Városi és nemvárosi közlekedés
Linz tömegközlekedése 2014 novemberében
Hosszabbítottak, összekötöttek, újítottak!
Linzben 2003-ban jártam először*- átutazóban Gmunden és Innsbruck felé -, aztán 2004-ben - Kölnből hazafelé - majd 2006 elején - útban Svájc felé. Valahogy mindig csak megálltunk itt valahova menet; soha nem azért jöttem, hogy kimondottan itt nézzek körül. Ennek ellenére néha volt konkrét apropó, a második látogatás fő attrakciója például a 116 ezrelékes emelkedőn fogaskerék nélkül közlekedő Pöstlingbergbahn volt - tíz évvel később aztán ugyanezért jöttem vissza. Pontosabban nem ugyanezért, mert a mostani Pöstlingbergbahn már nem ugyanaz volt, mint a 2004-es!
*Ez persze csak megállásilag igaz, mert '96-ban már átmentem rajta kocsival a Duna-nagyonkanyar felé menet. Meg kábé harmincszor autópályán és vonattal - ez a Linz már csak ilyen, útba esik jövet-menet :)
És vágjunk rögtön a közepébe: Urfahr vasútállomás mellett állunk. Ide már tíz éve is kijárt a villamos, igaz, akkoriban még nem mindegyik kocsi volt ilyen szép modern. És ami még fontosabb: akkor a hurokvégállomásnál le kellett szállni a tujáról, átgyalogolni a nagyvasút vágányain, és ott felszállni a bevezetőben említett hegyivasútra. Ehhez képest ma a Pöstlingbergbahn kocsijai is a villamosok közt közlekednek, lásd jobbra. Persze az átjárás nem kétoldalú: az 50-esre számozott "hegyvillamos" ugyan bemegy a "sima" villamossíneken a belvárosba, a "sima" villamosok viszont nem mehetnek fel a hegyre - a hegyi vonal meglehetősen kemény paraméterei lehetetlenné teszik, hogy "sima" tuják felmászhassanak oda.
A villamost és hegyvillamost régen elválasztó nagyvasúti állomás (balra) egy villamosítatlan, dízel motorkocsikkal közlekedő szárnyvonal végpontja. A Mühlkreisbahn névre hallgató vonal meglehetősen furcsán ér véget itt, a belváros szélén: bár egy vágány továbbmegy a házak közt, majd egy közúttal közös használatú hídon áthalad a Duna fölött, hogy aztán becsatlakozzon a Bécs - Salzburg vonalba (Westbahn), a személyszállító járatok mind itt végződnek. Jobbra egy Pöstlingbergbahn kocsit láthatunk, amint épp átkelni szándékozik a nagyvasúton - ez az a kapcsolat, ami csak 2009/10-ben épült ki.
A maximálisan 116 ezrelékes folyamatos emelkedő (a svábhegyi fogason ez az érték 110 ezrelék!) természetesen sok fejtörést okozott a tervezőknek kezdettől fogva. A XIX. század második felében először gőzvontatású fogast akartak építeni, aztán színrelépett egy villamosítással foglalkozó konzorcium, mely erőművet akart Linzben építeni, a szabad áramtermelési kapacitást pedig a város közúti és egyéb vasútjainak tervezte eladni. Az első fogaskerekű ötletéből gyakorlatilag csak az útvonal maradt meg, mire létrejött a villamos üzemű hegyivasút terve. Az emelkedőn nem is annyira felmászni nehéz (bár természetesen a csúszás, kipörgés problémát jelent), inkább a megállással van gond, ezért rendhagyó megoldásra volt szükség: az acél keresztaljakra különleges profilú síneket rögzítettek, melyekbe szükség esetén egy csipeszszerű fékszerkezet tudott belekapaszkodni - ezt látjuk baloldalt. A mélyre nyúló szerkentyű természetesen különleges kivitelű váltókat igényelt, illetve a villamoshálózatra se lehetett vele kimenni, hiszen az utcai sínek mellett nem volt hely a "csipesznek". A jobb oldali képen az üzem eredeti áramszedőinek kivitelét láthatjuk: görgős rúdáramszedőkről volt szó. A Pöstlingbergbahn ezen kívül még abban is eltért a linzi villamostól, hogy méteres nyomtávú volt - a városi hálózat az elég szokatlan (de azért nem példa nélküli) 900 mm-es nyomtávval épült ki. Amikor tehát 2009/10-ben összekötötték a kettőt, valamelyiket át kellett építeni: értelemszerűen a hegyi vonal húzta a rövidebbet :)
