az elektromos vadkecske. Ez ekkor még az üzemeltetők üzleti kockázatára történt, de a szász-anhalti közlekedési minisztérium szerencsére beszállt a fedezet nélküli kiadások finanszírozásába. Végül, mivel egyre többen utaztak a vonalon, 2010-ben a szövetségi állam által támogatott közszolgáltatássá minősítették - hatalmas dolog ez egy olyan közlekedési eszköz esetében, amit ennyiszer ítéltek bezárásra!
A fentebbi térképen piros színnel van jelölve a 2014-ben bejárt útvonal. A kocsiszín (Depot) és a Theaterplatz közt húzódott '76-ig a cikk-cakkos óvárosi szakasz; feketével van jelölve az egykor teljes kört megtevő járat '91-ben felhagyott része, sárgával pedig a jelenleg visszaépítés alatt álló. És akkor most lássunk pár képet a 2014 júniusi állapotokról!
Látogatásom napján a forgalmi jármű a 29-es motorkocsi, egy LOWA tervezésű, de Werdau helyett már a később az "NDK villamosgyáraként" elhíresült gothai vagongyárban gyártott ET54-es volt. Az 1950-ben tervezett egységtípus kívülről ugyan feltűnően más, belülről viszont meglehetősen hasonlít a Gotha nevével ("gothai") elhíresült T57-es típusra. Szintén érdekes, hogy a kocsi mennyire hasonlít a még a harmincas évek végén tervezni kezdett egységkocsi ("Einheitsstrassenbahnwagen") dizájnjára! Az a típus ugyebár igazából soha nem készült el, csak egyes üzemek építtettek maguknak "ESW" jellegű kocsikat, illetve abból alakult ki a háborús egységkocsi, a KSW is. A háború után "nyugaton" a KSW-ből fejlesztették tovább a Verbandswagent, "keleten" pedig az ESW paraméterei alapján az ET50-est, majd abból az ET54-est, később pedig az ET57-est (azaz "a gothait") és társait. Sajnos a továbbfejlesztések során elveszett a "LOWA" (ami alatt az ET50/54-et értem) aranyos, "duci" formája, viszont érdemes megfigyelni, hogy a gothaiak szélvédőosztása már mennyire hasonlított az NSZK-s dizájnokra (melyek persze sejtésem szerint szintén háború előtti formaterveken alapultak). Jó lenne tudni, hogy vajon az elvtársak figyeltek ennyire nyugatra, vagy csupán a közös gyökerek miatt alakultak hasonlóan a fejlesztések...
.jpg#/media/File:Naumburg_Hauptbahnhof_Vorplatz_-_Ringlinie,_Gotha_Strassenbahn_wagen_nr_44,_August_1989_(2934223774).jpg)
"Naumburg Hauptbahnhof Vorplatz - Ringlinie, Gotha Strassenbahn wagen nr 44, August 1989 (2934223774)" by Felix O - Naumburg Hauptbahnhof Vorplatz - Ringlinie, Gotha Strassenbahn wagen nr 44, August 1989. Licensed under CC BY-SA 2.0 via Wikimedia Commons.
A kép a főpályaudvarnál készült, ahol a vágányok régen egészen a vasúti épületig mentek... de ma már nem. Persze, ha ezen múlik a villamos megmaradása, akkor a mellékutca is jó hely a végállomásnak, csak kicsit furcsa, hogy mintha dugdosgatnák a vonattal érkező turisták elől.
Úgy sejtem, hogy ezek a kocsik az NDK idejében nem (sokáig) néztek ki ilyen szépen, de nagyon hangulatos volt rajta utazni. Amúgy lehet, hogy elvileg cikinek tűnik, hogy az NDK-ban az ötvenes években még mindig újonnan építettek kéttengelyes villamosokat, de azt azért el kell mondani, hogy ezek egyrészt alacsonyabb padlójúak, mint mondjuk a magyar kéttengelyesek, másrészt szebben is futnak. Ahogy látható, nem volt kimondott tömeg, így két helyen is megkértem a vezető hölgyet, hogy ne induljon el, ha leszállni lát, mert egy fotó után azonnal visszaszállnék. Nyilván nem először kértek tőle ilyet :)
Balra: a jelenlegi végállomás (Vogelwiese). Jobbra: a fényszóró vajon Barkas-ról származik, vagy gömbölyű Wartburgról? Vagy ezeken mind ugyanaz a típus volt - az, ami az IFA-n* is? :) Ráadásul a helyzetjelzők/zárfények is hasonló eredetűek lehetnek.
