Városi és nemvárosi közlekedés
Lipcse egy amolyan németesen nyári napon
Halle után Lipcse volt a következő úticél, ahol vonatfotózással indítottam a gigászi méretű főpályaudvaron, mert kint olyan sötét volt, hogy semmi értelme nem lett volna fotózgatni (sem pedig megázni az esőben).
Balra: amikor elállt az eső, kimentem a pályaudvar előtti négyvágányos villamosmegállóba, ahol ezt lát...hattam volna. De nem ezt láttam, mert ekkor még mindig borús volt az ég, én meg mégse indíthatom az oldalt teljesen hóka képekkel, mert akkor egy csomóan abba fogják hagyni az olvasást... Szóval ez egy néhány órával későbbi kép a főpályaudvar előtti négyvágányos megállóról, ahol minden peron több szerelvény felvételére is alkalmas, és ahol természetesen perontetőket is találunk. Jobbra: a szomszédos Goerdelerring megálló szintén négy vágányos, de szerényebb kivitelű.
És akkor most már jöhet a nap ténylegesen első lipcsei villamosos képe: Tatra T4D-M + T4D-M + B4D-M szerelvény - azaz Grosszug - közeledik a főpályaudvar előtti megállóhoz. A nap folyamán több ilyet nem láttam: a hasonló hármas szerelvények mindegyikében részben alacsonypadlós kocsi volt a pótkocsi (a "különjárat" felirat tehát vélhetően nem véletlenül virított a kijelzőn). Jobbra: a villamosüzem főműhelyéből alakult HeiterBlick GmbH egyik terméke a hattengelyes Leoliner, amit itt csatolva láthatunk, Lipcsén kívül csak Halberstadtban közlekedik belőle néhány. A szerelvény első (távolabbi) kocsija az LVB (a helyi közlekedési vállalat) jelenlegi festését viseli, a hátsó pedig valami teljes kocsiszekrényes reklámot.
Ez pedig egy szólóban közlekedő Leoliner, teljes típusjelzéssel NGTW6-L. A típust 2003-ban kezték fejleszteni, gyakorlatilag a cseh VarioLF2 járműcsaládhoz hasonlóan: a részben alacsonypadlós jármű Tatra alapokra épült. Az ebben a brossúrában látható forgóvázakon például Tatra/PCC hatást lehet felfedezni; kíváncsi vagyok, vajon mennyit használtak fel a ČKD know-how-jából a főműhelyi fejlesztőcégben akkor még résztulajdonos Siemens-nek köszönhetően, aki egyben a ČKD tulajdonosa is volt! Egyébként nem voltam elájulva a járgánytól, irtózatosan szűk volt a belső tere csúcsidőben. Pedig próbáltak trükközni a szűk lipcsei űrszelvénnyel: a kocsi derékban szélesebb, mint alul, hogy elférjen a járdaszigetek mellett. Ilyen apróságok is fontosak lehetnek, hiszen a bevett lipcsei kocsiszélesség 2,2 méter volt, ami szűkebb a budapestinél (az UV, ICS 2300 milliméteres, a Combino, TW6000 2400, a mai napig erős korlátozásokkal közlekedő T5C5 pedig 2500). A baloldalt látható kocsi amúgy valamilyen szülinapi különmenet lehetett, normál esetben nincsenek luftballonok az ablaktörlőhöz kötve :)
Balra: T4D-M motorkocsi alacsonypadlós pótkocsival a Ranstädter Steinwegen. Jobbra: Goerdelerring, dokumentum jelleggel, ti. hogy én megpróbáltam fotózni, csak értelme nem volt :)
Balra: a belvárosban kulturális és turisztikai-nosztalgikus célzattal csavarogtam, eközben jött szembe ez a Solaris. Jobbra: a DUEWAG, a DWA Bautzen, az ABB és a Siemens együttműködésében készült NGT8 típus egy meglehetősen színes példánya az Augustusplatz-on. Ennek érdekessége, hogy bár ránézésre hasonlít a DUEWAG hasonló, korai (részben) alacsonypadlós járműveire, például a heidelbergiekre, bonniakra, düsseldorfiakra, kasseliekre, erfurtiakra, halleiekre, oberhauseniekre, mülheimiekre, azokkal ellentétben nem hat "tengelyes" (az idézőjel annak szól, hogy a középrész alatt ezekben a kocsikban hagyományos tengely nélküli kerékpárok vannak, különböző megoldásokkal), hanem nyolc: ott, ahol a többi városban 2-2 kerék van, itt két nagyon kis kerekű forgóvázat találunk. Körülbelül úgy, mint a berni félalacsonypadlós járműveknél.
Balra: a NGT12-LEI "csak" 45 méteres, mégis valahogy hosszabbnak tűnik, amúgy pedig a drezdai NGT12DD típus helyi igényekre átszabott változata. Mögötte a háttérben a város egyik modernkori jelképe, a lipcsei vásár Wintergartenhochhaus tetején forgó emblémája. Jobbra: T4D-M + T4D-M szerelvény a 11-es villamos sűrítő betétjáratán, a 11E-n. Itt szeretném elmondani, hogy a lipcsei villamoshálózat óriási: bár a város alig félmillió lakosú, a hálózat nagyobb, mint a budapesti. Persze ott nincs HÉV és metró, de ez azért akkor se semmi!
