Generációváltás a kettes metrón: búcsú a szovjet szerelvényektől
A szakmai részleteket gyerekkori emlékekkel pótolva :)
A ZiU-9-esek búcsúztatásával foglalkozóhoz hasonlóan ez az oldal is hosszú vajúdás után született meg. Pedig az alap itt is egyszerűnek tűnt: tudható volt, mikor állnak üzembe az Alstom szerelvények, úgyhogy 2012-es nyári szabadságom alatt egyhetes fotó- és videóengedélyt kértem a BKV-tól az akkor még tisztán szovjet kocsikkal üzemelő 2-es és 3-as vonalakra, hogy megörökítsem őket. Igen ám, de az Alstomok próbázása, üzemelése, majd az új biztosítóberendezés beüzemelése sem ment (megy) csont nélkül, úgyhogy 2013 végére előállt az az állapot, hogy a foci helyett immár a metróhoz ért mindenki, és emiatt nehezen lehet úgy a leváltott generációról írni, hogy a dolog ne fulladna azonnal politizálásba, de legalábbis annak mantrázásába, hogy ezeknek kellett volna maradnia, hiszen mindent kibírnak gond nélkül (amire egyébként a hármas metró némileg rácáfolni látszik).
Emiatt azt hiszem, célszerű, ha az elején leszögezem, hogy ez az oldal a kettes metró régi szerelvényeiról szól, semmi többről. A témával kapcsolatos kiegészítéseknek viszont értelemszerűen örülnék, hiszen a metró történetébe és műszaki részleteibe soha nem ástam bele magam annyira, mint a villamosokéba!
Amikor még felújították
őket...
A kettes metró régi
szerelvényei a föld alatt
A kettes metró régi
szerelvényei a felszínen
És végül...
Az oldal elkészítéséhez nyújtott segítségükért ezúton is köszönetet szeretnék mondani a BKV munkatársainak!
2000 körül még nem tűnt megpecsételtnek a Mityisinszkij Masinosztroityelnij Zavód termékeinek sorsa, sőt: negyvenöt darab 30 év körüli korú, Ev típusjelzésű kocsit épp akkoriban újítottak fel a Fehér úti főműhelyben:
Sajnos inkább esztétikai javításról volt szó, mint modernizálásról: a hajtásrendszer maradt a régi, nyoma se volt olyan mértékű átalakításnak, mint amit a prágaiak csináltak a fiatalabb szerelvényeikkel. Persze talán ezekre a kocsikra akkor már tényleg kár lett volna ennél többet rákölteni.
A felújítás során a belső tér erősen babaházas színeket kapott, emiatt a közlekedésbarátok Barbinak nevezik ezeket a kocsikat (hivatalosan EvA volt a típusjelzés, ami szintén értelmezhető női névként:).
Ha minden igaz, ez itt talán pont az elsőnek elkészült Barbie-szerelvény a még felújítás előtti Örs vezér tere végállomáson.
De vissza a főműhelybe: a kocsikat a fémig letisztították (balra), lealapozták (jobbra), majd újrafestették, így kívülről sokkal jobban néztek ki, mint a többi.
Balra: csak a belemezelt fényszórókból sejtem, hogy ez egy köztbesorozott motorkocsi - ha nem fotózom le itt, észre se veszem, hogy ilyen is volt. Vagy csak ideiglenes állapotot látunk, és később felkerültek a világítótestek? Hiszen a zárfények lyuka üresen tátong! Jobbra: ugyanennek a kocsinak a csatlószerkezete, ami a mechanikai kapcsolaton kívül a vezérlést is átviszi.
Mielőtt továbbmegyünk, meg kell emlékezni a legrégebbi - sokak által csak Tamarának becézett - szerelvényről. Ez más volt, mint a későbbi sorozatok, például tele volt fa díszlécekkel, illetve az ajtók alsó részein is volt egy-egy ablakszerű bemélyedés. Eredetileg ezek is "cicilámpásak" voltak, de később valamiért fénycsövesre alakították őket (ezen a helyen köszönném meg Konrád Zoltánnak, hogy fényképes bizonyítékot mutatott erről). Az első három kocsi - 100, 101, 102 - azonos kivitelű volt, a 103-as és a 104-es csak hasonlított rájuk; állítólag ezeket utólag próbálták hozzájuk passzítani. Ezek a korai kocsik már a metró megindulása előtt megérkeztek, tehát 1970 előtti építésűek - hogy mennyire, azt nem tudom.
A kettes metró régi szerelvényei a föld alatt
És akkor térjünk vissza 2012 augusztusába, amikor a kettes metrón az összes utasszállító vonat még a régi vasakkal volt kiadva (az átállás szeptemberben kezdődött és következő év júniusában zárult le).