*Az általunk csak "az" IFA-nak nevezett IFA W50-est egyébként az "Ernst Grube" Gépjárműgyárban kezdték tervezni - ami korábban az a werdaui vagongyár volt, ahol az első LOWA villamosok is épültek. Ugye, milyen kis hely volt ez az NDK? Az más kérdés, hogy végülis - ahogy a villamosokat Gothába tették, úgy - a híres-hírhedt teherautó Ludwigsfeldében készült. Tervgazdaság...
Az üzem is, meg a kocsi is irtó aranyos volt, nem tudok rá jobb szót, ide minden villamosmániásnak el kell jönnie :)
Érdekes, hogy az 1976-ban felszámolt óvárosi szakaszból milyen sok látszik ma is - bár lehet, hogy ennek a kitérőnek a nyoma csak egyfajta mementó jelleggel maradt meg. Hihetetlen élmény lehetett ezeken az öreg utcákon villamossal robogni!
Az erdeti vonalvezetés (balra) a kocsiszínnél (jobbra) találkozik a jelenlegivel. Sajnos nem volt időm látogatást szervezni magamnak...
... amit a kerítésen benézve meg is bántam. A mini üzem tizenegynéhány járművel rendelkezik, a legfiatalabb is elmúlt már negyven éves: túlnyomórészt az NDK ikonikus típusairól, a LOWA, a gothai vagongyár, illetve a schöneweidei járműjavító (RAW) motor- és pótkocsijairól van szó. Utóbbiak a "Reko" (úgyis mint rekonstrukció) néven ismeretes járművek: ezeket először régi kocsik maradványaira építették, később inkább újonnan gyártott kocsikat könyveltek felújításként, mindössze a motorokat újra felhasználva. Gyakorlatilag a mi acélvázasítási programunk keletnémet megfelelőjéről van szó, de természetesen az NSZK-ban is volt ilyen: az Aufbauwagen.
Talán így jobban látni a különbségeket: balra egy "gothait", azaz T57-est láthatunk, jobbra egy "Rekót". Bár a formaterv hasonló, előbbinek kétszárnyú ajtajai vannak, és csak három ablaka, utóbbi négyablakos, de szimpla feljárós - valamint eddigi tapasztalataim szerint a Rekók sokkal rosszabbul futnak. Hátul az a piros valami talán egy Reko pótkocsi, mögötte pedig még egy gothait sejtek.
Említettem, hogy szerény nyomott véleményem szerint a LOWA-k és gothaiak elég jól futnak - de azért pár dologban érződik rajtuk az "öreg tujaság": a motorhangon, illetve az ívben csikorgáskor. Ezen a videón az utazás élményei közt ezeket is megörökítettem; de persze az ablakon túlra is érdemes figyelni - az épületekre, főleg a városfalra épült palotácskákra, illetve arra a kellemes emelkedőre/lejtőre, aminek a villamos tulajdonképpen a megépülését köszönheti!
És itt a látogatás vége: visszaértünk a pályaudvarhoz, ahonnan nemsokára indult a vonatom Gotha felé. Sajnos Gothában manapság nem járnak "gothaiak", sőt: a gyár sincs már meg - pedig jópofa lett volna ott tovább folytatni az öregtujázást! Viszont mielőtt befejezem, nézzük csak meg - korábbi fejtegetéseimnek megfelelően - az ET54 NSZK-s megfelelőjét - egy Verbandswagent - oldalról! Ugye, hogy hasonlítanak? Érdekes, hogy a kettéosztottság ellenére mennyire hasonlóan folyt a fejlődés... legalábbis egy ideig.
Források: német Wikipedia, naumburger-strassenbahn.de, szóbeli közlések