Balra: T4D-M + NB4 szerelvény az Einertstraße megállónál. Jobbra: az NB4 jelzésű alacsonypadlós pótkocsiban szerintem döbbenetesen kevés hely van, budapesti csúcsforgalomra például szerintem alkalmatlan lenne.
Balra: T4D-M + T4D-M + NB4 szerelvény 3E betétjáratként. Jobbra: a rendszerváltás után modernizált Tatra motorkocsik belülről körülbelül így néznek ki.
A villamoshálózat sűrűségét jellemzi, hogy ottjártamkor egy felújítás miatti lezárást meg tudtak kerülni egy olyan szakasz használatával, ahol menetrend szerint nem közlekedik semmi (az Apelstraße/Wittenberger Straße útvonalon*) - ez körülbelül olyan, mintha nálunk a Mester utca lezárása esetén az 51-es a Tompa/Balázs Béla utcán keresztül jutna ki a Ferenc körúthoz. A szóban forgó szakasz létének persze volt oka: a Wittenberger Straßéban található remiz, melynek udvarán a jobboldalt látható két fura jószágot fotóztam. A szögletes jószágot a HeiterBlick elődje, az LFB (Leipziger Fahrzeugservice Betriebe) építette egy Tatrából 2002-ben, NFTW4 néven, de nem került rendszeres utasforgalomba, hanem síncsiszolóvá alakították. A másik kocsi egy kevésbé látványosan átalakított Tatra, felsővezetékvizsgálóként és síncsiszolóként üzemel - a két kocsi B végükkel összekapcsolva kétirányú szerelvényként bárhova el tud jutni. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért néz így ki az elülső kocsi, úgyhogy el kell mondani, hogy természetesen nem munkakocsinak szánták, csak ki akarták próbálni, tudnak-e részben alacsonypadlós kocsit építeni a sima (magaspadlós) Tatrákból. Ha a Leoliner-t a VarioLF2-höz hasonlítottam, akkor az NFTW4 a négytengelyes VarioLF megfelelője, csak ebből nem lett sorozatgyártás. Így viszont valószínűleg az övék a világ első alacsonypadlós munkakocsija :)
*Akit érdekel a vágányhálózat, kattintson ide - a szaggatott vonallal jelölt szakaszok az üzemi vágányok, amelyeken nincsen utasszállítás
A remiz környéke régen virágzó ipari terület volt, ma tele van felhagyott villamos- és iparvágányokkal.
A normál esetben nem használt szakasz egyik vége volt a remiz, a másik pedig a teljesen más karakterű, mindezen túl pedig meglehetősen nehezen kimondható nevű Eutritzscher Zentrum. Érdemes egyébként megfigyelni, hogy bizonyos kocsik kijelzői több színt is meg tudnak jeleníteni, ami azért jó, mert Lipcsében a vonalakat a számok mellett színekkel is megkülönböztetik egymástól. Ezek a színek azonban nem a vonalakat azonosítják, hanem azt mutatják, hogy a belvárosi körúton melyik megállókban állnak meg, merre mennek tovább. Első olvasásra kacifántosnak tűnik a dolog, a valóságban azonban így jobban ki lehet használni a fonódásokat: például ha a Goerdelerringtől az Augustusplatz-ra mennél, akkor nem fogsz felszállni a zöld hátterű számot viselő tujákra, mert azok a főpályaudvar után nem kanyarodnak be oda, hanem kelet felé mennek tovább. "Klingt komisch, ist aber so..."
NGT12-LEI kívülről és bentről. Ahogy az jobbra látható, ez a jármű nem végig alacsonypadlós, hanem "guruló lépcsőház": a forgóvázak fölött magasabb a padló, mint a maradék részeken. Ezzel jobb a legtöbb "guruló lépcsőháznál", bár több olyan példányon is utaztam, ami elég hangosan dübörgött keréklaposodás miatt.
Balra: még egy NGT8, csak úgy. Jobbra: ez a csatolt Tatra valószínűleg kocsiszíni menet, mert csak az van rajta, hogy a végállomása egy remiz,de útvonalat nem ír, hogy hogyan jut oda (lehetséges pár variáció, szóval nem mindegy). Mivel nincs útvonal, vélhetően utast sem szállít, az "E" betű talán a kijelző alapállása.
Négy és fél perc lipcsei villamosozás - kommentárt nem írok ide, mert feliratozva van. Ezzel kapcsolatban egy újítással is próbálkoztam: mivel a fehér betűs szövegek nehezen olvashatók, ha felülre kell tenni őket, ezek most feketével vannak írva, sárga körvonallal. Kicsit X-aktás ugyan, de nem találtam kombinációt, ami olvashatóbb lett volna.
És az oldalt ott fejezzük be, ahol elkezdtük: a főpályaudvarnál.