Nem bizonyult egyszerű dolognak a forgalomban fotózás: a felújított állomások kórházi fehérsége csak úgy fürdött a fényben, miközben az eleve nem túl világos járművek a vágányzóna sötétségében bújkáltak - akármennyit meg nem lehetett kattogtatni, hiszen az utasok ki- és beszállása után már indultak is tovább. Az azért talán így is látszik, hogy a fel nem újított kocsik (lásd például balra) kifejezetten szomorúan néztek ki. Érdekes módon a homlokfali átjáróajtókat mintha cserélték volna ezeken is, azok még a kopottabb kocsikon is normális színűek voltak.
Még egy hasonló képpár. A felújított kocsik homlokfalára került kijelzőt sose értettem, hiszen a budapesti metrón nem volt nagy választék végállomásokból :)
Megpróbáltam videón elkapni a legjellegzetesebb hangokat: ahogy közeledtek az állomáshoz, fékeztek, majd megálltak, ahogy a légsűrítő kotyogott, ahogy lefújt a fék, ahogy az ajtók egyszerre csattantak, ahogy elindultak.
Régi jellegű állomás (konkrétan az Astoria) régi fényezésű kocsival, igencsak felújított kinézetű állomás kicsit frissebb fényezésű kocsival.
'pstadionok állomás korláttal (balra) és tartalékszerelvénnyel (jobbra). A kocsik homlokfalain levő kampók állítólag arra szolgáltak, hogy nehezebb legyen beesni közéjük, bár ez kicsit furcsa megoldásnak tűnik.
Van valami abszurd abban, hogy a BKV legleromlottabb külsejű járművei pont azok voltak, melyek üzemidejük többségét fedett helyen töltötték, de pontosan ez volt a helyzet. És ha kicsit közelebbről megnézzük, rájöhetünk, hogy miért.
Ezt a kocsit például egészen biztosan nem lakatolták és fényezték újra a rendszerváltás óta, hiszen még a régi, vörös csillagos BKV embléma volt rajta, csak nevezett önkényuralmi jelképet lekaparták róla (illetve kicsivel később le is festették). Sajnos nem emlékszem, hogy a másik képet is ezen a kocsin készítettem-e, de szintén magáért beszél: egy 1990-es áremelkedésre hívja fel a figyelmet, ez pedig azt jelenti, hogy az adott kocsihoz belülről se nyúltak komolyabban hozzá azóta. Így nézve a dolgot végülis tényleg sokáig egyben maradtak.
Újabb videó további jellegzetes hangokkal és jelenetekkel.
Balra: nekem határozottan úgy rémlik, hogy a kocsik oldalára utólag kerültek fel a különböző üzemállapotokat mutató lámpák. Jól emlékszem? Jobbra: csíkhúzás.
A kettes metró régi szerelvényei a felszínen
Gyerekkoromban borzasztó izgalmasnak találtam, amikor kiderült, hogy a metró nem végig a föld alatt megy, hanem kimegy a felszínre. Ugyan a Pillangó utca és az akkoriban megnyíló Pöttyös utcai megálló nevét még sokáig összekevertem, mindig élményszámba ment, hogy nem csak az alagút falát lehetett látni az ablakon túl.
Felújított és felújítatlan szerelvények közelednek a Pillangó utcai megálló felé. Érdekes, hogy a hátsó kocsi mindkét esetben mennyivel másképp áll, fekszinthiba lenne a pályán?
Ugyanaz a téma pepitában - a kocsik állásának különbözősége itt vélhetően a váltónak köszönhető. A kocsik nekünk jobb oldalán alul levő harmadik fényszórója egyébkén szintén örök töprengés tárgya volt gyerekkoromban: miért pont ott van? Miért nem középen, a tetőn? Vagy ha az áramvezető sín megfigyelését segíti, akkor miért nincs belőle a másik oldalon is?
Baloldalt arra láthatunk példát, hogy némelyik régi (nem felújított) kocsin is volt táblatartó a homlokfal tetején. Mintha nagyon régen néha lett is volna bennük tábla... vagy csak álmodtam?
Persze a felszínen is videóztam, bár itt nem sok beállításra volt lehetőség :)
Elég sokat írtam arról, hogy "kiskoromban így, kiskoromban úgy", itt van még egy ilyen sztori: ugyan tudtam, hogy a metró harmadik sínről szedi az áramot, az állomásokról nem nagyon láttam, konkrétan hogyan is néz ki ez. Aztán egyszer az Iskolatévében mutatták, én meg annyira megörültem ennek, hogy a tanár rám szólt, hogy ne hangoskodjak :)
Persze nem csak Ev, Ev3 és EvA szerelvények jártak a kettesen, hanem "feketefejűek" is, azaz "81-esek", még precízebben a 81-714/717-es típus. Kiskoromban ezek nagy kedvencek voltak: ők voltak a "Miskák", míg a régi kocsikat "Mariskának" neveztük. A baloldali képen a "négyszemű" verziót látjuk; nem tudom, ezek mennyiben különböznek a jobboldali - hármas vonalon készült - fotón látható "kétszeműtől".
És a végén még egy videó, vegyesgyümölcs jelleggel, kicsit a hármas vonalról is.