Városi és nemvárosi közlekedés
Eddig még csak egyszer jártam Nagyváradon: futólag, azaz inkább sima turistaként, mint villamosfotósként. Most az alacsonypadlós villamosok, az ULF-ok megérkeztével dupla okom is volt visszajönni ide, úgyhogy Jazzcoollal szépen vonatra ültünk, és meg se álltunk Váradig.
Az hamar kiderült számunkra, hogy itt nem egyszerű villamost fotózni, mert sok helyütt a közúti forgalom is használja a burkolt vágányokat, rendszerint kitakarva a síndöcögényeket. Ezek a képek a Republicii megálló közelében készültek a két uralkodó járműtípusról: egy ex-berlini KT4D-ről, és egy (szintén Tatra, szintén NDK-s eredetű) T4D+B4D "Minizug"-ról.
Első utunk Nufărul végállomáshoz vezetett. Ez egy jókora, román típusú lakótelepen van - ami jelentősen másfajta panellakótelepet jelent, mint ami felénk jellemző. A pálya nemrég lett felújítva - pár évvel ezelőtt valami borzasztó állapotban volt, olyan fekszint és egyéb hibákkal, hogy a villamosok többet izegtek-mozogtak rajta oldalra, mint előre.
A hurokvágány ívei elképesztő mennyiségű kenőanyaggal voltak ellátva - vajon az alacsonypadlósok miatt?
Ami nagyon fura volt: bár a pálya sokkal jobb állapotú, mint négy éve, a villamosok lassabban mentek, mint akkor.
Visszafele lehorgonyoztunk Piata Cetatii megállóhely közelében, mivel itt elég jó irányból sütött a nap. Ráadásul pár perc múlva megjelent egy alacsonypadlós tuja (jobboldal). Igen: ez valóban egy bécsi ULF. Jobban mondva azok testvére. Még jobban mondva: Nagyvárad városa olyan rövid szállítási határidővel akart alacsonypadlós villamosokat venni, hogy azt csak a Siemens tudta teljesíteni, és ő is csak úgy, hogy a Bécs számára már félig legyártott kocsikat csoportosította át ide (nyilván megalkudva a bécsi közlekedési vállalattal a késledelemről - viszont cserében meglehetősen magas árat kérve a nagyváradiaktól). Külön izgalom volt, hogy a pályát itt-ott gyorsan meg kellett buherálni, hogy a kivételesen jó pályát igénylő járművekkel ne legyen gond. Ehhez képest viszont még mindig maradtak nem épp tökéletes szakaszok.
Ioşia, a 2-es viszonylat végállomása például nyilván az egyik olyan hely, ahova nem jár ULF.
Ezen a vonalrészen még az amúgy elég jó tereptűrő képességű Tátrák is igen érdekes mozgásokat és hangokat produkálnak :)
Baloldalt: az 1-es villamosok (ugyanis a város kerülő irányt tekintve kettő van belőlük: 1N és 1R) végállomásán, Pod CFR-nél parkolt ez a T4D-ZR, azaz kétirányú Tatra kocsi. "Ő" csúcsidőn kívül jár innentől Sinteza végállomásig - mi viszont csúcsban voltunk, amikor (ránézésre) minden második 1-es kiment odáig (lásd jobbra). Ez a hely igencsak a városon kívül van; igazából a magyar határ felé vezető országútról van szó, mely mentén gyárak sorakoznak.
Baloldalt: egy igazi NDK-feelinges KT4-belső. Jobbra pedig ismét a szép új jövő, az ULF a Piata Unirii-nál. Itt bizony nagypaneles, nem igazán tökéletes pályán futnak ezek a "csodavillamosok" - kíváncsi vagyok, meddig fogják bírni.
Közismert, hogy nekem Bécsben sem nagy kedvencem az ULF (bár az első pár alkalommal természetesen lenyűgözött, hiszen ez volt az első alacsonypadlós villamos, amivel utaztam), és itt se vágtam hanyatt magam tőle. A futása kemény, a pálya hibáit az ember a gerincén érzi. Ha meg még meg is laposodott valamelyik kerék (mondjuk egy villamos elé bevágó autó kiváltotta vészfékezés miatt), az kimondottan zavaró. Persze a város T4-esei sokkal hangosabbak és még jobban ráznak, szóval gondolom a helyiek nem bánják az új típus felbukkanását :)
Baloldalt: egy piac mellett sikerült kifogni egy újabb olyan pillanatot, amikor egy autó se jött be a képbe. Jobboldalt: a Bulevardul Dacia és a Bulevardul Decebal (?) kereszteződésében találtuk ezt a tök jó kis fotóhelyet. Legközelebb eleve itt kell kezdeni a fotózást, a háttérben látható klassz kis lejtő miatt.
A látogatás végén ismét az óváros központjában, a Piata Unirii-n kötöttünk ki. Egy ideig próbálkoztunk villamost fotózni, de mindig volt egy autó, egy taxis vagy pár gyalogos, aki/ami bejött a képbe, úgyhogy némi további utazgatás után inkább visszatértünk a főpályaudvarra.