A régi felállás tehát ez volt: a vasút egyik oldalán végződött a villamos, hurokvágánnyal, minden további kapcsolat nélkül, a vasút másik oldalán pedig ott állt a hegyvillamos fejpályaudvara, két csonkavágánnyal. A csinos épületecske ma múzeum, a vágányokra viszont már csak azért is szükség van, mert a régi tárolócsarnokba onnan lehet bejutni. A fentebbi, 2004-es kép bal alsó sarkában sejthető második sínpár is a nagyvasúthoz tartozott: az átépítéskor csak az ÖBB pályaudvarának néminemű csonkításával tudtak helyet csinálni az összekötő vágánynak. Az átjáróban ennek megfelelően ma is két sínpár van, de csak az egyik normál nyomtávú: a nagyvasúté; a Pöstlingbergbahn 900 mm-es vágánya néhány méterrel később átvág rajta, hogy elérje a tulajdonképpeni hegyi szakaszt.
Mivel a linzi közlekedési vállalat jó együttműködést alakított ki a Bombardier-val, miután az eredetileg kiválasztott gyártó bedobta a törölközőt, az új hegyivillamos a Linzben ötvenvalahány darabbal már bizonyított Cityrunner (jelenlegi márkanevén Flexity Outlook C) testreszabott verziója, a "MountainRunner" lett (balra). A jármű rövidsége, a plusz középső lámpa, illetve a városi kocsiktól eltérő festés csak a felszín, a fő különbség a duplázott hajtás- és a minden tengelyre egyenként ható fékrendszer (melyet természetesen elektromágneses sínfék is kiegészít). A motorok teljesítménye ugyanakkora, mint a "síkvidéki" verzión, de az áttételt a meredekebb pályára optimalizálták - ennek ellenére a városi síneken lazán eléri az 50 km/h-s sebességet! Ja, és persze az új járgányok alacsonypadlósak - ami a régiekről nem volt elmondható.
"Linz-poestlingbergbahn-tw-viii-bergbahnhof-614223" by Kurt Rasmussen. Licensed under Attribution via Wikimedia Commons.
És ha már régiek: az előző két képen egy VIII-as pályaszámú kocsit láthattunk, és most itt van egy 1971 júniusi kép, melyen szintén a VIII-as számú kocsi várakozik a régi (akkor még aktuális) végállomáson. A legfeltűnőbb különbség talán az, hogy a kocsinak "trolis" helyett ollós áramszedője lett, illetve eltűnt a cókmókok rögzítésére szolgáló kampórendszer a szélvédő alól.
A valóságban persze ennél sokkal több változott - többek közt a nyomtáv, a hajtás, a fékek, na meg a teljes villamosberendezés. Még a régen kézzel nyitható-csukható ajtók is automatizálva lettek, hogy mindenben megfeleljenek a mai előírásoknak. Az "öreg" kocsik (bár a VIII-as 1950-ben épült, úgyhogy annyira öregnek nem mondanám) eredetileg két 32 lóerős motorral rendelkeztek, mai inkarnációik sokkal erősebbek: 2 x 68 lóerő morog a kerekek közt. Pontosabban nem morog: a felújítás legfurcsább mellékhatása, hogy a nosztalgiakocsik alig hangosabbak, mint egy modern lift! Szerencsére - a kéttengelyes kivitelnek köszönhetően - ívben azért csikorognak és dobálnak, tehát nem teljesen veszett el a hangulat :)
Mivel városképi jelentőségű üzemről van szó, az eredeti végállomások kivitelükben megmaradtak, illetve a régi járművek egy részét is meg kellett őrizni. Az ehhez szükséges átalakítás egyfajta újragyártást jelentett: a nosztalgia kocsik a padló alatt teljesen modernek.
