Városi és nemvárosi közlekedés
Istvántelek 2011 szeptemberében
Szikriszt József emlékére
A MÁV istvántelki főműhelyét 1905-ben helyezték üzembe a váci vasútvonal mellett, az addig a Nyugati pályaudvar területén végzett mozdony- és kocsijavítások új helyszíneként. A rengeteg munkafolyamat rengeteg kiegészítő tevékenységet igényelt (pl. kovácsműhelyek, öntöde), emiatt bizonyos időszakokban kétezernél is többen dolgoztak itt. Ezek az idők a gőzmozdonyok forgalomból való kivonásával, illetve a rendszerváltással végleg elmúltak, így a terület jó része elhagyatottan áll, bár folyik azért odabent aktív vasútüzemi tevékenység is, többek közt motorvonatok karbantartása. 2011-ben Szikriszt József művezető úr értő kalauzolásával volt lehetőségem betekinteni a műhely néhány érdekes szegletébe. Utólag nagyon bánom, hogy elmulasztottam lejegyzetelni, mikor mit láttunk, pedig sok adatot és érdekességet hallottunk; mindenesetre előre elnézést kérek, ha valahol valamit rosszul írok, én csak egy laikus vagyok.
Az egykori kazánműhelyben ma is mozdonyok újulnak meg vagy várnak megújulásra, nem volt ez másként 2011-ben sem. A bal oldali képen látható 324-es vélhetően egy út előtt vagy után állt a műhely mellé, a jobb oldali C50 sorozatú kismozdonyra viszont ki tudja, milyen sors várt. (Sajnos ez igaz lett a 324-esre is, ami 2016-ban komolyan megsérült egy út során, tudtommal azóta se közlekedett.)
A gőzmozdonyok nagyjavítására szakosodott műhelyben többek közt egy szétszedett 424-es darabjaival is találkoztunk - ezeken a képeken a kazánt láthatjuk. Csak valószínűsíteni tudom, hogy a 247-esről volt szó - de lehet, hogy ez már a 287-es kazánja volt, amire a 247-esét lecserélték..?
Órákig el tudtam volna nézegetni a kazán különböző részeit! Jobbra ez a jóval kisebb kazán a Gyermekvasút egyik gőzöséhez, a 490,056-hoz tartozott.
Persze ebbe is bele kellett néznem :)
A kis gőzös főkerete ott pihent a szomszéd állásban. Minél tovább nézegettem az építőelemeket, és minél tovább hallgattam házigazdánk magyarázatait, történeteit, annál biztosabban éreztem, hogy a gőzmozdony nem puszta gép, hanem egy csoda, aminek lelke van.
Bár ez a részleg alapvetően gőzösökkel foglalkozik, későbbi idők emlékeit is felfedeztük. Balra például (vélhetően) egy Ganz-MÁVAG 16 VFE 17/24 dízelmotor látható, ami a Púpos fő errőforrása. Pontosabban lehet, hogy annak stabil változatáról volt szó, mely valamilyen komolyabb ipartelepen szolgált tartalék áramfejlesztőként, mert van egy olyan emlékem, hogy erről is beszéltünk. Hogy jobbra mit látunk, azt ismételten csak megtippelni tudom: talán egy hathengeres Csepel motort.
A szomszéd csarnokrészben régi és újabb gépek színes sokasága állt, többek közt a csodálatos 242-es (jobbra).
Balra: az A27 003-at néhány évvel korábban Martonvásárban fotóztam, aztán 2010-ben Székesfehérváron leégett. Évekkel később végül a 112-es Púpos alkatrészeivel kiegészítve állították talpra eredeti számán, M40 114-ként. Jobbra: a következő csarnokban múzeumilag megőrzött, illetve különböző egyesületek tulajdonát képző járművek álltak.
Csak néhány érdekességet mutatnék innen: balra az Ózdi Kohászati Üzemek 5-ös számú fogaskerekű gőzöse, amit 1907-ben építettek Winterthurban. Jobbra a nem túl nagy számban épült M38/A24 tolatómozdony egy megmaradt példánya.
Balra: Zsupka sínautó - őt azóta felújították civilek. Jobbra: egy szép állapotú UV3-as. Ezt a villamost szívesen látnám ismét a budapesti síneken, hiszen a jelenlegi nosztalgia flottában "csak" dupla középső ajtós UV5-ösök vannak, és lassan elfelejtjük, hogy az UV-k többsége nem olyan volt :)
Balra: egy színes festésű M32/A28. Jobbra - puskáznom kell: ha minden igaz, ez a mozdony csak a táblája szerint a 284-es, igazából a 287-es. De nem az a 287-es, ami egy időben nosztalgia üzemben volt. És eközben volt (van) egy valódi 284-es is, ha minden igaz, fűtőmozdonyként megmaradva. Valami rémlik, hogy ezt a mozdonyt később leemelték erről a talapzatról, de hogy az ő kazánja került a korábban látott 247-esbe, vagy a "másik" 287-esé, az teljesen homályos nekem.
Megmutatták nekünk a "Temető" néven elhíresült csarnokot is, ahol személy- és motorkocsik, illetve mozdonyok várnak sorsuk jobbra fordulására, ...
... köztük egy további 424-es is, a 053-as (balra). Jobbra: 327,141 - ez a mozdony azóta átkerült az Operaház leendő kőbányai telephelyére. Ebbe a csarnokba egyébként tudtommal ma már tilos látogatóknak bemenni a tető állapota miatt, és minket is már csak az első részébe engedtek be.
A kiránduláshoz kapcsolódva néhány további gépet is láttunk, például az M40 112 főgépcsoport nélküli maradványait (balra), illetve egy mahartos Kisdácsiát, ránézésre szintén motor nélkül (jobbra).
A legszokatlanabb masina viszont ez a hóeltakarító berendezés volt, Csepel fülkével, és valamilyen MiG-ből érkezett centrifugálkompresszoros (VK1?) hajtóművel. Érdekes lenne tudni, mennyire működött ez a megoldás, nem fújta-e szét a zúzottkövet és az esetleges kábeleket a hóval együtt. És micsoda hangja lehetett!
Külön köszönetet szeretnék mondani Pavletits Péternek!