életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Már-már úgy tűnt számomra, hogy évezredek óta nem jártam Miskolcon, úgyhogy amikor Almár Ákos megemlítette, hogy az Operafesztivál kapcsán közlekedni fog a 100-as Bengáli, akkor lecsaptam a lehetőségre. Hisz a Bengálik (szerencsére) már évek óta nem közlekednek rendszeresen itt, így valami különlegeshez is szerencsénk lehet a normál villamosok mellett.

Jazzcool gondos tervezésének-szervezésének köszönhetően nem kellett sokat várnunk a meghirdetett köreit különmenetként teljesítő öreg járgányra a Tiszai pályaudvarnál. Mi több, a napijegy megvásárlása közben még egy kéregjegyet is találtam, amit szépen elraktam a gyűjteményembe :)

Balra: a széles hátsó ajtó, ahol az ülőkalauznál sorra kerülésre kellett várakozni, miközben a villamos továbbindulhatott. Jobbra: az Operafesztivált reklámozó "ruha".

Balra: az 1962-ben forgalomba állt tuja belső tere az eredeti állapotot idézi fel. Nagyon modernnek tűnhetett akkoriban - csak ne futott volna olyan rosszul! Jobbra: a nosztalgiamenet útban a belváros felé.

A Széchenyi utcát persze nem lehet kihagyni, így itt is készítettem néhány képet, ex-bécsi és ex-mosti villamosokkal. A jobboldali Tatra KT8D5 amúgy a típus nullszériájának egyik példánya (ha minden igaz, az akkor még csehszlovákiai Most annak idején két példányt kapott az új gépből, melyek aztán a kilencvenes években kerültek Miskolcra).

Baloldalt: mindig meglep, hogy Magyarországon ilyen lehetséges: az 1850-es években épült Miskolci Nemzeti Színház épületétől csak pár méterre halad el a villamos. Svájcban, Csehországban az ilyesmi nem ritka, de nálunk valamiért mindig pánikba esnek, ha valami közintézmény közvetlen közelében kötöttpálya húzódik :) Jobbra: na, ez már megint a 210-es Tátra, ezúttal a Bajcsy-Zsilinszky úton.

Korábban állandóan csak a Széchenyi utcában fotóztam villamosokat, ezt igyekeztem jóvátenni azzal, hogy most a belváros és a Tiszai pályaudvar közötti részt kattogtattam.

Szerencsére a közúti forgalom nem volt vészes, így nyugodtan lehetett a tujákat fényképezni.

És vissza is érkeztünk kiindulási helyünkhöz, a pályaudvar előtti Kandó Kálmán térre. A "Tiszai" amúgy az ország egyik legszebb vasúti épülete, és valószínűleg a legjobban karbantartott is: a büfé tiszta, jó áron jó dolgokat kínálnak, a vécé pedig szintén bárhol lehetne a fejlett nyugati világban, mert egy kicsit sem emlékeztet egy magyar vasútállomási létesítményre (nekem konkrétan mindig a cambridgei vasútállomás vécéje jut eszembe róla). Sajnos ez a minőség éles kontrasztot alkot az épület előtt megálló vonatok legtöbbjével, mindenesetre öröm ide érkezni. Mi most mondjuk kocsival voltunk, kérem mindenki szíves elnézését ;)