A régi menetkapcsoló karja ugyan megmaradt, de már modern villamosberendezést irányít, a felnyitható pult pedig elárulja, hogy a falemezek alatt egy XXI. századi elvárásoknak megfelelő jármű rejtőzik.
Annak ellenére, hogy szokatlanul halk a régi-új járgány, nagyon kellemes vele utazni!
A vasút felső végállomása egy rondellába lett beleépítve: a Pöstlingberg tetején a napóleoni háborúk után épült erőd viszonylag hamar elvesztette harcászati jelentőségét, így már 1897-ben se volt gond megbontani. Egyébként az erőd egy másik volt rondellájában is van kötöttpálya, egy eltévedt vidámparki sárkányvasút képében :)
Az új jármű is megér pár fotót: meglehetősen kellemes kis jószág.
A beltérben a faborítás és a pasztell színek uralkodnak.
Összehasonlításként itt van két kép a "városi" villamosokról, azaz a Cityrunnerekről - szerintem elég jól látszik a rokonság.
És ilyen mozgás közben az új jármű: hegyoldalban, vasúti kereszteződésen és végül a belvárosban, kommentárral (néha a hangsávban is:). A látogatás során kísérőink említették, hogy az új járművek gyorsabban is tudnának felfelé haladni, de inkább visszafogják őket, mert ez egy kirándulóvasút: kiábrándító lenne, ha pikk-pakk felérne, hisz hol marad akkor az élvezet. A városi szakaszon viszont mentek, mint akit kergetnek - szeretném, ha Pesten is mindenütt ez lenne a sebesség egyenesben!
Két kép a hegyipályáról: balra egy erős emelkedőt láthatunk, a jellegzetes, már a régi időkben is meglevő terelősínnel a két futósín közt. Jobbra a nagy attrakció, a már említett nagyvasúti kereszteződés. A kép kicsit csalóka, mert a kereszteződésen épp áthaladó kocsi hátsó ablakán át készült, ezért a tilos jelzés ellenére még egyenesen áll a vágányút; alapvetően a működési elv az, hogy ha épp nem jön Pöstlingbergbahn jármű, akkor a hegyivillamosnak tilosat mutat a jelző, az előtérben látható kitérő pedig balra, a csonkavágányra terel - ez azt jelenti, hogy még ha a Pöstlingbergbahn járművezetője direkt figyelmen kívül is hagyná a tilos jelzést, akkor se tudna bemenni a kereszteződésbe. Csak akkor kapcsol szabadra a jelző, ha nem jön (nagyvasúti) vonat, de van Pöstlingbergbahn forgalom - természetesen a szembemenetelre is figyelve, mivel az egész hegyivonalat számítógép felügyeli.
"Linz Urfahr Gleiskreuzung Mühlkreisbahn Pöstlingbergbahn" by Linie29 - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons.
Ugyanez a másik oldalról: ha elbambulna a vezető, vagy a hegyről gurulna le a villamos, tilos jelzés esetén akkor se tudna a vasút elé hajtani, mert a váltó a régi végállomásra terelné be. Mindezt persze éberségi és járműbefolyásoló berendezés is kiegészíti, de az alap az, hogy a Pöstlingbergbahn kocsijai nem tudnak még véletlenül se összeütközni a vonattal. Persze az, hogy nem kellett a nagyvasút (Ausztriában szokásos 15 kV-os) váltóáramával foglalkozni, valószínűleg megkönnyítette a kereszteződés építését, de nem sok kétségem van afelől, hogy azzal együtt is megoldották volna.
A kereszteződés videón. Ezt elnézve nem igazán értem, hogy a 42-es villamos hosszabbításába miért kell mindenképpen beerőltetni egy méregdrága aluljárót, ha még ezen a "szegény" környéken is elvannak a szintbeli kereszteződéssel - akárcsak pár száz méterrel arrébb, az Üllői úton.
"Linz hauptplatz cityrunner" von Herbert Ortner - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY 3.0 über Wikimedia Commons.
A Pöstlingbergbahn belső végállomása a főtéren (Hauptplatz) van: a járat egy harmadik vágányt kapott a rendes villamosok átmenő vágányai mellett. A fentebbi képen a mai linzi villamosközlekedés összes rendes típusa látható: balra egy régebbi dizájnú Cityrunner, középen egy újabb dizájnú Cityrunner, jobbra pedig egy Mountainrunner. Az elsőből 33 van, a másodikból 23, hegyicsuklósból 4 (amihez még 3 nosztalgia is tartozik).
Balra: ebből a szögből nézve is látszik a rokonság a második generációs City- és a Mountainrunner közt. Jobbra: az én ízlésem szerint kicsit kicsire sikerültek a kijelzők tényleg kijelzésre használt részei.
Balra: a nap utolsó sugarai már épp csak a háztetőket érték el, mire visszaértünk a városba, erre milyen színű villamos jön a félhomályban? Naná, hogy sötét :) Mondjuk ahogy elnézem, ez nem is villamos, hanem egy BMW! Jobbra: ahogy látható, gyakorlatilag a rendes flottaszíneket viselő villamosok vannak kisebbségben, annyi a reklámos kocsi.
2004-ben nagy szám volt, hogy átadták a főpályaudvar alatt átvezető villamosalagutat a hozzá vezető szakasszal, aztán 2011-ben tovább bővült a hálózat, amikor átadták a szomszédos Leonding településre vezető vonalrészt, ami ugyanitt, a föld alatt ágazik ki. Jelenleg csak Doblerholz megállóig lehet utazni az itt közlekedő 3-as vonalon, de a sínek kicsit továbbmennek, egy új építésű remizig - a jövőben pedig még tovább fognak, egészen Traunig.
A nap lementével visszahúzódtunk a belvárosba: itt épp a Landstrasséban, a fő bevásárlóutcában járunk. (Elég komplikációmentesek az itteni nevek: a főteret Főtérnek, a főutcát Országútnak hívják:)
Linzben trolibusz is van: ha jól számolom, három teljes, plusz két "fél" vonalon szaladgálnak csuklós Volvók. Ezeket a kocsikat 2017-től duplacsuklós csáposbuszok fogják leváltani.
Négy perc videón:
0:03- villamos érkezik a Hauptplatzra: balra a Pöstlingbergbahn végállomása is látható
0:13- 2-es indul dél felé a Hauptbahnhof alatt
0:25- 1-es érkezik ugyanide a belváros felől
0:44- ez már nem Linz, hanem Leonding területe - bár a két település közti határt csak a tábláról lehet felismerni
0:57-
Doblerholz: egy villamos kifelé megy a hurokfordulóhoz, egy pedig visszafelé jön onnan - majd ugyanez megismétlődik két másik kocsival
1:25- utazás egy Cityrunnerrel
1:58- Landstrasse, a már látott belvárosi főutca
2:23- trolizzunk egy kicsit!
2:47- megint a Hauptbahnhof alatt vagyunk - kicsit csapágyas lehetett a szellőztetés ventilátora, mert elég hangos volt :)
3:08- a Duna felől a Hauptplatzra érkező villamos, balra látható a Pöstlingbergbahn végállomásának kiágazása
3:35- villamos fordul vissza Urfahrnál, némi csikorgással
Igaz, hogy egy évet kellett várni arra, hogy megcsináljam ezt az oldalt, de azért remélhetőleg tetszett! Zárásul még két esti kép: egy a Landstrasséból, egy pedig a Hauptplatzról.
Külön köszönetet szeretnék mondani a Linz AG Liniennek, Otfried Knollnak és dr. Németh Zoltán Ádámnak!